Séta a Rókus dombon
A domb legmagasabb pontján kialakított mesterséges plató. Itt tartották a szabadtéri szertartásokat, amikor még búcsújáró hely volt itt.
Kilátás a székesegyházra a domb tetejéről
Lejjebb kialakítottak egy kilátóteraszt, ahonnan egyre kevesebbet látni a városból a mostanában épült magas és otromba épületektől.
A patak kiszáradt medre a domb tetejé az első vízesésnél. Itt keresztetzte a patakot a sétány. Ahol az autóm áll, nem volt út, a domb két oldalán lehetett meredek utakon közlekedni járművel.
Felülről nézve a patakmeder, ahol a sétányt metszi. Itt leszűkült a vízfolyás, akár egy kisgyerek is át tudta lépni.
Szentképtartó. Modják, a pestistemető maradványa. Itt olyan vékony a talajréteg, hogy nem lehet temetkezni. A temető az Idrisz Baba türbéje, vagyis a Szent Rókus kápolna körül volt. Ez az emlékmű a búcsújáróhelyre emlékeztetett. A három fülkében kát oldalt Szent Rókus és Rozália, középen a Napba Öltözött Szűzanya (Immaculata) lehetett, senki nem emlékszik már rá. A tetején levő kovácsoltvas barokk kerestre viszont még én is emlékszem.
A köveket nézve (vegyesen jakab hegyi vöröshomokkő és helyi mészkó) érzem a XVII. századi kőműves keze tapintását, kanalának símító mozgását.
A szentképtartótól nézve a Damjanich utca és a szembeni domboldal. Az utca túloldala apró házakkal be volt építve, a művészeti gimnázium építésekor bontottak ki itt sokkal nagyobb területet, mint amekkora szükséges volt. Az a kocsibehajtónak kinéző rész a járdán a hajdani Kisgyűd utca torkolatának eredeti kövezete. Érdekes, hogy három évtizednél is több idő után így megnaradt, Ma már szinte senki nem tudja mi is ez ott.
Dolomitfalakkal mesterséges vízeséseket alakítottak ki, Látványnak is szép volt, és azt is megakadájozta, hogy a víz sodrása elhordja a dombot.
Ma a falak nagy része leomlott, gaz és elvadult bokrok növik be. A patak száraz medrébe szemetet hordanak.
Balra a vízesés maradványa, jobbra a sétányra felvivő lépcsó.
Gyermekkoromban sokat jöttünk a dombra játszani, a patakra kis játék-vzimalmokat raktunk. Ha beteg voltam, édesanyám ezeken a lépcsőkön vitt a gyermekórházba.
A szentképtartó oszlop alatt a hajdani forrás építménye, már amennyit a durva átépítés meghagyott belőle. Aki nem tudja, mi is volt itt, támfalnak nézné. Ez a kút adta a középkorban is a környék lakosságának az ivóvizet. Homlokfala kijjebb állt és sokkal arányosabb volt. Vize most is csobog az előtte levő szennyvízaknákban a úttest szélén.
A szentképtartó oszlopot a falfirkálók nem tudták elkerülni. Barátaimmal gondolkodunk felújításán, de nem tudom, érdemes-e!
A forrás aknája elhanyagoltan fedetlenül, benne szeméttel.
A kilátóterasz alulról. A domboldal természetes féhér mészkövei közt hajdan gondozott sziklakertek voltak, ma egy nehezen kaszálható, nyár közepére kiszáradó gazos terület.
A forrás mellett felvezető lépcsó tetején nem ez az aszfaltos autóút kanyargott, hanem kavicsos gyalogösvény.
A lépcsőn a nagyobbik fiam jön felém.
A domb tele volt vadgesztenye és hársfákkal. Ma már csak néhány beteg gesztenyefa maradt. Májusban a gesztenyefák virágzásának látványa, majd a hársok illata miatt volt érdemes idejönni. Ősszel a gyerekek összeszedték a gesztenyéket. Pénzt adtak érte, de egynéhányból játékokat kászítettünk.
A Xavér utca domb felőli vége, amint a Damjanich utcára kanyarodik. Azért tettem ide ezt a képet, mert még látszik, ahogy a hajdani patakmeder miatt az utca közepe mélyebben van. A forrás vize is itt folyt a patakba és együtt folytak végig az utcákon.
