New age, azaz új korszak. Szellemtörténeti lényege az, hogy Istent nem kívülre, hanem az emberbe, a személyiségbe helyezi. Ezt nagyobb lépésnek tartja, mint a humanizmust, amikor a gondolkodás központjába került az ember az Isten helyett. Jézus azt mondta: „Én vagyok, az út, élet és igazság.” Ezzel szemben a new age szerint mindenkiben benne van az út, mindenki saját maga az igazság, és Istent is magában keresse.

Blavatskyék a tant a XIX. század második felében alkották, de az ősiség varázsáról nem mondtak le. Bekavartak mindent, amit a kereszténység előtti korból találtak: Egyiptom, India, Irán és Babilon, meg amit éppen elértek, persze válogatva, saját maguk mondanivalójához torzítva. Ekkor jelent meg a nyugati világban vulgarizált lélekvándorlás-tan is, mert alkalmas a kereszténység lazítására.

A korszak nem akkor kezdődik, amikor Blavatsky könyve megjelent, akkor még csak keveseket érdekelt. A kezdet szerintül 1971, a tavaszpont kilépése a Halak csillagképből, ami Krisztus jelképe. A csillagászok másként vélekednek, de szerintük a Vízöntő világhónapja kezdődött el, amiben a kereszténységnek nincs helye.

Hogy egy ilyen konstruált álvallás hogyan tudott elterjedni, úgy hogy elemei élnek kultúránkban, anélkül, hogy tudnánk, amit a beavatottak, az egész rendszert, az külön posztot megérne. De érdekes lehet a new age más eleme is, talán az értő fül, kihallja, hol sántítanak tételeik.