Akkor nézzük a kegyképeket egy kicsit közelebbről meg! Ami egyből feltűnik, hogy egyik sem a réi falkép pontos másolata. Nem is volt feltétel a részlethű kópia készítése, ahhoz, hogy az eredetinek kijáró tiszteletben részesülhessen a másolat is. A kor ízlése, stílusa, a festő egyénisége mind módosíthat a képen.
Kettő viszont nagyon hasonlít egymásra, valószínűleg egy festő készíthette. Ez a görcsönyi és a klatovyi. Szinte minden részletben megegyeznek. A sziluettek egybevágóak, a ruhán a rejtélyes jelek Mária kendőjén azonosak és azonos helyen vannak, a Kisjézus arca, a feliratok, nem is sorolom, sok tekintetben mintha fotókópiák lennének, A legszembetűnőbb eltérés Mária arca. A görcsönyié kissé durván festett, karikatúra-szerűen körtearc valószínűtlenül csodálkozó szemekkel. Vagy ennyire volt képes a festő, vagy valamit üzenni akart vele. Klatovyban viszont láthatóan a fej előtt van az arc és a haj, úgy, ahogy nem szokás ábrázolni, a kendő alól teljesen kint hagyva. Valószínűleg nem ez az eredeti arc, hanem a görcsönyinek megfelelőt nem tartoták elég szépnek, ezért ráfestettek. A kép vizsgálatakor valóban több réteg festéket mutattak ki. Ezek lehettek restauráló, az elfakult réteget élénkítő átfestések szigorúan az eredeti festés nyomán, de ilyen szépítések sem ritkák, Mivel mindkét kép Rére utal, feltételezhetjük, hogy ezeket valóban onnan hozták kéményseprő gazdáik. A klatovyi füstfaragót ismerjük is, de ki lehetett a görcsönyi gazdája?
Emlékszünk, miután Franczin Péter lánya visszalopta a Szent György prépostságtól, a jezsuiták mégis három évig nem tetté ki a saját kezelésű kápolnába, pedig előtte ők követelték. Ez talán egy kis fogódzó. Sok mindent lehet három év alatt tenni. Ré egy sor másolatot készítetni. Erre olyan hely a legalkalmasabb, ahol a legkevésbé keresnék. A budavári házban, ahol a plébániájuk is volt ezt nem tehették, de egy másik házuk sem volt erre alkalmas, sem a közeli vízivárosi, sem más távolabbi. Volt viszont egy olyan hely, ami nem számított rendháznak. Ez volt Görcsöny.
Nézzük meg a krisztinavárosit! Könnyedebb, realistább változata az előbbieknek. A szemek szintén tágranyíltak, ha nem is annyira, de a kendő nem emelkedik a fej fölé. mint ahogy a bizánci háromosztatú szabály szerint az előzőeken eltúlozva láthatjuk. Hiányoznak a Szűzanya ruhájáról azok a rejtélyes jelek is, talán nem is véletlenül. Feltételezhetjük, hogy ez nem az eredeti. Az valószínűleg úgy nézhetett ki, mint a görcsonyi, sőt leginkább azt feltételezhető. hogy az az eredeti Franczin-féle kép.
Egy lényeges eltérésről még ne szóltam. Ez a szoptató motívum. Csak a két analóg képen nem táplálja Mária a Kisjézust. Ez alapján viszont nem biztos mégsem, hogy a görcsönyi lenne az első krisztinavárosi kegykép. Erre választ a Makkosmáriai ad. Az ottani képet 1731-ben vásárolta Traub János egy Falconeri nevű festőtől azzal a megnevezéssel, hogy a krisztinavárosi Vérhullató Boldogasszony képe. És rátekintve inkább a görcsönyi változat lehetett a mintája, mint a mai krisztinavárosi. Kb. akkor történt, hogy Franczin lánya visszaszerzi az eredetit, tehát a jezsuiták rejtelmes három éve csak ezután következik. Apró részletekbe nem érdemes belemenni a másolat és modellje közti különbségekbe, hogy Mária kendőjén a titokzatos jelek csillagszerű pöttyök lettek, a kendő kevésbe emelkedik a fej köré, inkább a szoptatás érdekes a számunkra-Az összes kép közül csak az analógok (Görcsöny-Klatoví) nem szoptatósak. A többinél a nagyon barokkos lendülettel átfestett pesti ferencesekéinek kivételével még Mária mellének az alakja is megegyezik. Kicsit természetellenes, de nemcsak az alakja, hanem a helyzete is. A Galaktotrophuszák szinte mindig valamilyen abszurd emlőtartással ábrázolják Máriát. Hogy ennek valami jelzés értéke van, vagy a festők anatómiai ismerete hiányos, most nem lényeges. Falconeriről utóbbit nem feltételezhetjük.
Tehát a Magyarországi ősképnek feltételezett görcsönyi nem szoptat, de testvére a klatovyi sem. A megoldás az, hogy az eredeti Krisztinavárosi a görcsönyi szoptatós változata volt, vagy tényleg a görcsönyi volt, csak átfestették. A klatovyin kimutatták a több réteg festéket, de nem reprodukálták az alsóbb rétegek kinézetét. Feltételezhetjük, hogy mindkét kép esetében egy restaurációs célú átfestésnél jótékony szemérmességgel Mária kilátszó mellét lefestették részben Mária ruhájával, részben a Kisjézus arcának kiegészítésével a profilnézeten túl. A makkosmáriaival összehasonlítva ez kézenfekvő feltételezés.
A mai krisztinavárosi tehát a réinek csak unokája, azokban a dolgokban hasonlít rá, amit a XVIII. századi jezsuiták lényegesnek tartottak réi mivoltából koruk ízlésének megfelelően. A ferencesek amikor a kápolnát megkapták, ennél is barokkosabb másolatot készítettek talán többet is. Anatómiailag pontosabb, a szoptatás tekintetében mégis szemérmesebb. Valószínűleg templomaikban próbálták a kultuszt terjeszteni, így kerülhetett a pesti és a dunaföldvári templomukba, de lehet, hogy a több helyen is felfedezhetjük.
Ré Krisztinaváros Görcsöny Klatovy Máriamakk Pesti ferencesek
