Ki szabadította el PKM(t)-t?
Ők ezt nem elszabadításnak, hanem felszabadításnak élték meg. Akaratuk szabad, de működési területüket a Jóisten korlátozta. Ez nem ellentmondás, mert bármelyikünk folyamatosan tapasztalja a szabad akarat ellenére, hogy cselekvési tere milyen szűk.
Démonaink mozgástere a monostori és a hasonló szerzetesi élet volt. Eredeti működésüket most is kifejtik. Keresik a Jóisten felé igyekvő lelkeket, megkísértik, és ezzel próba és válaszút elé állítják őket. Ha nem sikerül, hát más életutat kell választani, ezzel ki is kerül áldozatuk a hatókörükből. Sikeres ellenállás után megerősödött lélekkel állhat a győztes az Úr elé. Mindenképp a Jó győz. Van egy harmadik, ritkább lehetőség is, ezzel is találkoztam. Valaki az uralmuk alatt marad, és tovább éli a szerzetesi életét hatalomért, pénzért és egyéb értéktelen dologért, ami szerzetesek számára nem is könnyen elérhető.
PKM(t) akarata ellenére többnyire a Jót szolgálta. Egyszerűen a szerzetesek imádságai kordában tartották. A szovjethatalom, ahogy terjeszkedett, felszámolta a monostorokat, a szerzeteseket szétszórta, lágerbe zárta vagy megölte. Nem volt PKM(t) számára Ukrajnában tovább neki rendelt terület, és nem volt, ami kordában tartsa. Elszabadultan új mozgásteret keresett, meg is találta az új vallás szolgálóiban, a bolsevikokban, akik lelkét úgy járta át, mint kés a lágy vajat, ellenállás nélkül.
