Az istenek születéséről V.
A teljesség kedvéért még egy istenszületési módról szólni kell. Kissé nehéz megkülönböztetni az aspektuális politeizmustól, amikoris az Egyisten különböző megnyilvánulásait nevezik ki isteneknek.
A görög Zeusz, Poszeidon és Hádész hármassága első megközelítésben szintén Isten három megnyilvánulásának tűnik. A görögöknél a theosz szó eredetileg csak az isteneket jelölte, akik közt e három a legősibb. Őket nem theoszok, hanem titánok előzték meg. Volt szavuk az Egyistenre is, akit nem ruháztak fel emberi tulajdonságokkal, nem antropomorfizáltak. Ő volt a Logosz. A szó mai fordítása szó, ige. Az istenek náluk teremtéstörténeti lények, egy sajátos idődimenzióban a Káoszból formálódtak, csupán a Logosz állt mindenek felett. Úgy néz ki, mintha egy monoteizmus élne párhuzamosan a politeizmussal. Utóbbi csak akkor vált vallássá, amikor megjelentek a theoszok tiszteletére a templomok, a Logosz kultuszát kiszorították.
A kereszténység Isten megnevezésére már a Theosz szavat használta, a Logosz a második isteni személy a megtestesülés előtt. („... és az Ige testé lett.” )
Térjünk csak vissza a titánfiakra. Zeusz a felső világ ura. Hegyen lakik, és föntről intézi dolgait. A középső világ Poszeidoné. Mivel a Föld nagyobb részét víz borítja, tengeristennek vélnénk, de nem, a teljes középső világ az ő uralma alatt áll, akkor is, ha Zeusz néha lejár rosszalkodni. Hádésznak az alsó világ jutott.
Ez a háromszintű világkép nem egyedülálló, sőt az egész világon elterjedt. Legtisztább formáját a sámánizmusban találjuk. A világ egy fa. A koronája, a törzse és a gyökerei a három szint. Mindenféle lények lakják. Egyes változatokban fent a jó, lent a gonosz lények. A sámánnak van egyedül képessége a világok közt közlekedni. A felső világ lényeit még látjuk is. Ők a csillagképek.
A sámánok nem papok. Ők csak közvetítenek a világok lakói közt, akik nem istenek a legtöbb samanista mitológia szerint. Isten felettük áll, egyik világnak sem lakója. Sok sámán rendes keresztény ember, templomba jár, nem lát ellentmondást a hite és a világképe közt.
A görögöknél is feltételezhető kezdetben egy logosz-vallás és egy a samanizmushoz hasonló világkép. Egyszer csak a világszintek lényei, a theoszok vallási tiszteletet kaptak elhomályosítva Logosz dicsőségét. Erre az is utal, hogy a görög mitológia szereplői csillagképek ma is használt nevei.
(Képek: Poszeidon vagy Zeusz szobra,
világfa modern ábrázolása)
