ESZÉK, horvátul Oszijek, helyesen írva Osijek, de úgy írták a német térképészek, hogy Essegg
Régen a Mohács melletti Udvarnál mentünk át a határom Eszék felé, de mióta a Drávaszabolcs-Alsómihojláci híd megépült, arra érdemes menni, bár az út itt a szlavón síkon át vezet, ami sokkal unalmasabb, mint Baranja, azaz a horvátországi Baranya.
Vittünk sajtot, dióbelet, hoztunk farmert, Beatles lemezt meg ilyesmit a félkapitalista titóista Jugóból. Nem is annyira a nyerészkedés miatt, hanem az itthoni választékot untuk. A ”jugók” meg ugyanilyen okból jöttek ide. Korlátozták is az utazást, mert ugyan szocialista „piros” útlevél kellett, de abba külön vízum-szerű pecsétet kellett kérni egy-egy alkalomra, és a személyi valutakeretünkből is viszonylag kevés dínárra jutott.
A horvátok elég nagy véráldozattal váltak le Jugoszláviáról. A háború idején hallotuk lövéseket. A legborzalmasabb Károlyváros bombázása volt, egész nap a zúgó bombákat hallgattuk. Hát igen, 800 évig jó volt Horvátország Magyarországgal közös államban, Szerbiával 80 éve sem bírtak ki. Strossmayer püspök úr lidérces álma bukott meg az ilyen általa alkotott kifejezésekkel együtt, mint Jugoszlávia, meg szerb-horvát nyelv.
Zrínyi Miklós, mint mindent, amit nem akart a török kezére juttatni, Eszéket is felégette hídjával együtt. Megmaradt török várfalak felhasználásával aztán osztrák hadmérnökök terveztek egy mesterséges erőd-várost. A titóista időkben egy részét lebontották, de még mindig áll a Tvrda, az óváros. Ami maradt, az érintetlen, még az utcakő is ugyanaz, mint amin Nesselrode lépdelt még kapitány korában, mielőtt papnak ment.
Én nem érzem azt a tervezettséget a Tvrdában, a modern művi városokhoz képest nagyon is meghitt. Sőt ez a barokk miliő számomra olyan kedvessé teszi, mint pl. Sopront, vagy a letűnő régi Pécset.
Itt fut össze Baranya és a Szerémség, a mai Szlavónia termékeny síkja, és hegyei. Itt városnak kell lennie, akárhányszor is elpusztul. A római Mursia már az andizeteszek idején is város volt, ahogy magyar városként is ugyanúgy megmaradt. Az osztrákok minden igyekezete ellenére szervesen beépült Magyarország testébe német, magyar és horvát lakossága. Modern városként is virágzik, ahogy a sötét titói időkben, úgy ma is Szlavónia-Baranya tartomány és Eszék-Baranya megye székhelyeként.
Az a híres többször felégetett Drávahíd ma
