Milyen érdekes, a két alaptípus, amit bemutattam, a Hodegetria és az Eleusza nyugati, latin egyházban tisztelt változataiból mindkét kegykép megtalálható Innsbruckban.
A római Santa Maria Maggiore Hodegetria kegyképét, amelynek Lukács kezétől való eredetiséget tulajdonítanak, sokáig nem engedték másolni. A tiltás feloldása utáni első dedikált másolatok egyikét a jezsuiták Innsbruckban helyezték el. Különösen pestis járványok idején terjesztették kultuszát, és több filiációja is keletkezett. Ezek a Havas Boldogasszony, német területen Máriaschnee kegyhelyek. Többségüket ekkor alapítják a járvány elmúltának emlékére, de néhány régebbi kegyhely is átveszi ezt a titulust. Sőt mások is a Havas Boldogasszony napi főbúcsút kapják, mint a Buda-Krisztinavárosi, aki ugye a Ré-beli leánya. Az egyik leghíresebb insbrucki filiáció a pécsi Havi Hegyi Boldogasszony, akiről egy hosszabb sorozatot tervezek.
A másik innsbrucki kegykép egy híres Eleusza. Őt az idősebb Lucas Granach festette Drezdában. Mária, a keresztények segítsége címet adta neki. Kalandos úton Passauba kerül, ahová az uralkodó a török elől menekült, mikor Bécs alatt jártak lófarkas zászlaikkal. A kép előtt rettegve imádkozó császár kapta a hírt, hogy a török eltakarodott. Azóta ez a kegykép pápai jóváhagyással Máriahilf (Segítő Szűzanya) néven elterjedt Ausztriában és Magyarországon. Csak Pécsett három dedikált másolatát találtam. Azon a helyen Szigetvár mellett, ahol Szulejmán szultán bűzös beleinek türbéje állt, szintén a Segítő Szűz kegyhelye áll dedikált kegyképpel. Sajnos most téliesítve van a kegytemplom, de ha jön a tavasz, kifóliázzák, és akkor egy szép sorozatot tudok készíteni róla ide a blogba.
