1957. december 14-én éjszaka a rábakéthelyi káplánt Brenner Jánost beteghez hívták, de nem érkezett meg. Az úton bőrkabátos alakok késsel elvágták a torkát. Az oltáriszentséget szorítva halt meg. A képen ezen az estén viselt karinge látható vérnyomokkal.
É
És egy magyar újvértanú Brenner János.
Iskolám, a pécsi Nagy Lajos diákja volt egy ideig. Ott érlelődött meg benne, hogy a ciszterci rendbe lépjen. A képen noviciusruhában Zircen a leendő Anasztáz testvér.
Ha a világ gyűlöl benneteket, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt nálatok. Ha a világból valók volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé. Mivel nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak titeket a világból, azért gyűlöl benneteket a világ. Emlékezzetek a szóra, amit mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak; ha az én szavamat megtartották, a tiéteket is megtartják majd. Ám mindezeket az én nevemért fogják tenni veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.
Ez a relief Szent Mihály Arkangyalt ábrázolja. Az ős-kinyilatkoztatásban minden nép megkapta azt a tudást, ami alapján ábrázolni tudták. Volt egy pont a történelemben, amikor az Úr angyalait a mi tudatunkban, kultúránkban, még az életünkben is bukott angyalok, démonok űzték ki, a helyükbe ültek, istennek neveztették magukat. Ez a relief attól kezdve a Sátánt ábrázolta Szent Mihályt utánzó képében. Keresem azt a pontot, eseményt, amikor mindez történt. Hamvas Béla Krisztus előtt 600-ra teszi. Mi történt akkor? Valóban akkor?
Az Olymposz
Itt gyülnek a bukott angyalok. Istenekké tettük őket. Tuszkoljuk vissza őket a pokolba!
Mégis úgy van, Zarathusztra?
Megjelent a rossz. És tudjuk mi a rossz, mert birtokunkban van a jó és rossz tudása! Ne is akarjuk elkenni, viszonylagossá tenni! Tudjuk jól, kit szolgál minden ilyen próbálkozás.
Van tehát egy szűk világ, amit tüzes karddal őriznek, el ne hagyjuk, de itt jó és rossz van, itt e kettő tényleg egymással küzd. Kettős elv harca határoz meg minket. Zarathusztra ezt jól látta. Amiben tévedett, az egész mindenségre kiterjesztette ezt a képet. Pedig csak itt, a tüzes kardok övezte belső világunkban van így. Csak annyira van így, amennyire nem látunk túl. Csak a kapukat őrzik, az ablakokat nem vakították meg!
E két elv, a küzdő jó és rossz nem Isten és ellenisten. Sokkal kisebbek ők, mint Maga az Isten! Két főangyalai ők: Miháél és a Sátán.
Már tudjuk az igazi Ahura Mazda ki is: Mihály arkangyal, Ahriman pedig a Sátán. Azzal, hogy univerzális szintre emeljük őket, az ál Ahura Mazda Isten helyére akar lépni. Ebben a viszonylatban már nem Szent Mihály, hanem ő is a Sátán, a tükörképe.
Krisztus akkor jött közénk, mikor a pogányság eljutott erre a szintre. Az Úr angyalait a Úr helyébe tették. Ők csak bukott angyalok lehetnek. A kereszténység egyik küldetése, hogy visszazavarja őket a helyükre.
Azután így szólt az Úristen: "Lám, az ember olyan lett, mint egy közülünk, ismer jót és rosszat. De nem fogja kinyújtani kezét, hogy az élet fájáról is vegyen, egyék és örökké éljen!" Ezért az Úristen eltávolította az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből lett. Amikor az embert elűzte, az Éden kertjéből keletre odaállította a kerubokat és a fenyegető tüzes kardot, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.
Isten csak a kert közepén álló fa gyümölcséről mondta: Ne egyetek belőle, ne érintsétek, nehogy meghaljatok." Erre a kígyó így beszélt az asszonyhoz: "Semmi esetre sem fogtok meghalni. Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat." Az asszony látta, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcséből, megette, adott férjének, aki vele volt, és az is evett belőle.
Egy fekete pötty a fehér végtelenben
Szóval ennek a jin-jangozásnak meg van a maga helye. Segíti a gondolkodást, ha mondjuk a molekulákat összetartó és szétszóró erők egyensúlyáról van szó, vagy mondjuk a fény árnyék költői megközelítéséről. Két dologra nem jó: nem lehet magasabb szintre emelni a költészetnél. Vallásos, vagy valláspótló szerepe veszélyes lehet! Láttam már a Feng-Shuit így gyakorolókat, szakralizált jin-janggal.
A másik, amire nem jó, hogy az erkölcsi jó és rossz fogalom-párra is alkalmazzuk. Ugyanis a Jó és Rossz nem univerzális párok. Csak a Jó egyetemes! Isten megteremtette a világot, és látta, hogy jó! A mi világunk nem fekete-fehér kör, hanem végtelen fehérség.
De hát annyi rossz van, hogy fér a végtelen jóba? Igen, van a fehérben egy fekete pont. Pechünkre túl közel hozzánk, és annyi sötétet húzunk magunk felé belőle, amennyit csak akarunk. Ez a pont két eseményben keletkezett. Az első az angyalok lázadása. Némelyikük megirigyelte a Jóisten dicsőségét, és levettették magukat a kárhozatba.
A másik esemény az Ember engedetlensége. Mivel a mi tér-idő struktúránk ezzel indul, az üdvösség pedig azon felül áll, a rossz megjelenésének két pontja egybe is eshet. Egy angyal, egy kerub állja el tüzes karddal az utat, ami innen visszavezetne minket. Itt viszont a jó és a rossz együtt van, és bennünk a jó és a rossz tudása.
