Ott tartottunk, hogy Franczin Péter Pál Budai kéményseprő visszatér szülőfalujába tett zarándoklatáról, amit azért ajánlott fel, mert a pestisjárvány őt és családját elkerülte. Útján Dakóczi Márton jezsuita várplébános és hívei imái kísérték. A kegykép dedikált másolatát is, amit magával hozott, a budavári plébánia templomba, a mai Mátyás templomba helyezték el a jezsuitákra akkor jellemző teátrális külsőségek közepette. Körmeneteket, különféle ájtatosságokat tartottak a kép kapcsán.
Franczin a logodi szőlőjében egy fakápolnát épített, ahová a kegyképet átvitték, és a jezsuiták részére alapítványt tett, hogy naponta misézzenek a kápolnában. Azért fából építette, mert abban az időben a vár alatti részen hadászati okokból nem volt szabad állandó épületet építeni. Franczin Péter 1711 május 27.-én visszatért Teremtőjéhez, ahová felesége majdnem pontosan három év múlva követte. Kívánságuknak megfelelően a kápolnába temették őket.
Még az alapító életében országos hírű zarándokhellyé vált a kéményseprő vagy vérkápolna. Csodás gyógyulások, imameghallgatások jelezték, hogy a Jóisten különösen kedvesnek tartotta a helyet.
Mindezt egy váratlan esemény szakította félbe. 1723-ban a várban felrobbant a lőportorony. A keletkezett tűzben a logodi határ faházai a kápolnával együtt leégtek, de a kegykép csodálatosan megmenekült. A városi tanács a Szent Zsigmond prépostságra bízta megőrzésre. Ők tulajdonképpen a királyi palota házi papságát alkották a Zsigmond király által alapított, névadó szentjéről Burgundia első királyáról, Szent Zsigmond vértanúról nevezett házi kápolnában szolgáltak. A Habsburgok a cseh alapítású vöröscsillagos lovagrend tagjaival töltötték fel a káptalant.
A leégett kápolna helyére a városi tanács két év alatt impozáns templomot építtetett külön engedéllyel a glacison, ahol állandó épület hadászati okokból nem lehettet. A képet is át akarták szállíttatni ideiglenes helyéről, de azt a káptalan nem adta át. Így a zarándokok mindkét helyet, a Vérkápolnát és a Zsigmond kápolnát is látogatták. Többször kérték az esztergomi érseket, hogy a joghatósága alá tartozó prépostságot kötelezze a kép átadására, de hatástalanul. (A vár és környéke a Zsigmond-káptalan kivételével akkor a veszprémi egyházmegyéhez tartozott.)
A helyzetet Franczin lánya elégelte meg. Egyszerűen elemelte a képet az oltárról, és elindult vele a Vérkápolna felé. A Zsigmond-lovagok észrevették, és a várőrséget riasztották. Vesztükre, mert az őrség ugyan félúton elfogta Franczin lányát, de a kegyképet a Vérkápolna gazdáinak, a jezsuitáknak adták át,
És most jön a különös elem a történetben. A jezsuiták nem adják át a képet saját maguknak a saját kápolnájukba, hanem három évig őrzik, vagy ki tudja mit tettek vele, mindenesetre az oltáron a kép helye az ideig üres volt …
A történetet itt folytatom, de már nem a Vérkápolnánál. Oda ma is elzarándokolhat a jámbor, de a kíváncsi lelkű ember is. Mária Terézia királynő Krisztina nevű lánya kijárta, hogy glacisz jellege, vagyis, hogy a vár alatti részen lehessen állandó épületeket létesíteni. A Vérmező maradt csak glacisznak, az alatta húzódó új városrészt a főhercegnőről Krisztinavárosnak nevezték. A Kéményseprőtemplom is kicsinek bizonyult, ezért mellette felépült a mai krisztinavárosi plébániatemplom. A kápolnát Fanczinék sírja meghagyásával lebontották. A kápolna oltárképe is átkerült a plébániatemplom főoltárára. Érvényes pápai búcsúkiváltsága is van a templomnak, érdekes módon nem április 29.-án, mint a réi egyháznak, hanem augusztus 5.-én, Havas Boldogasszony napján.
A nép a jó házasság Madonnájának tartotta a kegyképet. Ilyennel már több helyen találkoztam, pl. a soproni Szentlélek templomban is, de erre lehet, hogy visszatérek. Kedvelt házasságkötő hellyé vált tehát. Többek közt Széchenyi István gróf is itt vette nőül Krescenciát, aminek emlékére egy értékes mellkeresztet ajándékozott a kegyképnek.
(A metszet felső szlagján németül:
A Magasságos Isten Anyja a Szent Vérhez Budánál Krisztinavárosban
A kegykép szalagján latinul:
Az Anya ölében ül az Atya bölcsessége
Lent már az új krisztinavárosi plébániatemplomhoz vezetnek körmenetet a karmeliták, akik a jezsuitáktől átvették a kegyhely gondozását. A templom ma ennél is nagyobb, mert 1944-ben a szentélyt építészi bravúrral görgőkön hátrébb húzták és a keletkezett teret beépítették. A templom előtt akasztófák.)
