Interjú Caius Cassiussal
Caius Cassius a Cassius nemzetség egyik legismertebb tagja. Egyháztörténetből, jogtörténetből egyaránt ismert személyiség, a Caesart meggyilkoló Cassius közeli rokona. A nemzetség Longinus melléknevű ágához tartozik, így ezen a néven is emlegetik.
C.: Igen, családom több tagja is hírnevet szerzett magának. Eredetileg patriciusok voltunk, de Viscellinus konzul meggyilkolása után kiléptünk a rendből, ezért plebejusként emlegetnek minket, de családunk mindig is a legbefolyásosabb rómaiakat adta a hazának.
Egy kicsit önről is hallhatnánk?
C.: Igen, bár személyem körül több félreértés keletkezett. Pomponius összekevert Caligula sógorával Lucius Cassius Longinussal. A kegyes hagyomány pedig úgy véli, hogy remeteként éltem, még a vak helytartó ki nem végeztetett. Hát akkor én voltam a helytartó. Valóban már félig vak voltam addigra, de azért saját magam ellen nem adtam ki parancsot. Csak a szemem romlott meg, nem az elmém.
Mi is történt a szemével?
C.: Már korán, huszonéves koromban szürke hályog támadta meg. Emiatt századosként nem csapatnál szolgáltam, hanem Pontius Pilátus mellé osztottak be elsősorban jogi tanácsadónak. Engem kért meg a Jézus keresztre feszítésének felügyeletére. A halál beálltát siettetni akarták a közelgő ünnep miatt. Attól féltek, hogy mivel a tisztátalan testekhez nem nyúlhatnak, ott fognak bűzleni hét napig. A katonák megkezdték a lábszárcsontok összetörését, hogy az elitéltek ne tudják tartani magukat, így megfulladjanak. Jézus már halott volt, hogy megkíméljem a megcsonkítástól, ahogy a kiképzésen tanultam, a negyedik és ötödik borda közt meglékeltem. Víz és vér áradt belőle. Halottnak nyilvánítottam. A szememre fröccsent vér azonnal eltüntette a hályogot. Viszont idősebb koromra újból előjött, és meg is vakított.
Milyen kapcsolatban volt Jézussal?
C.: Már jóval a kivégzés előtt figyelték, mint Rómára kockázatot jelentő személyt. A jelentésekből én semmi rosszat nem olvastam ki, sőt egyre jobban csodáltam. Feltámadása után nem juthattam a közelébe, de később már barátságba kerültem tanítványaival. Kivégzését nem javasoltam Pilátusnak. Részben az én jogi tanácsaim, részben felesége álma miatt habozott, de aztán engedett a tömeg nyomásának.
Ön keresztény?
Igen, ha latinul kérdezi: kristianus, azaz krisztuskövető vagyok. A szó mai értelmében természetesen nem. Már akkor voltak közösségek különösen a városokban. Én nem tartoztam egyikhez sem, de jó viszonyt ápoltam velük. Már Rómában éltem az üldöztetés idején. Jogi védelmükre keltem, sőt a házamban is rejtegettem őket. Néró emiatt is száműzött Szardinia szigetére, bár gazdagságom és tekintélyem is irritálta. Viselkedésem is kissé eltért az átlag rómaitól, igyekeztem inkább Jézus szerint élni.
Hogyan alakult politikai karrierje?
C.: A száműzetés előtt Szíria helytartója voltam. Békés időszakot teremtettem, katonáim kondíciójára is ügyeltem. Segítettem András, Jakab és Tamás apostolok missziós útjait, bár a diplomáciai segítségen kívül nem fogadtak el semmit. A pártus trónért folytatott küzdelemben Meherdatest támogattam, de az Eufrátesz mellett csatát vesztett. Emiatt nehezebb volt a keleti misszió további támogatása. Aztán jött Szardínia, ahonnan már teljesen vakon tértem vissza Rómába.
Jogelméleti munkássága is jelentős. Szólna erről egy pár szót!
C.: Apósom, Tubero művét folytattam. Elsősorban a polgárjog területén alkottam. Tíz kötetben foglaltam össze kutatásaimat. Jelentősnek tartják Ferox-kommentárjaimat is. Megtisztelnek vele, hogy mestereimet meghaladva az engem követő jogász nemzedéket rólam nevezték cassianinak.
A legtöbben mégis a lándzsa kapcsán ismerik.
C.: Igen, az a bizonyos lándzsa. Az egyik római katonától ragadtam el. Szokványos fegyver volt. Megvan ma is, de nem árulom el, melyik az. Nem a bécsi, hogy megnyugtassam a Hitlerkutató dilettánsokat. Jogászként azt a kérdést teszem fel, hogy qui prodest, kinek az érdeke? Heródes lándzsája-féle változat már Szíriában elterjedt. Elsősorban a zsidó keresztények próbálták az ószövetségi folytonosságot ezzel is igazolni. Lehet-e valóban, hogy Mózes, Saul és a többiek ugyanazt a fegyvert használják? Különben is, az akkor bronzból lenne.
Azt, hogy Julius Caesartól kaptam volna, a Habsburgok kedvéért költötték. Ők ugyanis Caesartól eredeztetik magukat. A mai féltucatnyival szemben több száz felbukkant belőle a történelem során. A legfájóbb számomra, hogy alantas érdekből sokszor azt az aspektusát tekintették, hogy Krisztuson ez a szerszám ejtett sebet. Én a lábszárának eltörését akartam megakadályozni, ha már halott volt. Eleget kínozták, nem kell még halálában is gyalázni. A különféle titkos páholyok mintha ezt a hullagyalázást akarnák folytatni. Üzenem nekik: Jézus él, én színről színre látom, de ők már nem bánthatják. Ezt tanúsítom!
A legveszélyesebbek azok, akik az Arimateai József szálán szövik tövább történetüket. Józsefet ismertem, a farizeusok közt a legderekabb férfiú volt, Jézus barátja. A legenda szerint azzal a kehellyel együtt, amellyel Jézus vérét felfogta, a lándzsát is elrejtette. Az eredetileg áriánus Meroving család érdekeit szolgáló mese Jézus feltámadása helyett meggyógyulásáról és új életéről beszél. Nálam hitelesebben senki sem tanusíthatja, hogy meghalt, hisz magam győződtem meg róla. E legenda kitalálói szerint Mária Magdolna Jézus felesége volt. Ismertem az összes megfigyelő jelentését, Jézusnak nem volt se felesége, se ágyasa, se semmilyen szerelmi kapcsolata. Ráadásul a történet összekeveri a Mária nevű nőket, a Magdalai Máriát, Lázár nővérét és még a szamariai bűnbánó asszonyt is. Az egész mögött azok állnak, akik hatalmukat a világra ki akarják terjeszteni, de útban van nekik Krisztus és az Ő egyháza.
