A politeizmus veszélye a kereszténységben I.
A kereszténység előtt ugyanúgy ott áll az istenek keletkezésének veszélye, mint ahogy a monoteista ősvallás is idővel elfajzott. A zsidó vallás volt hivatva megőrizni ezt az ősállapotot, bár vannak olyan kutatók, akik szerint ők is átestek politeizáción. Isten két nevében – Jahve-Elohim – is ezt látják. Az erős idegengyűlölő nacionalizmus is közrejátszott abban, hogy más népek isteneit előbb-utőbb elvetették.
De miért probléma, ha több Isten van? Mert Isten csak egy van. Ha bárki és bármi az Ő dicsőségére törekszik, akár csak el akarja takarni szemünk elől Isten dicsőségét a maga képével, az csak a Sátán szolgálatában lehet. Vagyis az istenek nem Isten másolatai, hanem démonok. Gondoljuk csak át, mit művelnek! Emberáldozat, értelmetlen rítusok. Elég csak Zeusz mítoszait megnézni. Ezt a parázna vénembert a földi erkölcsi rendben minden korban és kultúrában emberként igencsak elítélték volna. Hol tűrték volna azt, hogy csak úgy gyerekeket csináljon ide-oda más fészkébe, és még szórakozzon is a helyzeten. Nem is tudok olyan istenről, akiből ne bújna ki démoni természete. Krisnát tartják szeretet istennek. Hát tudok róla is egy-két szaftos sztorit.
Az, hogy a többistenhit istenei démonok, még nem feltétlenül jelentik azt, hogy a velük kapcsolatba lépők el is kárhoznak. A kárhozat nem ilyen egyszerű dolog. A Jóisten ugyanis annyira szeret minket, hogy ezeknek a bajkeverő démonoknak a képén keresztül is át tudja sugározni az Ő megszentelő kegyelmét. Egyszerűen semmit sem tehetnek, amit a Mindenható ne engedne. Tehát a pogányok is Isten kedves gyermekei. Ők egy kicsit hosszabb utat kaptak feléje, mi viszont szigorúbb mércét, több akadályt a rövidebb úton. Egyik sem jobb vagy rosszabb.
Ami veszélyes, a kettő együtt. Egyszerre a Jóistent és az istendémonokat szolgálni. Hosszabb út több akadállyal. Miért választják sokan mégis ezt? Erről írok a sorozat következő részeiben.
