ANTIBLOG - AZ AUTONÓM GONDOLAT

Az olaj

Milyen jó a nárdusznak! Indiában északon növekszik. Széles leveleit növesztgeti, fehér virágait illegeti. Csalogatja a méheket, különleges nektárjával jóllakatja őket. Mikor eljön az ideje, gyengéd hindu női kezek kihúzzák a földből. Óvatosan megtisztítják, leszedik leveleit, felesleges gyökérkéit.

És most jön az, ami miatt méltó Krisztus lábát megkenni! A gyökdarabokat prés alá helyezik. Hidegen, nagy nyomással nyomják. Bár melegen több olajat adna, de az illatanyagok el is párolognának. A sajtó alatt szétrobbannak a sejtek, kiárad belőlük az olaj. A maradékból még lehetne gyógyteát főzni, de arra ott van a kehántott levél. Kidobják a szemétre. A préselés miatt nem maradt ép része, ezért eredeti feladatát a gyöktörzs, hogy abból újra teljes növény legyen, nem teljesítheti. Feláldozta magát csak azért, hogy illatokkal gyógyíthasson!

Talán kicsit csalnak, olcsóbb olajjal hígítják. A szállítást is inkább bírja, így jobban megmaradnak illó anyagai. Hosszú út vár rá. Szamár és tevehátra akasztott gondosan lezárt korsókban indul nyugat felé. Többször átrakják, gazdát cserél. Némelyik szállítmányt rablók támadják meg, leölik a kereskedőket. Aztán a rablókat is elfogják, nyilvánosan kivégzik őket. A lefoglalt árú a királyé lesz, aki egy részét megtartja, a többit eladja újabb kereskedőknek.

Eljut Jeruzsálembe a karaván, ott árusok veszik meg tőlük.

Az illatszerpiacon pillantotta meg Márta azt a viszonylag nagyobb edényt. „Így, nagyobb adagban olcsóbb", ajánlotta az árus, de Mártát ez nem érdekelte, valami különleges ajándékot szánt Jézusnak. Mária is adott az ajándékhoz úgy száz dénárt, ő is hozott vagy százat. Ha fél fontonként venné, háromszáz ezüstpénznél is többe kerülne, így kétszázért sikerült megvenni. Ennyiért ez jutányos ár, de ha nem lett volna elég a pénze, hazament volna, hogy Lázártól is kérjen. Nincs az az ár, ami kifejezné hálájukat Lázár életének visszaadásáért.

Egyenesen hazament vele. Nagyon óvatosan lépkedett, nehogy eltörjön az edény, és kiömöljön az olaj. Rögtön Máriának adta. Az úton még azon gondolkodott, hogy ő keni Jézus lábára. Szépen beosztja, úgy sokáig elég. De kell-e sokáig. Mindenki azt beszéli, hogy Jézust meg akarják ölni. Minél előbb kenjük rá az egészet. Ezt kéne, de erre ő képtelen. Olyan, mintha a halálát várnánk annak, akinek a leghálásabbak vagyunk. Ha meg elfogják, és az olaj itt marad. Rossz érzés lesz ránézni. Kenje csak rá Mária, akár egyszerre z egészet.

Jézusék estére megérkeztek. Hoztak egy szamarat is. A tanítványok vidámak voltak. Jézus szemén fáradtság látszott, meg valami furcsa szomorúság, ami eddig ennyire még nem tűnt föl. Leültek a vacsorához. Holnap már nem itt vacsoráznak. Béreltek egy helyet, ahol többen is elférnek, és megülhetik a húsvétot. Márta langyos vizet töltött egy edénybe, Jézus lábához tette. Visszament törlőkendőért.

Mária elkezdte Jézus lábát mosni. Két tenyerét homorítva öntötte végig a lábszáron a langyos vizet. A poros, izzadt lábszárról először lepergett a víz, de ahogy simogatta egy spongyadarabbal, egyre tisztább lett, és elterült a víz a bőrén. Kis apró cseppekké állt össze, de mielőtt megindultak volna a lavór felé, újabb adag langyos vízzel öntözgette Mária kis merőedénykévé formált keze. Csak ne fázzon, ezért öntözgette, még Márta meg nem érkezett a kendővel. Az olajat is hozta a kendővel fogva. Letette, majd a törölközőt Mária kezébe nyújtotta. Finom vászon volt, az egész testét be tudta volna takarni vele. Többrét tűrve, óvatosan nyomkodta Jézus lábához. Fölemelte Jézus lábfejeit, az ölébe helyezte a kendő másik végére. Betakarta, szinte pólyálta a lábfejeket. „Mintha halott lepel lenne" - futott át Márián a gondolat, maga sem értette miért. De a halottat pólyálás előtt balzsamokkal kenik.

Ekkor nyúlt az olajért. Tenyerére próbált önteni, de az edény túl nagy volt, még kiborulna. Óvatosan leszedte a kendőt Jézus lábairól, megemelte a tartályt, elkezdte Jézus j lábszárára önteni. Felülről lefelé, vastag, sárgás mézszerű sugárban. Szélesen terült el Jézus bőrén, a szőrszálakat fejük búbjáig befedte. Egy összefüggő. sima olajréteg vonta be. Lassan csöppent le a fölösleg Mária kötényére. De ezt a lány nem várta meg, kezeivel finom simogató mozdulatokkal kente vissza újból és újból. Minden mozdulat után újabb vastag olajhullámok indultak a boka felé, de mielőtt leérnének, a kis kezecskék felfogják, újból elindítják a térd felől. Mária szerette volna bemasszírozni apró nyomásokkal az olajat, de akkor nagy része csak lecsorogna hasztalan. Pedig biztosan jobban esne a felfrissülés, ha lábfejét, lábujjait apró nyomásokkal és simogató mozdulatokkal is kezelésbe vehetné.

A nardusz illata betöltötte a szobát, az egész házat. Olyan töményen lehetett érezni, hogy a szemgolyókon is megült illó anyaga, ettől mindenki sűrűbben pislogott. Az udvarra is kifolyt a jellegzetes illat. Júdás erre kapta fel a fejét, berohant a szobába.

Márta szólt először hozzá. Mária csak a Júdás nevet hallotta, de nem az Iskariotira gondolt, hanem a másikra. Nyugodtam folytatta a kenegetést. Ezt a Júdást nem szerette. Nem értette, mit keres Jézus legközvetlenebb tanítványai közt. Annyira eltelt az olaj kenegetésétől, hogy nem tudott rosszra gondolni. Ezért hitte, hogy a másik Júdás.

Pontosan nem értette, mit mond. Valamit az olajon kifogásolt. Hogy legalább háromszáz dénár értékű olajat pazarol el, pedig az ára a szegényekbek kellett volna. Mikor rádöbbent, melyik Júdás is ez, összerezzent. A keze megállt Jézus lábszárán, az olaj kövér cseppekben hullott kötényére. Ott elterült a ruha szövetében. Tenyérnyire nőttek a nagy kerek foltok, egymásba hatolva az egész ölét befedték, megindulta kétoldalt a lelógó redők felé. Némelyik csepp a kövezetre hullott, göndör gyöngyöket formázva gurultak, aztán a kőlapok szélén eltűntek fényes csíkot hagyva maguk mögött. „Miért sajnálja? Kitől sajnálja" - gondolta, de nem szólt. Jézus válaszolt helyette:

„Hagyj békét neki, hogy temetésem napjára megőrizze azt. Mert a szegények mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek."

Mária látta, hogy a törlőkendő is tocsog az olajtól. Ledobta hát a fejkendőjét, hátranyúlt tarkója felé, hogy haját kibontsa. Egyetlen fejbillentéssel előrelódította az összes haját. Sűrű, fényes sötétbarna haj, teljesen beterítette Jézus lábát térdtől a sarkáig. Eligazította úgy, hogy külön-külön befedje a lábakat. Nyitott tenyerét húzogatva itatta le hajával az olajat Jézus lábáról.

Nardostachys jatamansi
Indiai nárdusz

(A nárduszolaj

A nárdusznövény gyöktörzséből sajtolják. A növény a valeriána-félék nemzetségéhez tartozik. Két faja ismert, a kínai és az indiai. Utóbbi évezredek óta ismert gyógynövény. A Himalája déli lejtőin terem, jatamansi vagy balchár a helyi neve, magyarul indiai spikának is nevezik. Szinte minden részét felhasználják a hagyományos gyógyászatban. Elsősorban nyugtató hatású, ezért száraz köhögésre használták, de idegrángástól a lepráig mindenre alkalmazták.

Különösen drága volt az ókorban. Eleve kevés olajat ad a növény, amit messze Indiából hoztak a kereskedők. Egy font olaj száz dénárt ért, azaz százszor négy grammos ezüstpénzt. Az egy font, azaz a litra tömeg 327 gramm. Mária tehát majdnem egy kiló olajat használt el.

A nárdusz a szentírásban az evangéliumokon kívül az Énekek énekében fordul elő, szintén mint illatszer. Az Ava mundi domina kezdetű ének Szűz Máriát nevezi drága nárdusz illatának.)

A hét üzletembere: Iskarioti Júdás

(A Homo Economicus c. latin nyelvű hetilapból)

Júdás, gyakori név a Közel-keleten. Az érdekes arcú fiatalember mégis különös dolgot művel, az évezred üzletére készül. Mióta a Názáreti Jézus figyelem központjába került, kevesen tudják, hogy e sikertörténetnek is megvannak az untermanjai a kulisszák mögött. Júdás a Názáreti főökonómusa és menedzsere. Terveiről, a vállalkozás jövőjéről, kérdezzük.

Kedves Júdás! Miben látja sikerének titkát?

J.: A titok a kitartó és hosszú promóciós fázisban rejlik. Az árút csak akkor lehet eladni, ha az megfelelően be van vezetve, az emberek el sem tudják képzelni hogy eddig tudtak nélküle élni. Ilyennek szánom az általunk kidolgozott gyógyító és démonűző tevékenységet. A másik titok Jézus személyisége. Beszéde magával ragadja az embereket, egyre többen hisznek benne. Ennél jobb piacnyerési stratégia nem kell.

Úgy hírlik, Jézus és Ön közt kezd megromlani a viszony?

J.: Á, ez csak rosszindulatú pletyka, a konkurencia terjeszti. Igaz Jézus újabban egyre pazarlóbb. A Lázár egyik nővére, Mária vagy háromszáz dénár értékű nárduszolajat csak úgy elkent Jézus lábára. Szóltam is, hogy inkább a szegények közt kellene szétosztani az árát. De ennek a szegénypártolásnak is ideje véget vetni. A piac megnyeréséhez jó reklám volt ez a pár éves ingyen gyógyítás, de vasárnap óta minden megváltozott. A Názáreti elérte népszerűsége csúcsát, itt az ideje, hogy befektetéseink kezdjenek visszatérülni!

Milyen elképzelései vannak a jövőröl?

J.. A jövő a miénk! Ezzel a képességgel, amit tizenkettő, majd hetvenkettő tanítványának is átadott, meg lehet hódítani a világot. Egy multinacionális démonűző és gyógyító cég alapjait rakom le. Ha sikerül meggyőznöm Jézust, tanítványait újból szétküldi, de most már úgy, mint cégünk helyi vezetőit, akik Franchise rendszerben működtetnék az üzletet. Képzést, módszert és felszerelést nyújtanánk a belépőknek és természetesen sajátos arculatot a Júdás és Jézus, azaz a J & J multicég védjegye alatt. Idővel akár Rómába is áthelyezhetem a cég központját.

Mindehhez tőke szükséges. Hogyan lesznek képesek elindulni?

J.: Jézus a tőkém. Az ő képességeivel bármit megteremtünk.

Kicsit konkrétabban?

J.: Még nem árulhatom el, de az ünnepekig mindenre fény derül.

E cikk csak az ünnep után jelenik meg. Játsszuk el azt, hogy mintegy borítékolva most elárulja, és mi leszünk az elsők, akik a szenzációval előrukkolunk!

J.: Csak a maguk kedvéért. A főtanács számára Jézus sokat ér. A nyomravezetőnek komoly összeget fizetnének. A nyomravezetőnek és nem a kézreadónak. Ez a kis jogi gikszer tesz minket gazdaggá. Én ugyanis jó pénzért elvezetem a templomőrséget Jézushoz, de amint már számtalanszor már megmutatta képes kiszabadulni. Legtöbbször egyszerűen keresztülmegy rajtuk, de most megpróbálom rábeszélni, hogy egy kicsit hagyja magát a elfogni, elég a főpap házából kiszabadulnia. Aztán a pénzt már nem kérhetik vissza. Micsoda reklám! És maguk számolnak be róla először!

És ha nem jön be, nem akar, vagy nem tud kiszabadulni?

J.: Az ki van zárva! Képes rá! Mi érdeke fűződne hozzá, most amikor soha nem látott népszerűségnek örvend, hogy hagyja magát elveszejteni! Kicsit hóbortos, a dolgok üzleti oldalát nem ismeri fel, de céltalanul nem adja magát hóhérkézre. Fel is köthetném magam, ha nem így lenne!

Boldog a szamárcsikó, mert Jézusunkat vitte a hátán. Boldog a pálma s olajfa ága, mit e csikó taposott. Levetem hát nagykabátom, kiterítem élébed, taposd csak te szamárcsikó, ne verjen port patád!

Ünnepel a nép, de én rosszat sejtek. Megszakad a lakodalom, megverik a vőlegényt. Még áll a vígasság, de vigyázz, a gyilkos lesben áll!

Jézus engedj közel magadhoz! Hallgathassam szavad, érinthessem köpenyed szélét, hogy bűneimtől megszabaduljak! Ne maradjanak tövisként koronádban!

háziszamár

onager

(A szamár

A szövegek szerint Jézus szamárháton vonult be Jeruzsálembe. A szamár manapság az igénytelenségéről híres. Amíg a ló kényes a takarmányra, a rendszeres etetésre és gondozásra, a szamár elvan még a tüskés kórón is. Szegény ember lova, bár nehezebb vele bánni, hamar megmakacsolja magát. Már sivatagi őse is nehéz körülményekhez szokott, a háziasítás pedig folytatta a rossz viszonyokhoz való kiválasztást. Bár egyes vidékeken, pl. Franciaországban kitenyésztettek különleges igényeknek megfelelő nagytestű szamarakat is elsősorban azért, hogy lóval keresztezve, az öszvér tulajdonságai megfelelőek legyenek.

Jézus nem szamárháton vonult be a városba! A nyugati ábrázolások hátasai egyre inkább egy szürke házi szamárra hasonlítanak, de ha megnézzük a keleti keresztény képeket, ahol a másolatok évszázadokon keresztül is hűek akarnak maradni az első ábrázolásokhoz, egészen más állatot látunk. Nem az az aranyos, bundás, hosszúfülű jószág viszi az Üdvözítőt, amit szamárként megszoktunk. Annál karcsúbb, lószerűbb, de farka bojtos, mint a szamaraké.

A lófélék nemzetségéből elsőként a félszamarak háziasítása sikerült a Közel-keleten. A félsivatagi részeken vadon élő kulán vagy onagger csikókat könnyen megszelídítették. Ideális málhás állattá vált. Kocsiba szinte lehetetlen fogni, a hátán vitték a terhet. Nyugodt járásával kísérte gazdáját, aki így egyszerre többet és könnyebben tudott szállítani, mint saját vállán. A kulán napjainkra a kipusztulás szélére sodródott. Megjelenése inkább az ikonok, mint a juhászok szamarára hasonlít. Füle, szőrzete rövidebb, fényesebb, teste karcsúbb, farka viszont bojtos.

A ló az asszírokkal együtt jelent meg a termékeny félholdon. Az euráziai sztyeppékről érkeztek. Gazdáik hadifölényét az jelentette, hogy harci kocsik elé fogva nagy sebességgel tudták az ellenséget tizedelni. Az igényesebb takarmány termesztéséhez a kevésbé száraz termőföldek egy részét kellett az emberi élelemtermeléstől elvenni, rétté tenni. Ez a folyamat is hozzájárult az elsivatagosodáshoz.

A ló tehát a harcos hódító asszírok, a kulán pedig a békés földműves őslakosságot jelképezi. Másrészt az új és a régi ellentétét. A régi dolgok, ha túlélik az avultság, ócskaság átmeneti korszakát, értékessé válnak, sokszor még szakralizálódnak is. A bronzkori szentélyekben magköveket őriztek, a vaskortól értékes fém a bronz és az arany. Manapság is a régiség értéknövelő. Így vált a még megmaradt kulán-állomány királyi állattá, méltó arra, hogy az írás szerint Sion leánya királyát a hátán hozza. Jézus is valószínüleg kulán háton ment vrágvasárnapon.

A szamár karrierje később kezdődik. Ennek ellenére a hagyomány már szamárról beszél, a Szentírásfordítások sem különböztetik meg a mai ember számára már nehezen értelmezhető szamár és félszamárféléket.

Gyakori színváltozata a keresztes szamár, mely hátán húzódó sötét csíkot egy a két lapocka irányába induló keresztezi. A néphagyomány szerint ezzel jelzi, hogy az Istent vitte hátán.)