A két béka
Egyszer volt, hol nem volt, a spájzban volt két béka. Nem tudni hogy tévedtek oda, de ha már ott voltak, hát torkoskodtak. Mi finom lehet egy hagyományos kamrában? Házi tejföl két csuporral, csak úgy árad friss illata. Nem kellett sok, egyik az egyikbe, másik a másikba, zutty, beleugrott. Kezdődött a lakoma.
Igen ám, de mindennek egyszer vége van, még a békák étvágyának is. Valahogy ki kellene jönni a csuporból. Belül mázas és homorú, a bőven maradt tejföltől meg még csúszósabb lett. Kapálóznak békáink, de hasztalan. Így is gondolja az első. „A helyzet reménytelen, innen kijutni lehetetlen. Végem van, jöjjön hát, minek jönnie kell..." Békánk - blugy-blugy - a tejfölbe merült, s szenderült - örökre.
Nem úgy a másik! „Itt kell valami megoldásnak lenni, vagy végső esetben csodának történni!" - szólt a béka, és küzdelmét föl nem adva a tejfölt lába csak kavarta. Kavarta, kavarta addig-addig kapálózva még be nem állt a várt csoda: vajat köpült a tejfölből, minek tetejéről nagyot rúgva hátsó lábaival kiszabadult fogságából.
