Ott tartottunk nagy zarándoklatot előkészítő nyomozásaink során, hogy találtunk egy kicsike Szent Jakab utat Pécs és a Szent Jakab hegy között. Amolyan mini el Caminot, Via Jacobit. Az ismert nagy Jakab út az apostol sírjához vezet, Francia földről indulva.

Az már kevésbé tudott, hogy Európa szerte több kis Via Jacobi volt, egész hálózatot alkottak. Helyi hagyományok önálló szakaszokat is kialakítottak, de bármelyik kis szakasza is önálló zarándokút lehet. Mindenki egyénileg vagy közösségével akkora távolságot tervez, amekkorára lehetősége van. A kereszténységben nincs kötelező zarándoklat, ahogy az iszlámban, vagy más vallásokban. Az áhítatnak ezt a formáját szabadon lehet választani, akár a hagyomány által nem ismert utakon is.

Több ilyen hálózat is volt, nemcsak a Jakab apostol, hanem mások tiszteletére is. Mostanában felélesztett, vagy inkább felfejlesztett útrendszer a Via Martini, Szent Márton életének állomásai körüli országok Szent Márton titulusú vagy nevű helyeinek felkeresésére. Mária utak is biztosan voltak, de erre akkor térek vissza, amikor a gyűdi út leírásához érek. Ezek az utak metszették egymást, vegyes utak is kialakultak, közös szakaszok keletkeztek, szinte már követhetetlenül. Szép kezdeményezés a magyar kegyhelyeket felfűző Via Margaritarum, a Gyöngyök útja .

A kiindulás a Jeruzsálemi zarándoklatok voltak. Aki tehette felkereste Jézus életének helyszíneit. Aki nem, annak jelképesen be kellett érnie lakóhelye környékének szent helyeivel. A nyugati kereszténység hatásának két végpontja a Szentföld és Hispánia túlsó fele volt. Idősebb Szent Jakab apostol ereklyéi ezt az utat tették meg jeruzsálemi sírjától az új nyugvó helyéig, Santiago de Compostelaig, ez volt a leghosszabb bejárható út, ezzel az összes többit is magára felfűző vonal.

Az arab, majd a török hódítások a keleti részek felkeresését veszélyessé tette, ezért a nyugati kegyhelyek jelentősége megnőtt. Ha a térképre nézünk, mégis hiányérzetünk támad, mert a zarándoklatok virágkorában a latin egyház biztonságosan bejárható területe azért ennél nagyobb volt. 1526-ig Magyarország mindenképp beletartozott, ahogy Lengyelország is. Északabbra is terjedhettek az utak, mert az 1530-as évekig Skandinávia sem volt protestáns.

Az bizonyos, tehát, hogy Magyarország nem maradhatott ki ebből a hálózatból. Miért is maradt volna, amikor számtalan nyoma lelhető fel még napjainkban is. Ez a kis szakasz, amit ebben a blogban tártam fel II András idejében biztosan létezett. Gertrudis királyné gyóntatója Bertalan kapta meg a pécsi püspökséget. Feltehetőleg ő helyezi el Szent Jakab apostol ereklyéiét a patacsi remetéknél. A püspök által összefogott, rendszabályozott remeteközösségből lesz a pálos rend, amikor a pilisi remetékkel közös szerzetesrendet alapítanak. Erre a történetre majd a gyűdi zarándoklat után térek ki valamikor részletesebben e blogban. Most még maradjunk a Rókus dombon, ahonnan a Jakab hegy még jó pár óra gyalog, és nézzük meg Szent Rókust közelebbről!