Elmélkedés az Eleusza előtt
Isten a szeretet és a szeretet az Isten. Ki Istent szülte, a szeretet szülte e világra. Belőle és általa jön, mert benne testesült meg a szeretet Istene.
Bár Nála nincs hatalmasabb, mégis emberként milyen védtelenként jött a világra. Ez az emberi természetének lényege, csak így tudta üdvözítő tervét megvalósítani.
Belépett tehát a történelembe gyenge, piciny kis tehetetlen gyermekként. Teljesen ráutalta magát egy asszonyra. Az ő léte a mi váltságunk. Aki őt neveli, a mi üdvösségünket óvja, védi, táplálja. Ezért a Szűzanya minannyiónk Édesanyja.
A védtelen gyermek számára az édesanya a minden, a teljes függőség. A kisgyermeknek ez a függőség jó, nélküle nem tud élni, sem lelkileg, sem testileg fejlődni.
Milyen lehetett Máriának ez a többszörösen egymásba ágyazott viszony? Ő is, mint minden ember, Isten gondviselésének függvénye. És az ő gondviselésére bízta magát maga az Isten. Valahonnan ebből fakad, hogy Mária a legszentebb minden szent közül. Ő az, aki Istent nevelt kinek isten csüngött az ajkán. Ez a kapcsolat az Eucharisztiánál is mélyebb értelmű. Minden csók, mit a gyermek Jézus nyomott édesanyja arcára egy tökéletes teljes liturgia.
Ez a kép kell, hogy visszatükröződjön minden anya és gyermek viszonyán. Az első emberpár sem tudta volna úgy szeretni gyermekét, ha a Szűzanya nem szereti Istengyermekét. Mert ez az anyai szeretet a történelem felett áll, annyival magasabb nála, hogy vissza is hat az időben, mert ebben a szeretetben nincs idő. Jézus, mint történelembe lépett ember felnövekszik, és akkor már nem tartja a karjában az édesanyja? Nem, az igaz anyai szeretet nem szűnik meg, ha a gyerek felnőtt lesz. Az anyagelvű logika ezt mondaná: önállóan tud élni, minek az anyai szeretet. Az állatokban ki is alszik ilyenkor az ösztön. Hogy bennünk nem, az a Szűzanya szeretetének történelmet legyőző kiáramlása. Ott volt a kereszt alatt, és ott is az ölében tartotta fiát. Ugyanez a kép, csak az érzések mások Máriában. De itt még csókot hintenek egymás arcára.
Eszembe jut édesanyám. Még emlékszem, ahogy kisgyermekként az lébe vett. Eszembe jutnak a gyermekeim, édesanyjuk ölében, az én ölemben is. Érzem, ahogy piciny szájuk az arcomra nyom egy puszit.
