ANTIBLOG - AZ AUTONÓM GONDOLAT

Krisztus vére lemossa vétkeinket.

(A nyew yorki metropolita tegnap oltárt dedikált moszkvai katedrálisában.)

Krisztus vére lemossa vétkeinket.

(A zirci főapát oltárt dedikált katedrálisában.)

Frans Floris 1554-ben festette az Angyalok lázadásának esetét, amint Szent Mihály és angyalai a helyükre taszítják a lázadókat, a pokolba. A pokol nem hely földi értelemben, hanem állapot.

A Sátánnal és semmilyen megnyilvánulásáva szemben sem lehetünk elnézőek. Nincs kompromisszum!

Az egész teremtéshez képest csak végtelenül kicsiny a Sátán hatalma. Közel kerültünk hozzá, és felnagyítjuk.

Nem léphetünk tovább! Sőt! Vissza kell lépni! Az angyalkommunikáció még ráér.

Itt a probléma még mindig a dualizmus. Isten jó, a mindenség jó. Ebben a végtelen és határtalan és időtlen, és minden fizikai valóságot meghaladó mindenségnek a jellemzője, hogy jó. Nincsenek etikai pólusai. Az egy jó, azaz az Egy, vagyis Isten nem pólus. Abszolútum. Nem kell ellentételezés a létéhez. Van, és csak ő van, amíg teremető szeretete által nem lett a teremtett világ. Ez nem időben lett, és nemcsak a mi világunk lett. A mi világunk a teremtés egy része. Behatárolt része. A fizikai törvények határolják be, az egyirányú és homogén idő, a három kiterjedésű és szintén homogén tér, a tömeg és a fizikai kölcsönhatások.

Egyszer csak megjelenik a rossz. Az erkölcsi rossz, ami nem azonos a másmilyen rosszal. Egy angyal, a Sátán megirigyelte Isten dicsőségét. Önmagát akarja dicsőítetni, Istennel azonos akar lenni, de ha ez nem megy, megelégszik Isten tagadásával is. Nem kaphatta meg, amire vágyott. Hogy is kaphatná, Isten szeretete nem engedi. Egy piciny részét tudta csak lefoglalni a teremtésnek, amennyit a hozzá csatlakozott angyalokkal elfoglalhatott. Nekik ez szenvedés, ezért hívjuk pokolnak. Az nem hely a mi fizikai értelmezésünk szerint, hanem állapot.

Szent Mihály és angyalai őrzik őket, hogy ne legyen nagyobb hatalmuk. Az eredendő bűnnel működési területük az emberi világra is kiterjedt. Olyan közel kerültünk hozzájuk, hogy nem látszik picinységük. Minket is őriz Szent Mihály. Sem a Sátánnak nem enged át minket csak saját akaratunkból, sem a fizikai világ határait nem engedi, hogy testileg átlépjük.

Ez az emberi lét nagy kihívása!

(A Sátán Istennel való harca kultúrtörténetileg is leképeződik. Istenné válásának fokozatai a dualizmus Zarathusztra óta, a politeizmus, amikor az angyalai is istenek, és a Sátánizmus ami vagy dualista, vagy a Sátán kizárólagos hatalmát hirdeti. A dualizmust oldja a Jin-Jang elmélet, amennyiben nem terjeszti ki értelmét az erkölcsi jóra és rosszra. Utóbbiak ugyanis nem minden értelemben alkotnak ellentétpárt.)

Kedves Ateisták!

Ha olvassátok a blogomat véletlenül, és nem navigáltok el rögtön, mint valami kerülendő helyről, akkor biztosan feltűnt, hogy a Sátán nevét nagybetűvel írom. Egyetlen oka van, a magyar helyesírás a tulajdoneveket így szabályozza. Ez teljesen független a hozzá fűződő viszonytól. Ti Isten nevét mindig kis i-vel írjátok, pedig úgy mást jelent. A monoteista Isten neve tulajdonnév, a politeista istenekkel ellentétben. A kettő nem ugyanaz!

Mi ez nálatok? Szómágia? Úgy tudom ti az ilyentől messze álltok! Vagy mégsem? Azért, mert szerintetek nincs, még nem kell megalázni próbálni! Sőt akkor nem kellene igazán! Egyébként a nem létező személyek nevét is nagy betüvel kezdjük. 

Hát, nem tudok szabadulni a démonoktól! Már régóta a jó angyalokról szeretnék írni. Ehhelyett most bemutatok egy képet. Nem rakom ide, mert piciben nem látszik a lényeg, hanem az írásra kattintva bejön. Frida Kahlo Mózese (Mózes - a Hős születése). A XX. század egyik legtökéletesebb démonösszefoglalója.

Göbbels naplóját olvasom. Sokkal primitívebb, mint amire számítottam. Egy veszedelmes eszme megszállottja, ebben a blogban megszokott fogalmazásban: démon működik benne. Nemzeti szocializmusnak mondják, de vigyázat, nem ez a nemzeti és nem ez a szocializmus. (Az utóbbi még az sem …). De nem a szavak számítanak, illetve Göbbelsnél mégis. Ő annak a veszedelmes hadseregnek a vezetője, amely a szavak fegyverével pusztít, sokszor hatékonyabban, mint a bombák.

Nagyon érdekes az Egyházhoz való viszonya. Gyűlöli. Írásával akaratán kívül is eloszlat minden vádat, ami az Egyházat érte a nácizmussal és minden rémtettével kapcsolatban. A kereszténység teljes felszámolását taktikai okokból későbbre teszi Addig a fő propagandacél, hogy a papok ne politizáljanak …

Szavak

A szavak életre képesek kelni. A gondolkodásunk szüli őket, majd kimondjuk, leírjuk. Ettől kezdve nincs hatalmunk felettük. A szó valamit jelentett abban a kontextusban, amit gondolataink alkottak még bennünk. Ettől eltérhet az a jelentése, amit akkor vesz fel, amikor elhagy minket, eljut másokhoz. Aztán nem szűnik meg az élete, mint egy vírus él, változik, szaporodik, a maga formájára alakíthatja mások gondolatait.

A szó fegyver lehet. Veszélyes fegyver. Elrejtett, észre nem vett sztereotipnek tűnő szófordulatokban egy egész gyilkos hadosztály megbújhat. És fordítva is! A hit is szóból van, a szeretet is szavakból kelhet. Sok angyal nem is tesz semmi mást, mint szavakkal játszik. Nem ők mondják, tőlünk emberektől ered fizikai megjelenésük, de ők siklatják ki értelmüket.

A XX. Század szörnyűségei mind verbálisan indultak. Ravasz, többnyire tudatosan tervezett propagandával készítették elő. Először a szavak szintjén tették közhellyé amit el akartak érni. Mire vér fojt, a szavak már mindent előkészítettek.

Az előző ördögűző imát XIII. Leó rendelte el, hogy a szentmisék után mondják. Azóta lemaradt, de használható. Nem szólít meg ártó hatalmakat, az Istent kéri, hogy parancsoljon nekik. Létezik egy talán még jobb ördögűző formula, a Miatyánk. Több nem is kell. Jól átgondolva minden mondatát hatnia kell.

(XIII. Leó képet László Fülöp Elek festette 1900-ban)