Tegnap volt Halász Piusz ciszterci Atya halálának évfordulója. Nem találtam róla egyetlen képet sem. (Az iskolámban nincs emléktáblája. Brenner Jánosnak sincs. Rajczi Péternek sincs.)
Most úgy emlékezem meg róla, hogy egy nagyon kedves barátom, Lőrinc atya szentbeszédéből teszek ide egy részletet:
"Növendékkoromban az egyik idős szerzetestársamtól hallottam a következő történetet. Halász Piusz ciszterci atya országosan ismert személyiség, a Gondviselés nagy ajándéka volt a magyar egyház számára. Egy Zirc melletti helyre járt ki misézni, oda, ahol az apátsági uradalom cselédjei laktak. Egyik vasárnap meglehetősen felzaklatott állapotban érkezett vissza a zirci apátságba, rögtön az apáthoz ment és közölte, hogy mégiscsak felháborító, hogy milyen körülmények között élnek az uradalom alkalmazottjai. Házhelyet kell számunkra kiosztani és segíteni abban őket, hogy egészséges lakáshoz jussanak. A főjószágkormányzó, egy ciszterci szerzetes tiltakozott: az őseink földjéből és zsebkendőnyit sem! Néhány év múlva, egyetlen tollvonással, minden kárpótlás nélkül államosították ezt az oly annyira védelmezett ősök földjét. A történetet elbeszélő atya hozzátette: Isten nem minden előzmény nélkül engedte meg, hogy az történjék a ciszterciekkel, ami történt a későbbiekben" (Idáig tart Lőrinc testvérem beszédének részlete.)
Kedves PKM(t)! Tudom, te intézed el, hogy az iskolámból kiűzzék a cisztercieket, nehogy én is a rend tagja legyek. Mit nyertél? Semmit! Szixtusz testvérnek szólít, közébük valónak érez. Rajnald atya is szerzetestársának tekintve imádkozott velem a monostorban. Viszont van öt gyönyörű és jó gyermekem. És ők sokkal harcosabbak nálam! És még sokaknak van tetterős gyermeke! És amit mi átmentettünk a szent tudásból beléjük, azzal úgy legyőznek titeket, hogy még emléketek sem marad meg! Kyrie eleison!
