A politeizmus veszélye a kereszténységben VI.
A heroizációs politeizmusról, vagyis a szentek túlzott kultuszáról folytatom.
A szentek tehát eredetileg a vértanuk, majd az életszentségük által példát mutató emberek is, akiket az Egyház megnevez. Létezik egy tágabb meghatározás is: a szentek azok, akik az üdvösség állapotában vannak. Ha meseszerűen akarom fogalmazni: a mennyországban lakó emberek a szentek. De hát ilyen hely nincs a térképen, de ez már másik cikk lenne.
Elég bonyolult dolog ez, ahhoz, hogy itt blogolva érthető legyen. Durva egyszerűsítéssel azt lehet mondani, hogy a szenteknek érdemeik vannak, sokkal több, mint amennyire nekik szükségük van. Bőven tudnak adni belőle, és adnak is. Lehet kérni tőlük. Nem ők adnak belőle, de közbenjárnak a Jóistennél, és kaphatunk.
Itt jöhet be a politeizmus veszélye. Mikor istenítjük a szenteket? Ugyanis az istenítést nem fogadhatja el, akkor a helyébe démonok lépnek az ő képét felvéve, akik viszont lubickolnak az imádatunkban.
Tehát a szenteket nem szabad imádni. Ők emberek, szeretni kell őket. A szeretet átlép a téren és időn, a római vértanuk ugyanúgy megérzik mostani szeretetünket, mint a kortársaink. Imádkozni szabad-e hozzájuk? Attól függ mit értünk imádság alatt. Ha etimologizálva értjük, és az imádás egyik formáját nevezzük így, akkor tilos! Ha viszont azt értjük szentekhez való imádkozáson, hogy beszélgetünk velük, kérjük közbenjárásukat, akkor lehet.
Református környezetbe születtem. Nálunk égbekiáltó bűn volt térdelve imádkozni, különösen nem Istenhez. Az imádság jelentésétől függően ez igaz is. A testhelyzet viszont megint csak attól függ, mit jelent számunkra. A térdelés a legmélyebb alázat egyik jele. Hogy mennyire mély, az változó lehet. Aki ezt megadja élő embernek, pl. az édesanyjának, az tegye meg nyugodtan, ha egy szent közbenjárását kéri. Aki erre nem képes, hát ne tegye, de ne ítélkezzen afölött, aki így teszi. A belsőjébe nem láthatunk, nem tudjuk mi is a valódi indítéka.
Mindig csak magunkat nézzük, magunkra ügyeljünk. A szenteket tiszteljük, vegyünk példát róluk, a tisztelet adjunk a mi kulturális beállítódásunk szerint illő formában. Imádni viszont csak Istent szabad!
