
,,Bizony, mondom nektek: egy közületek elárul engem.'' Erre nagyon elszomorodtak és egyenként elkezdték kérdezgetni őt: ,,Csak nem én vagyok az, Uram?''

,,Bizony, mondom nektek: egy közületek elárul engem.'' Erre nagyon elszomorodtak és egyenként elkezdték kérdezgetni őt: ,,Csak nem én vagyok az, Uram?''
Jézushoz
Ki vagyok én Neked. Mikor mint lázár húga kentem volna illatos nárdusz olaját lábadra, elhúzódtál. Júdásod mégsem vagyok, nem kértem, nem harminc, de egy lyukas ezüstpézt se érted.
Most hajolnék melledre, mint János, hogy aki téged érteni akar, engem kérdezzen, és én mondjam tovább szavad. Válladra hajtom fejem, s várom a kérdést, de nincs ember, ki kérdezzen. Mondom szavad, de nincs ember, ki engem hallgasson.
Talán Péterként kövesselek? Szólt a kakas, de még Veled voltam! Annás házában én is álltam az ütést s a gúnyt! Péter hol volt már ekkor? Csattantak a pofonok, zúgott a rágalom, ami Rólad lecsúszott engem is ért. Gúnyos tréfájukat velem is űzték!
Aztán Pilátushoz vittek. „Zúgott a tömeg, én szemükbe ordítottam viszont: Nem látjátok, hogy ártatlan! Nem szabad Őt bántani!" Kilöktek közülük, még belém is rúgtak.
Aztán felálltam. Rád néztem. Visszanéztél véres tekinteteddel. Akkor csattant az első ütés a harminckilencből. A korbácsszíjak végén akkor vettem észre a nehezékeket. Láttam, amint beakad bőrödbe és betépi azt.
Ekkor futottam el. Nem, engem nem verhetnek meg! Én nem akarok meghalni! Hátra se mertem nézni. Még kakasszót sem érdemeltem.
Mentegetőznék, hogy engem még hatan várnak, de Téged még tizenkettő, meg hetvenkettő, meg sok milliárd.
Megtagadtalak én is! Gyáva az ember, esendő az ember. Úgy könnyű, ha tudom, mi a vége, de nem mutatod még a húsvétot a nagyhéten.
Engedj közeledbe, hogy mint János, előbb értsem szavad!

Életedet adnád értem Péter? Bizony, bizony mondom neked: Mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem!

Ahova én megyek Péter, oda most nem jöhetsz utánam, de később majd követni fogsz engem.
Jeruzsálemi tudósítónktól
Az a hír, hogy nincsenek hírek. Jeruzsálemben két napja ugyanolyanok az utcák, mint az ünnep előtt bármikor. A főtanács nem adott ki közleményt a vasárnapi zavargásokról, csak találgatások vannak. Hogy mire készülnek. Jézusról és tanítványai, nincsenek újabb hírek. Jeruzsálem lekerült a napilapok címoldaláról.
Megfigyelők látni vélték Jézus egyik tanítványát, Iskarioti Júdást, amint a főtanács egyes tagjainak házába lép. Elemzők szerint ez biztató jel, készül a megegyezés a farizeusok és a zavargók közt. Talán sikerül a jézuskövetőket a szélsőségektől megszabadítva elfogadható irányzattá tenni a Mózes-valláson belül. Többen úgy vélik, hogy ez Jézus nélkül fog megvalósulni. Már találgatások is szárnyra kaptak, ki lesz az új vezető. Júdás a főtanácsnak felelne meg, Simon Péter a tanítványok és a követők közt a legnépszerűbb, de olyan hírek is kiszivárogtak, hogy Jakab és András is érez ambíciókat magában. Más elemzők szerint Jézus kikapcsolásával az egész népes társaság szétszéled.
Róma hozzáállását is próbálták egyes hírforrások megtudni. A helytartóság illetékese, a béke, a rend és a nyugalom helyreállítását tartotta a legfontosabb feladatnak. Kiemelte a zsidók szabad vallásgyakorlásának jogát és a császárnak fizetett adó jelentőségét, mint a rómaiak által ajándékozott béke zálogát.
Lehet, hogy mégis csendes húsvét elé nézünk?
Most csend van. Azt mondtad, hogy ilyenkor a kövek beszélnek majd. Hallgatnak a kövek is. Ez olyan sűrű csend, olyan feszült csend, amiben, ha valami elszakad, az egész világ összeomlik. Illatos olajak tartják egybe az univerzumot. Ha elszáll, az illat, megszakad a mindenséget tartó szál. Nárdusz helyett ecet és epe ömlik a világra, amit csak a Te véreddel moshatunk le.
Bekentem kezemet az olajjal. Nyúltam feléd, hogy megkenjem fáradt lábad, de túl távol kerültél tőlem! Futok feléd, de nem kerülsz közelebb. Itt érezlek, mégsem tud olajos kezem Hozzád érni! Üresen csöppen le tenyeremről a kenet, elszállnak a cseppek a semmibe.
Jézus, engedd, hogy érintselek! Ne változtasd olajom epévé! Lehullt cseppjei csíkot húznak az üres térben. Ne legyenek ezek kezed s lábad átütő szegek!
Nem akarok Júdássá lenni, legyek inkább a Lázár nővére!
Renitens pici démon vadszamarat kerget. Fölüti a Könyvet, és keservesen szenved. Már őt sajnálom, oldozd fel kérlek! Nincs már nálad dolga, Júdást másik ördög húzza majd nyakánál a faágára. Megkenem olajjal, de jusson rá egy csepp Szent Véredből is.
Nem akarok Júdássá lenni, legyek inkább a Lázár nővére! Hoztam az olajat, de Hozzád nem érhet. Csak két ujjammal foglak, csak ajkaimmal érintlek, csak bensőmben érezlek, de olajos tenyerem nem érhet fáradt sarkadhoz.
Beállt a csend. A kövek is hallgatnak. Még kihalt az Olajfák hegye. Sötét van és hideg. Lázár háza felől nárduszillatot hord a szél.