Ma nem az evangéliumból, hanem a mára rendelt ószövetségi helyről szólok. Sárának, Ábrahám feleségének száz éves korában fia születik, Izsák. Ezt három angyal ígérte meg nekik Mamrében, abban a híres jelenetben, amit Rjublov megfestett a Troica ikonban. Ábrahámnak volt már egy fia. Mivel Sára meddőnek tűnt, Hágár, az egyiptomi szolgáló szült egy gyermeket, Izmaelt nekik. A szokások szerint Sára ölébe szülte, ezért Sára a gyereket sajátjának tekintette. Az igazán vér szerinti gyermek születésekor mégis féltette tőle az örökséget. Addig fűzte Ábrahámot, még sikerült rávennie, hogy vigye őket a sivatagba, hagyja ott őket egy tömlő vízzel olyan messze a legközelebbi kúttól, hogy biztos halál várjon rájuk.
De az Úr irgalmas, még az az úr is, akit az Ószövetség ír le, ha megígérte, hogy a fiú nagy néppé lesz. Ott a sivatagban egy kút támadt akkor, amikor már Hágár lemondott az életről, olyan messze ment fiától, hogy ne lássa halálát. A csoda megmenekítette őket. Izmaelből híres nyilas lett, egyiptomi feleséget vett magához, mikor felnőtt.
Idáig a Biblia. Folytatom a Koránból. Mindez azon a helyen történt, ahol Ábrahám és Hágár egy fekete követ talált, a Kábát, ami mai napig ott van a kút közelében Mekkában. Minden muzulmán kötelessége életében egyszer ide elzarándokolni.
Izmaelnek és egyiptomi feleségének tizenkét gyermeke született, a nabateusok tizenkét törzse. Az igazi arabok tudják is magukról, melyik törzshöz tartoznak. Meg kell különböztetni a törzsi arabokat az arab nyelven beszélő népektől, akik az iszlám terjedésével saját nyelvüket az arabra cserélték, mint pl. a berberek Líbiában, a mórok Nyugat-Afrikában.
Nagy nép fakadt valóban Izmael ágyékából. Féltestvére Izrael is nagy néppé lett. Sajnos a féltestvérség néha mélyebb gyűlöletre ad okot, mintha idegenek lennének.
