És mit kezdjek ezzel?
Tehát a jó és a rossz apriori fogalmak, megkülönböztetésük képessége velünk született. A személyiség fejlődősével együtt bontakozik ki, közben torzulhat. A Sátán és angyalai ezt is akarják. Ahhoz viszont, hogy a nevelésben a fogalompárhoz tartozó képességek fejlődését egyengetni tudjuk, kézzelfogható meghatározások kellenek. Megkísérlem a lehetetlen, definiálom a definiálhatatlant.
Az etikai jó az, ami a szeretet irányába hat, rossz, ami a szeretet iránya ellen hat. Ennyi bőven elég, ebből kifejthető minden. Bármi többet mondanánk az már viszonylagos. Így a szép, az lehet rossz is, a jó érzés lehet csalóka, és sorolhatnánk tovább, sőt írjatok ilyeneket!
A szeretet, mint a jó iránya kinyilatkoztatott igazság. A jó Istentől van, Isten pedig János apostol levele szerint a szeretet. Mivel a felfoghatatlant akarta felfoghatóvá tenni, ennek értelmezése sohasem lehet tökéletes. Nem is fér a blog műfajába, hogy részletesebben írjak róla. Mielőtt elriasztalak benneteket, engedjétek meg, hogy csak Duns Scotus Szentháromság-magyarázat kísérletére utaljak, ahol bármi közt lehet a kapcsolat szeretet lehet. Ami nem az, az nem Istentől való. Mihálynak ezeket kell szétvagdosnia.
