ANTIBLOG - AZ AUTONÓM GONDOLAT

(A kereszt

A római kor egyik kivégzőeszköze. Elsősorban rabszolgák kivégzésére használták, szabad embert csak akkor feszítettek rá, ha így is meg akarták alázni. Általában egy függőleges oszlopot állítottak fel, aminek keresztgerendáját az elítélttel vitették a helyszínre. Miután karjainál fogva felkötözték a rövidebb gerendára, azt felhúzták és rögzítették az oszlopra. Így T alakú fa ácsolaton lógott a szerencsétlen. Lábait külön rögzítették. Nem ritkán oda is szögelték a kereszthez a végtagokat, de hogy ki ne szakadjanak, a kötést sem nélkülözték. Volt példa kereszt alakú „keresztre" is. Jézus esetében azért nem a T alakúra gondolnak, mert Pilátus egy feliratot helyetetett el a feje fölött, ami feltételez egy felső rövidebb szárat.

A felirat szövege latin, görög, arámi és talán más nyelven is: Názáreti Jézus a Zsidók Királya. (Latinul Iesus Nasarenus Rex Iudeorum INRI, görögül INBI). A nyelveknek azért van jelentősége, mert egyes óhitű keresztény közösségek szerint csak azokon a nyelveken érvényes a szent liturgia.)

Köszönöm a leveleket! Látjátok, folytattam! Viszont most egy darabig más miatt kell felfüggesztenem az írást. Kimentünk az olajfák hegyére. Jézus imádkozott, de mi aludtunk. Ébreszgetett minket, de tovább aludtunk. Álmomban angyalok szálltak Jézus mellé helyettünk erősíteni Őt. Még láttam egy verejtékcseppet, amint elindul Jézus homlokárol, és halántékán át a földre hull. De a száraz földön már vércseppnek tűnt amint beszívta és vörös kerek folt maradt a helyén. Ekkor vert fel fegyverek csörgése. Júdás hozta a templomőrséget. Jézus egy mozdulattal ez egész alakulatot hátralökte. Júdás arcán ekkor mosoly támadt, odament Jézushoz és megcsókolta.

Innen folytatom, de most indulok Jézus után, majd leírom, mi is történt Júdás csókja óta.

(Pészáh

A legnagyobb zsidó ünnep. magyarul azt jelenti, hogy elkerülés. Ugyanis az Egyiptomot sújtó utolsó, tizedik csapás az elsőszülöttek halála volt, ami a zsidókat elkerülte. A jel, ami a csapást kivédte, az volt, hogy bárányvérrel bekenték az ajtókereteket, ahol tartózkodtak. Ennek emlékére tartották hálából az elsőszülöttek böjtjét. Később úgy vélték, nem böjt, hanem ünnepi lakoma illik a szabadulásra emlékezéshez.

Az ünnep maga hét napig tart, de Izraelen kívül nyolc napig. Ennek érdekes oka van. Kezdetben az ünnep kezdetét fény és füstjelekkel adták meg, ilyen hírláncok segítségével egy nap alatt több száz kilométerre is eljutott a hír. A rómaiak, hogy megzavarják a zsidókat, a szamaritánusokat rávették megtévesztő jelek adására. Megpróbáltak más hírvivő szolgálatot létrehozni, de azt is akadályozták a rómaiak, így a távolabb élő zsidók úgy határoztak, hogy inkább kétszer tartják a széder estet, mint elmulasszák. A naptárszámítás pontosodásával ez az ok idejét múlta, de szokás megmaradt.

Az első nap emlékeztet a kivonulásra, az utolsó a Vörös tengeren való álkelésre. Közte félünnepek vannak. Az első nap az un. széder esttel kezdődik. A széder szó jelentése rend, ami a családi vacsora közben elmondandó elbeszélésre (héber neve Haggada) utal. Ennek bibliai alapja a Mózes által négyszer is megismételt szöveg, hogy "beszéld el gyermekednek majd azon a napon, mondván: ezért tette velem az Örökkévaló, hogy kijöttem Egyiptomból".

Az ünnep másik elnevezése hág hamacot, azaz a kovásztalan kenyér ünnepe, arra utal, hogy sietve kellet Egyiptomot elhagyni, ezért nem volt idő a kenyér kelesztésére. Vallásos zsidók ilyenkor nagytakarítást végeznek, és minden élesztős dolgot kenyeret, ecetet, de még a hüvelyeseket is összeszedik, és pogányok szertartásosan megveszik tőlük.

Mikor is van az ünnep ideje? A tavaszi napfordulót követő teliholdkor. A zsidó naptárban tiszta 28 napos holhónapok vannak. A hónap első napja mindig az újhold, így a 14. nap lesz a hodtölte. Az első hónap (Nisan) 14. napján kell a szédert megtartani, de a napnyugta után már 15. nap kezdődik. Idén ez április harmadika, szerdára esett.)

... két ujjammal foglak, ajkaimmal érintlek, bensőmben érezlek ...

(A kenyér

A legősibb ételek egyike. Legegyszerűbb formája liszt vagy bármilyen gabonaőrlemény és víz, forró kövön, vagy platnin megsütve, esetleg napon szárítva. Ez a kovásztalan kenyér, a macesz, pászka, magyaros latinsággal ostya, minden tésztaféle őse. Szegény körülmények közt, ahol nincs mód vagy tüzelőanyag a kemencéhez, ma is ezt készítik.

Hamar rájöttek, hogy az élesztőgombák kiadósabbá és ízletesebbé teszik, mert a keletkező szén-dioxid felfújja, szivacsossá teszi a tésztát. Kisütni így viszont csak kemencében lehet, hogy az egyenetlen hőhatás miatt össze ne essen. Nem a mai értelemben vett élesztőgomba-tenyészetet használták, hanem a spontán, elsősorban muslicák által beoltott tészta egy részét mindig eltették a következő beoltására. Ezt nevezték kovásznak.

Kevés ételnek van ennyi változata a pászkától a már önálló ételnek számító kalácsig. A pite-pita-pizza még lapos. Sok helyen egész kultusza van a különböző alakú és ízesítésű kenyereknek.

A kenyér antropomorf, a legtöbb kultúrában embernek járó tiszteletben részesül. Csak a családfő szegheti meg, kereszttel megjelölve, mielőtt a késsel „megöli". Sok kenyérféle emberi testrészeket formáz, mint a fonott kalács női hajfonatot, de a zsemle is ilyen. Több nyelvben a gabona, kenyér, élet és étel szavak közös eredetűek.

A kenyeret nem szabad eldobni! A leesett, koszossá lett szeletet is a még tiszta felén meg kellett csókolni, és nem a szemétbe, hanem állatoknak kellett adni.

A kenyérsütés külön esemény volt. A dagasztás, kelesztés és a sütés akkora munka volt, hogy több napi, akár kétheti adagot és készítettek egyszerre. A kenyérsütés mindenütt a nők feladata volt. A gyerekek kíváncsian nézték és várták a nagy kenyerek „szakasztásából" kimaradt kis vakarék darabot, mikor sül ki. Mert ami dagasztóteknő falára ragadt maradék, a modern embernek már hulladék, az a legfinomabb!)

Akkor Simon Péter ezt mondta: ,,Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is!'' Jézus azt felelte: ,,Aki megfürdött, annak elég, ha csak a lábát mossák meg, akkor egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.'' Tudta ugyanis, hogy ki az, aki elárulja őt, azért mondta: ,,Nem vagytok tiszták mindnyájan.'' Miután megmosta a lábukat és fölvette felsőruháit, újra leült, és azt mondta nekik: ,,Tudjátok-e, mit tettem veletek? Ti úgy hívtok engem: ,,Mester'' és ,,Uram'', és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát én, az úr és a mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.

... fölkelt a vacsorától, letette felsőruháit, fogott egy kendőt és maga elé kötötte. Azután vizet öntött a mosdótálba, és mosni kezdte a tanítványok lábát, majd megtörölte a kendővel, amely a derekára volt kötve. Amikor odaért Simon Péterhez, az így szólt hozzá: ,,Uram, te mosod meg az én lábamat?'' Jézus azt felelte neki: ,,Amit teszek, azt te most nem érted, de majd később meg fogod érteni.'' Péter erre így szólt: ,,Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!'' Jézus azt felelte neki: ,,Ha nem moslak meg, nem lesz részed velem.''

,,Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.''