El condor pasa – az Atiblogon
A történet a párizsi egyetemen indul, de nem ott kezdődik, hanem baszk földön. Ugyanis Párizsban jöttek össze azok a baszk és spanyol ifjak, akik elhatározták, hogy életüknek egyetlen célja van: mindent Isten nagyobb dicsőségére tenni. Ők alapították a Jézus társaságot (Societas Jesu), közkeletű elnevezéssel a Jezsuita rendet.
Igen hamar megjelentek minden olyan területen, ahol szükség volt rájuk. Ők jelentették a ferencesek mellett a lelki vigaszt a török által megszállt területeken, sőt a legzordabb időkben csak ők. Kevés emberrel egészen nagy területet el tudtak látni. A Dél-Dunántűlon pl. egyetlen házból, az Andocsiból laikus világiak, un. licenciátusok, szentes emberek segítségével szervezték az egyházat. A felszabadulás után átköltözhettek Pécsre, Andocsot a ferenceseknek adták, és munkájuk nyomán újjászerveződtek az egyházmegyék.
Az új helyzetben már nem a lakosság védelme és lelki vigasza volt az elsődleges feladat, hanem iskolát szerveztek, tudományokat műveltek. Ekkor alapítják Pécsett iskolámat, a ma Nagy Lajos királyról nevezett gimnáziumot, és olyan tudományos munkásságot fejtenek ki, ami maig napig közismert, csak elfelejtik Hell Miksa, Bél Mátyás, Pray György és a többiek neve után tenni, hogy jezsuiták voltak.
A sanyargatott nép lelki védelme már nem olyan kihívás, mint a török időkben. A rend viszont szent kötelességének érzi. Kerestek hát olyan vidéket, ahol akár életük kockáztatásával is megtehetik. Így jutottak Dél.Amerikába. Csakhogy ott fordított a helyzet: nem valami idegen nép nyomja el a keresztényeket, hanem a keresztények – legalábbis magukat annak mondók – a pogányokat. Ebben a helyzetben is megtalálták a krisztusi megoldást.
