Ezeket a Szent Mihály ábrázolásokat barokk oltárépítmények tetejére helyezték, jelezve, ki is uralja a mi szükebb világunkat. Hát mindketten! De mégis, ki marad felül, győztesen?
Atribútumok: Arany (esetleg fehér vagy fekete) angyalszárnyak, antik katonaruha, tüzes kard (esetleg pallos, ritkábban lándsza), némely ábrázoláson kétkarú mérleg. (Férfi vagy nő?)
Ki olyan, mint az Isten
A világ jó, a Jóisten uralja. A rossz csak egy piciny, remélhetőleg múló diszkrepi az egészben. Mivel mi vagyunk a rossz egyik oka, ezért a közelünkben van, betölti a mi világunk egy részét. Ezt a részt a Sátán uralja. Ellenpárja Mihály arkangyal. Egyikük sem isten, bár a sátán nagyon szeretne azzá válni.
Mihály a kardjával győzi le a Sátánt. A működés nagyon egyszerű. Elvágja azokat a kapcsolatokat, melyeken keresztül a gonosz erők tudnak érvényesülni. Elaltatja azokat a barátságokat, amelyek mások ellen fognak össze, érdektelenné teszi a szövetségeket, elhidegiti egymástól a bűnös szerelmeseket. Ilyen tette volt a Szovjetúnió széthullása. Amíg egyben volt a Sátán tobzódó hatalmában állt. A fatimai üzenetet, ha komolyabban vettük volna, előbb is bekövetkezhetett volna. Oroszország és Ukrajna már szabad.
Mihály egy dolgot nem tud elvágni: az élet fonalát. Hogy mégis a halálal kapcsolatos dolgok közt keresik sokan, annak az az oka, hogy ezt a jó-rossz párharcán alapuló világot ő őrzi. Elhagyni csak az ő segítségével lehet. Innen a jelképes „Szentmihálylova”.
Így átgondolva elég különös. Körbezárja a világunkat, kaszabolja, és ha eljött az ideje, segít elhagyni. Különös, de tudjuk, a Jót szolgálja.
Ettől a három kisgyerektől ijedt be annyira a kereszténység annyi ellensége... (Az orosz témákat azért hoztam fel magyar létemre, mert a mai napot így vezettem fel. Fatimával kapcsolatban ugyanis valami nagyon elkésett: Oroszország felajánlása. Eddig onnan sátáni erők jöttek, most talán onnan újul meg az kivénhedt, eltévedt Európa. Fatimai pásztorgyerekek! Járjatok közbe Urunknál az öreg kontinensért)
KITÖRÖLTEM! AZÉRT VAN AZ AZ OROSZ ZENE, HOGY A SOKKOT OLDJA.
NEM IGAZ, HOGY NEM ELRETTENTŐ!
NEM IGAZ, HOGY FÉRFI ERRŐL NEM BESZÉLHET!
ÉN FÉRFI VAGYOK, MINDEN MEGFOGANT GYERMEKEM MEGSZÜLETETT!
NEGYVENKÉT ÉVES KOROMBAN IS SZÜLETETT GYERMEKEM!
A HOLOKAUSZT, A HOLODOMOR, A MUSZA DAG, A GULÁG VALAHOL UGYANAZ, MINT AZ ABORTUSZ!
gyorsan kommenteljetek, mert kitörlöm ezt is!
Jonafán, az ukrajnai Tulcsin érseke, Polgári neve Anatolij Ivanovics Jeleckih
Hallgassátok meg a De angelis mise Dicsőség tételét, az eredetit!
Nem tudom sikerül-e, de ezt hallgassátok meg!
Szent Isten, Szent Erős, Szent Halhatatlan, irgalmazz nekünk! //3
Szent Isten, Szent Erős, Szent Halhatatlan, irgalmazz nekünk! Ámin!
Azt hittem, blogban megírni könnyebb valamit, mint könyvben, sőt jó előgyakorlat a gondolatok véglegesítése előtt. Azért gondoltam ezt, mert ugye a blogban folyamatosan visszajeleznek. Visszajelzés?
Egyrészt nagyon kevés, ahhoz képest, amit vártam. Megnéztem más blogakat is, milyen a kommenthozam. Hát nem sokkal jobb. Ha több, akkor az beszélgetés (csetelés) blogfelületen. A másik problémám, hogy nem kritikusak a hozzászólások. Akár eretnekségig is elmehetnék pl. az angyalos sorozatommal, senki sem szólna.
Van a hozzászólásoknak egy ritkább formája, a gusztustalan beszólások. Ezeket eddig töröltem. Legtöbbször nem is nekem, hanem Jézusnak mondnak oda az evangéliumi idézet kapcsán. Nem akartam a citátum kiírásával jelezni, honnan idézek, mert így közvetlenebbnek érzem az írást, de azóta annyit azért kiírok, hogy „Jézus mondta”.
Megpróbáltam követni a látogatottságot, de a számláló csalt, még engem sem jelzett.
Aztán volt egy betörőm is. Megszüntetéssel fenyegette a blogot. Úgy látszik a hosszabb jelszó kedvét szegte.
Ezt történt, mióta blogolok.
