nem az, de szerintem ez a felvilágosodás nevű történelmi esemény és Nyugat-Európa multikulturálissá vált társadalmainak eredménye. viszont az európai jog, ami a társadalom legfontosabb rendező elvévé lépett elő (az erkölcs ugyanis sokkalta relativizálhatóbb fogalom annál, mintsem hogy társadalmi rendező erő lehessen), magán hordozza a római jogon is áthúzódó krisztusi ihletésű gondolatokat. ez pedig -- ismerve kissé az embert -- jóideig nem fog megváltozni. de ez nem is baj!

Erkölcs és jog. E kettő viszonya egymáshoz. Honnam származik az erkölcs, honnan a jog? Alapkérdések, ami egy jó kis posztsorozatot megérne. Jelenleg talán: erkölcs: nem kötelez semmire, Jog: forrása az állam, Állam: elidegenült absztrakció. Önmagában már az is hiba, hogy állam és jogtudományi karok vannak.

ugyan-ugyan! :) honnan kapnám én a második diplomámat akkor?! :D

mindamellett: nem hiszem, hogy akár a krisztusi erkölcsi eszmény is előzmények nélkül való volna (habár véleményem szerint a felebaráti szeretet parancsa morális kategorikus imperatívusz mindenkinek, aki képes ezt megérteni). aligha feltehető, hogy a kerszténységnél régebbi korokban ne lettek volna normaszegők, akiket szankcionálni kellett valamivel. a jog eredte ígyhát az emberi természet rossz, destruktív oldalára és ennek megfékezésére vezethető vissza. a moralitás csak annak korlát, aki képes azt belátni ("két dolog tölti el kedélyemet egyre fokozódó csodálattal valahányszor csak rájuk gondolok -- a csillagos ég felettem és az erkölcsi törvény bennem" írja Kant), a szabadság korlátai (amelyek a jézusi eszmét szerintem legtisztábban megfogalmazó köngigsbergi filosz szerint addig terjednek, amíg más ugyanilyen szabadságát nem csorbítjuk vele) csak annak az embernek jelentenek bármit is, aki képes felfogni a jelentőségüket. szomorú tény azonban, hogy sokan közülünk nem ilyenek. másrészt kissé elgondolkodtat, hogy neked, aki oktatási joggal foglalkozik a jog forrását csupán az állam jelenti. formálisan és végső soron igaz az állításod, de egy-egy szabályozás gyökere, a jogtudomány elvei, a jogi intézmények archetípusai Európa és a világ sokévezredes történelmén edződött kulturális értékek is. a közlönyben írott szó önmagában még nem élő törvény, csak akkor és úgy lesz azzá, ahogyan azt a joggyakorlat kiformálja. márpedig ennek, a jogalkalmazó interpretációnak olyannak kell lennie, ami összhangban van a fent emlegetett kultúrértékekkel (többek között a kanti-krisztusi-szokratészi- stb. gondolatokkal is) -- és ehhez kell az egyetemi szintű jogi képzés!!!

Nagyon tanulságosak a kommentjeid, és a barátaidé is. Itt a blogolon másmilyen társaság alakult ki, soha nem jöttem volna rá, hogy kommunikációs csapdákat hagyok magam után. Nem is tudom, hányadik eset veletek, mint. pl. hogy a XIX. sz. végétől nem a jezsuiták, hanem a kivándorlók indulnak, egy kis részük Peruba is. Én mikor írom, a szöveg nekem egyértelmű, de pont azért teszem fel blogra, hogy az ilyenek kijöjjenek! Tehát köszönöm Neked és barátaidnak Drc! Szóval valóban a hatodik diplomámat kapom hamarosan Állam és Jogtudományi Karon. A névvel van bajom: Jog és Államtudományi Kar a helyes, mert ez a logikai sorrend. Ezt úgy értelmezem, Te is így látod. A huszadikai kommentemben ezt írtam, a jelenleg talán, a mai helyzet, ami szerintem nem jó, mert az erkölcsnek (változó részeivel együtt is) regulátornak kellene lennie. A jog forrása nem is az állam már, hanem a politika, aminek káros voltáról Te is tanulhattál jogfilozófiai kurzusaidon, meg a jog és a jogszabály különbözőségéről. Nagyjából erről írtam, úgy látszik a félreérthetőségig tömörítve. Nem írom felül tanáraimat, ahogy Te se tetted. Az alapvető különbség felfogásaink között nem itt van (hacsak én is nem értelmeztem félre valamit Nálad), hanem az erkölcs abszolút és relatív elemeinek létében. Én állítom, hogy létezik örök erkölcs a kor és kultúra függő részek alatt, amit ha egy társadalom átlép, önmagát kezdi pusztítani. (Nincs igekötő!) Ennek az alapetkának az eredete rejtély, én meafizikainak tartom, de igaza van Sziddhártának, nem az a fontos, hogy honnan ered, hanem, hogy szerinte élj! Ez vagy hatszáz évvel Krisztus előtt mondta. Jézus nem ezt adta az emberiségnek, nem is szabad a kereszténységet erkölcsvallásként értelmezni. A kereszténység szeretetvallás, függetlenül a néha rá rosszul hivatkozóktól. Nem tagadja meg a "törvényt" (konkrétan a mózesi, de bármilyen előzmény etikát), de meghaladja azt. A "Törvény" az emberi természet rosz oldalát fékezi, a szeretet a jó oldalát erősíti. Nem lehet a kettőt összemosni. Na de erről, ha lesz időm, posztolok, bár ott az egész keresztény morálfilozófia az egyházatyáktól máig.

köszönöm a válaszodat, azt hiszem jól látod felfogásaink közt a különbség egyes pontjait. azért azt megjegyezem, hogy én sem állok az erkölcsi relativitás talaján, nem állítom azt, hogy bizonyos történelmi szituációk felülírnák az erkölcsi törvényt, vagy megfordítanák érvényét. (ha ezt tenném, könnyen arra a lápra tévednék, amely egy bizonyos homályos vagy nem is annyira homályos történelmi cél érdekében akár a népirtást is megengedhető eszköznek tartja -- márpedig ez nemcsak amorális, de logikátlan is volna és elsüllyednék a kommunista vagy fasiszta stb. ideológia mocsarában.) Law is politics -- tanítja a CLS. tehát maga a jog, akármilyen köntösben jöjjön is elő (iszlám országokban pl. a teológiai természetű Sh'aria képében) szükségképpen politikai tényező, hiszen deklarálja és fenntartja a status qou-t, meghatározza azokat a kereteket, amelyek a követendő magatartásnormát írják le, többek között a politikai jogok pozitív és negatív oldalát is. az intézményesült politika pedig nyilvánvalóan magának vindikálja a jogot ahhoz, hogy ezt a normarendszert alakítsa, viszont a jog konkrét megjelenési formája természetesen a törvény(ek) gyakorlati alkalmazásakor formálódik élővé. ezzel azonban újra ugyanabba a reverberációs körbe kerülök vissza, amit fentebb leírtam. az emberek többsége (szerintem) ugyanis nem a törvény szavának, hanem saját erkölcsi érzékének, ha tetszik a köz által elfogadott moralitásnak engedelmeskedik. ebben a tekintetben pedig mindegy, hogy kulturális örökségről van szó -- ahogyan én gondolom, vagy metafizikai eredetű önkorlátozásról -- ahogyan Te. a lényeg az, hogy működik; és a többségnek megvan az ereje ahhoz, hogy különbséget tegyen jó és rossz között, s hogy belássa: a Biblia mózesi törvényei a békés együttélés alapjai (és tulajdonképp minden egyetemes világmagyarázatra törekvő vallás vagy filozófia tartalmazza ezeket az alapszabályokat). ezeket pedig (ahogyan fent is írtam) Kant fogalmazza meg híres erkölcsi maximájáiban: "tégy úgy, ahogyan te is akarnád, hogy mások tegyenek veled" (ez szerintem a szeretet parancsa) valamint "ne tégy olyat, amit nem akarod, hogy mások veled tegyenek" (ez pedig a tízparancsolat tiltásainak szummája). túl azon, hogy mi ketten valószínűleg sosem fogunk tökéletesen konszenzusra jutni e normák eredetét tekintve azt hiszem, hogy ezek olyan dolgok, amiket hasonlóan gondolunk végig. (végezetül hadd jegyezzem meg, hogy kellemes dolog veled eszmét cserélni. mindig örülök annak, ha az enyémétől különböző nézetű emberekkel tudok intelligensen megvitatni gondolatokat!)