Térjünk vissza Siklósra. 1704, de a történelem nem mindig az évszámokban tér el. Caprara Aeneas kapja meg katonai érdemei elismeréséül a várat és az uradalmat. Ahogy az olasz hadmérnökök szokták, semmi sem biztos, amit a török után újra telepítettek. Siklóstól északra. Vókány környékén volt a Szent Háromság bencés apátság, a gyűdi kegyhelyet ápoló szerzetesek monostora. Ezt most a régi térképek alapján a siklósi várban levő ágostonos kanonokok kolostorával azonosítják. Ide most a Szent László provincia ferenceseit telepítik, akik vélt elődeik után átveszik a gyűdi kegyhelyet is.

A népszerűsítő leírások kurucokra hivatkoznak, hogy miattuk kellett a kegyképet Siklósra, majd Eszékre vinni. Az igazság ettől kicsit eltérő, és szörnyűbb. A kurucok, ahogy a Tenkes kapitányából mindenki tudja, jelen voltak Siklós környékén, és nyugtalanították a Habsburg-párti új urakat. A környék többsége református volt, a kegyhely tiszteletéhez felemás volt a viszonyuk. Zana György és Sándor László kuruc vezérek neveit említik, mint akik elől a várba kellett menekíteni a szobrot. Az ő fosztogatásaik, amit a protestáns lakosság próbál fedezni, csak gyermeteg játék ahhoz képest, ami ez után következik.

1704. március 24. A kurucok Szlavóniába húzódtak vissza, a császáriak viszont gyengék a helyzet stabilizálására. Mindezt tetőzi, hogy főleg a városokban, nagyobb falvakban pestisjárvány dúl. A császár talált magának szövetségest, akik Gyümölcsoltó Boldogasszony vigíliáján, Szent Gábriel arkangyal napján be is veszik a várat. Császári zsoldban, a császáriaktól. Ez a Tenkes kapitányából valahogy kimaradt, pedig még az én is életemre nagyobb hatása lett a következő eseményeknek, mint az egész Rákóczi szabadságharcnak.

Siklós várát elfoglalják a szerbek.