Az istenek születéséről IV.
Sokféle módja van az istenek születésének. Mint láttuk, Isten kiáramlásának, tulajdonságainak lehetnek az emberi elmében az önállósulásai. Istenülhetnek elvont dolgok allegorizálva. Emberek is válhatnak istenné, ez a heroizációs politeizmus.
Ilyen hérosz volt Heraklész, kinek komoly próbákat kellett kiállnia, hogy elfoglalhassa helyét az istenek közt. Anyja földi halandó volt. Kissé megemelte származását az utókor azzal, hogy Zeuszt tette apjává. Ennek ellenére erejét és eszét is latba kellett vetnie a halhatatlanság elnyeréséhez.
Másik híres emberből lett Isten Hermesz Triszmegisztosz, az egyiptomi Tot. Nagy tudású ember volt a fáraók szolgálatában. Tudása a praktikus dolgoktól a legelvontabb, titkos ismeretekig terjedt. Feltételezések szerint az ő síremléke a gizehi Szfinx. Előszertettel hivatkoznak rá az alkimisták, rózsakeresztesek és más titkos társaságok. Állítólagos sírjában találtak egy néhány soros verssel egy smaragdtáblácskát, ami a legnagyobb titkokat rejti.
Voltak, akiket már életükben istenként tiszteltek. Az egyiptomi fáraók kultuszában is központi szerepet kap a király isteni aspektusa. A római császárok istennek kijáró áldozat bemutatását követelték a szobruk előtt. Többnyire Heliosz napistent ábrázolták a császár arcával ezek a szobrok. A keresztényüldözések korában sokakat amiatt végeztek ki, mert nem voltak hajlandóak egy élő személy szobra előtt ezt a pogány szertartást elvégezni.
A Dominus (görögül Kyriosz, magyarra Úrként fordíthatjuk) szó csak a császárra, annak isteni hatalma miatt volt használható. A kereszténység térhódításával csak Krisztus lehetett az Úr, így krisztianizálódott és szelídült a császárkultuszból a Pantokrátor, Krisztuskirály tisztelete.
