Máriaábrázolások - az Eleusza

Ez a kedvenc ikonom. Van már talán tizenöt éve, hogy Athénban betértem egy ikonfestő műhelybe. Ha külföldi, akkor turista, valami szuvenírt akar a pénzéért, gondolta a művész, és a német márkára beárazott képek közé vezetett. Hamar kiderült, hogy a kis ösztöndíjamból nekem nem telik ilyenre, engem csupán a képek érdekelnek. Ha ilyen kiderül, akkor vagy kidobják az embert, vagy beavatást nyer a műhely legrejtettebb titkaiba is. Szerencsémre ez utóbbi történt. Láttam, hogy születnek a képek a turisták számára szuvenírnek, és beljebb, amint a templomok, és a hívek számára egészen más alapelvek szerint, sokkal meghittebb ecsethasználattal. A képek típusairól beszélgettünk. A festőt érdekelte a szentek és az ünnepek latin neve, ő is erősen hite, hogy az ortodox és a katolikus egyház egy Egyház része, és ugyanaz a vallás.

Mikor elbúcsúztunk, levette a festőállványról a majdnem kész ikont, és nekem ajándékozta.

Ez a típus az Eleusza (Ελεούσα = Irgalmas) vagy másik nevén Glükophilussza (Édes csókú). Általában dexio, azaz jobbos állású, de néha Mária bal kezébe is kerülhet a Kisjézus. A gyermek arca anyjához simul. Különsen kedvelem, azt a változatot, amelyikben a szájuk összeér, és olyan, mintha egy száj két fele lenne Jézusé és Máriáé.

Az ikon tömörített szimbólikus üdvtan. Csak azt dolgozza ki, ami a lényeg, hogy más ne terelje el a figyelmünket. Festett elmélkedés, ami újabb és újabb elmélkedés tárgya lehet. Én azt hiszem, ezt a képet nem is kell magyarázni. Nézni kell, és engedni hogy hasson.