Roppantul közömbösen hat még a katolikus emberek többségére is, hogy Mór pécsi püspök boldog-e, vagy szent. A Pécsi Egyházmegyében kijár neki a szent jelző, azon kívül „csak” boldog. Szerencsére ezt nem mi döntjük el, mi emberek csak bizonyos jeleket kaphatunk valaki szentsége felöl. Mór szent voltát Imre herceg érezte meg, mikor a Szent Márton hegyen (a mai Pannonhalmán) meglátogatta édesapjával a monostort.

Szent meg boldog – zavarosnak tűnő, ma már kissé mást jelentő szavak. A boldog állapot mára elanyagiasodott jelentést kapott, még az a jobb eset, ha valami érzelmi dolgot jelent. Az ilyen apró értelemváltozások lassanként paradigmatikusan széthúznak gondolkodásmódokat. Ennek következtében sokan egyszerűen képtelenek egymást, még ha akarnák is, megérteni.

Számomra a legszörnyűbb az egészben, hogy azonos jószándék két paradigmarendszerben még ki is olthatja egymást. A manipulációnak is ez a melegágya. Ha valaki valamit másként fejez ki, csak ritkán törekszünk a megértésére, mondanivalójának átfordítására, inkább támadunk, mintha ellenség lenne. Az ilyen gondolkodás formájában szűk, koherens, szándékában előítéletes vagy manipulatív.

Pár poszttal lejjebb egy ilyen paradigma-átlépő kísérletet véltem felfedezni. Még megmarad a szemantika szintjén, de már a közös pontokat keresi. Mivel nem ismerem a gyakorlatukat, feltételezhetném, hogy a közös nyelv is csak manipuláció: egyszerűen közelebb akartak jutni más rendszerek érintettjeihez, hogy az ott megszántott talajon majd ők arassanak. Van valószínűsége, mégis az kiegészítő valószínűséget kell feltételezni mindaddig, amíg meg nem bizonyosodunk az ellenkezőjéről.

Eddig egyetlen ilyen kísérletet láttam: Hamvas Béla életművét. Ő próbálta keresztény alapra helyezni az univerzális tudás legjavát. Akkor is keresztény alapról kell beszélni, ha ebben nyugodtan kételkedhetünk is. A szent tudás univerzalitása eklekticizmus nélkül. Integrált hagyományok hamvasi rendszere.

Persze ehhez kissé ki kell lépnünk a mi szűken vett európai keresztény gondolkodásmódunkból. Minél keletebbre megyünk, ez annál sikeresebb. Az asszír egyház liturgikus, de főleg paraliturgikus gyakorlata már ezt megvalósítja: szigorúan keresztény a keleti hagyományokon. Hamvas az ellentéte: lazán keresztény keleti és nyugati hagyományokon. A kettő valahol összeér.

A Scientia elveszett tudása bizonyosan ilyen jellegű. Valami megtört Kr. Előtt hatszázban. Ez egyben paradigmatörés, azaz aprózódás, szétválás is. Magát Hamvast is utoléri, hisz sokan csak katyvasznak tartják. Még azt sem mondanám minden így nyilatkozóra, hogy fel kellene nőnie hozzá, elég lenne átérezni a másikba.

Na, mi is nektek Hamvas?