Én egy egyszemélyes szerzetesrendet alapítottam. Mikor naponta elhagyom a családomat, a rendbe megyek. A kolostorom a dravidák szemében tükröződik vissza. Valóság, mégis csak a tükörképét láthatom.

Ez nem cigánypasztoráció. Nem is cigányszociális munka. Ez tanítás. Viszem a tudást, szervezem a tudókat, hogy minél nagyobb felületen menjen á a tudás.

Igen a tudás, a szó legtágabb értelmében. A világ tudása, a lélek tudása, Isten tudása. Tudás útja a köszönésen, a szokásokon, a versen, a novellán, a múlt történeten, a parabolán és a másodfokú egyenleten, a Newton-törvényeken és a periódusos rendszeren keresztül.

Kis autonóm emberkék útja a tudáshoz. Az autonómia útja.

Milyen különös! Egy szabadkőműves csinál egy gimnáziumot egy színcigány faluban, amit a buddhista egyház vállal fel, és engem, a katolikust kérnek fel, hogy teljesítsem ki.

Uram! Adj erőt ahhoz, amit rám mértél!