Szóval a fogolykiváltók. Több szerzetesrend is foglalkozott, foglakozik ma is rabkiváltással. Történetünk szempontjából kettő fontos közülük, a mercediánusok és a trinitáriusok. Utóbbiak a Makkosmária kegyhely első igazi gazdái, ahogy az előző bejegyzésemben írtam. A Zichy család hozta őket az Óbuda melletti kiscelli kolostorukba, és oldallagosan a Máriamakkon is tartottak egy házat.
A másik rendet a mercediánusokat Nolaszkói Szent Péter spanyol lovag alapította a az 1200-as évek elején. Péternek 1218. augusztus elseje éjjelén megjelent az Irgalmas Szűzanya (Beata Maria Virgina de Mercede – innen ered a Mercédesz női név), és arra bíztatta, hogy alapítson egy lovagrendet, amely fő feladatának a mohamedán fogságba ejtett keresztény rabok kiváltását tekinti. Ennek hatására megalapítja az Irgalmas Szűzanya Fogolykiváltó rendjét (hivatalos neve: Ordo Beatae Mariae Virginis de Mercede Redemptionis Captivorum). A látomás emlékét őrzi a Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepe. Eredetileg augusztus elsején ünnepelte az Egyház, majd augusztus első vasárnapján. 1969-ben szeptember 24.-ére tették át. A máriamakki kegytemplom egyik mennyezetszekkója Nolaszkói Péter látomását ábrázolja. A templom búcsúja is szeptember 24.-én van. A réi kegykép így itt Fogolykiváltó Boldogasszony lett.
Mindkét rend a foglyok kiváltásához szükséges pénzt adományokból, koldulásból, a rendtagok bevitt vagyonából teremtette elő, de nem ritkán saját magukat is eladták mások kiszabadítása érdekében. Ilyenkor rabszolgaként saját kiváltásukért dolgoztak, hogy aztán újabb rab keresztény szabadságáért újból magukat eladhassák. Mindehhez a lelki hátteret a buzgó imádsággal erősített hit adja.
A trinitáriusok, vagyis a Szentháromság Rabkiváltó Rendje (leírom ezt is latinul: Ordo Sanctissimae Trinitatis de Redemptionis Captivorum) két francia ifjú Máthai János báró, a párizsi Notre Dame kanonokja, és Valois Félix, az angol királyi házzal rokonságban álló remete alapította. János első miséjén elragadtatásba esett, egy fehér ruhás angyalt látott ruháján kék-piros kereszttel rabláncra fűzött foglyok közt. A magyarázatért Félixhez fordult. Három év előkészület után III. Ince pápa. aki ifjúkori barátjuk volt, 1198-ban jóváhagyta a rendet.
János inkább utazott, maga vitte a váltságdíjat, ami nem veszélytelen feladat, Félix pedig a rendtagokat képezte, a váltságdíjhoz szükséges adományokat teremtette elő. Az általuk kiváltott rabok száma a százezres nagyságrendet is meghaladja. Első időkben az arab kalózok áldozatait váltják ki, majd a mórok fogságába esetteket szabadítják fel Hispániában. A keresztes háborúkban elfogott lovagok kiszabadításán is munkálkodtak, bár ezt a feladatot inkább a mercediánusok végezték.
Cervantesnek a Don Quijote írójának életrajzában olvastam, hogy őt is a trinitáriusok váltották ki az araboktól.
A török időkben Magyarországon is tevékenykednek, de az itteni házaikat csak a török kiűzése után alapítják a bécsi anyaházból, az ausztriai és morvaországi rendtartomány részeként. Első kolostoruk az 1693.ban alapított Illavai volt a Vág völgyében. II. Rákóczi Ferenc Sárospatakon telepíti le őket nagy szükségét látva tevékenységüknek. Az esztergomi érsekek sorra alapítják a további házakat Pozsonyban, Komáromban, Nagyszombaton. Megjelennek Erdélyben is Gyulafehérváron. És ne felejtkezzünk meg a Zichy grófok Óbudai alapításáról sem, aminek filiája a Makkosmária.
Tízezer számra hozzák haza a magyar férfiakat, nőket, gyermekeket Törökországból. Katolikusokat és protestánsokat egyaránt kiváltanak válogatás nélkül. A hazajövetelt barokkos pompával ünnepelték, ezt az alkalmat is adománygyűjtésre használva. Egyszer Gyulafehérvárra kilencven gyermeket hoztak haza és vagy kétszáz felnőttet. A püspök maga szolgált fel a tiszteletükre adott díszlakomán. A hazatértekről gondoskodtak, segítették családjukat felkutatni, a fogságban lerokkantaknak menhelyet tartottak fenn.
II. József az emberiség haladása és a humanizmus jegyében a rendet felszámolta. Azt az ideológiát találta ki hozzá, hogy káros a tevékenységük, mivel a pogányokat arra készteti működésük, hogy a biztos váltságdíj reményében keresztényeket raboljanak el. 1783.ban kisajátította rend teljes vagyonát a kamara számára. Az ingatlanokat és a váltságdíjakra összegyűjtött pénzt lefoglalta, a kegytárgyakat elárvereztette. Még az éléstárban levő élelmet is megvetette a rendtagokkal. Kb. 120 magyar trinitárius szóródott szét az országban. A papok többnyire egyházmegyés szolgálatba álltak, a laikusok világi foglakozást kerestek.
A makkosmáriai ház nem képviselt nagy értéket. A kegytárgyakat és a miseruhákat a környékbeli plébániák vették meg. Így került a kegykép a budakeszi plébániatemplomba. Az épület gazdátlanul maradt, összedőlt, majd a használható építőanyagot elhordták. Itt véget is ért volna a történet, ha a XX. században nem történik valami, amiről a következő bejegyzésemben írok majd.
Annyit azért még meg kell említenem, hogy Ausztrián és Magyarországon kívül a rend tovább virágzott. Ma kb. 700 fogadalmas tagja van. Az afrikai rabszolga-kereskedelemmel vették fel a harcot, és a modern idők rabságaiból, a kábítószer-függőségből és a szenvedélybetegségekből való kiváltásért küzdenek.
(A szentély mennyezetképéből a jelenés alakját kinagyítottam. Mathai Jánosnak egy fehér ruhájú angyal jelent meg kék és vörös kereszttel a mellén, Ez lett a rend habitusa.)
