Egy kis kitérő, bár még mindig a ciprusi témához kapcsolódik: egy magyar templomos monostor.
Baranya megyében Szigetvár és Pécs között van egy kis városka, Szentlőrinc. Azért csak városka, mert városnak túlzás nevezni, de falunak se mondható. Amolyan tipikus mostanában várossá avatott község. Amíg Szigetvár Somogy megyéhez tartozott, Baranya nyugati felének lett kis központja, járásszékhely is volt, most újra az. A vasút is itt ágazik el Pécsről jövet, az uránbányászat is lökött rajta egy kicsit. Ma mezőgazdaságából és Pécs közelségéből élnek meg az emberek. No meg központi helyzetéből fakadóan kereskedelemből, szolgáltatásokból.
Szóval ez a falu város lett, és a városnak címer kellett. A címert heraldikussal készítették el. A pajzsa adott lenne - gondolnánk - Szent Lőrinc képe, aki a falu névadója is, a templomnak és a városnak védőszentje is. A címerleírásban így is szerepel. Ki is volt Szent Lőrinc?
Szixtusz pápa diakónusa volt. 258 augusztus 10-én vértanúhalált szenvedett el. A római katonák vasrostélyon sütötték meg. Előtte azért próbálkoztak vele, hátha mint árulónak megkegyelmezhetnek. Ő volt a pápa kincstárnoka, vagyis ő gyűjtötte össze és osztotta szét a szegények közt a hívek adományait. A rómaiak úgy vélték az Egyház biztos nagyon gazdag, ezért azt mondták neki, ha előadja az Egyház kincseit, megkegyelmeznek neki. Másnap visszatért egy sereg szegénnyel és koldussal. Ők az Egyház kincsei – mondta, és ezzel végleg eldőlt sorsa.
Augusztus a csillaghullás ideje, ezért a nép költött egy szép képet Lőrincről és a meteoritokról. Azok az ő könnyei, amik a rostélyon sülve a szenvedéstől kihullottak a szeméből.
Tudunk is mindent, amivel a címerképet magyarázzák. Mármint, hogy a pajzson Szent Lőrinc lenne a rostély lángja csap fel alatta. Kezében a pénzeszsák kincstárnoksága jelképe, a csillagok pedig az augusztusi hullócsillagok. Csakhogy ez az ábrázolás minden elemében eltér a megszokottól!
Nézzük alulról felfelé! Nem lángokkal, hanem rostéllyal szokás Lőrincet ábrázolni. Egyébként is a rácsot ne lángnyelvekre, hanem parázsra szokás helyezni, ezt mindenki tudja, aki kerti grillezett. Ruházata se megszokott. A címeren fehér alba vagy köpeny van rajta, és semmi sem utal diakónusságára. Az ábrázolásokon az alba fölött dalmatikát hord, de legalábbis egy vállon keresztben átvetett stólát.
A kezében a pénzeszsák sem szokásos. Lehetne az egyház kincseit ábrázoló kincstárosi attribútum, de a történet arról szól, hogy ilyen kincsek nem is voltak. A legdurvább hiba a feje. Lőrinc fiatal férfi volt, borotvált arccal és dús hajjal ábrázolják. Itt viszont egy kopaszodó ősz szakállú öregembert látunk.
Nem ismerem a címer készítőjét. Annak idején a helyi újságban volt egy cikk, amiben nyilatkozott, de ez már nincs meg. Arra emlékszem, hogy ezeket az eltéréseket azzal indokolta, hogy egyedi legyen a címer. Tehát nem tudatlanságból tette. Így viszont feltételezhetjük, hogy tudatosan mást akart ábrázolni. Ha tudunk Szentlőrinccel kapcsolatba hozni ősz szakállú kopaszodó embert, akit lángon égettek el, akkor talán meg is van, kit akart a heraldikus elrejteni.
A válasz a település történetében van. A falu maga az árpádkor első felében nem is létezett, vagy más neve volt. A mai templom helyen feltehetőleg egy Kőhíd nevű helység volt. Szent Lőrinc (Sanctus Laurentius) a mai temető környékén, az Okor folyó teraszán egy templomos monostor volt. A környék részben az ő birtokuk, részben a túlparti testvérmonostoré, az okrimindszenti (ma Csonkamindszent) bencéseké volt. A király azért adományozott a kereszteseknek birtokot, hogy annak jövedelméből a Szentföldi tevékenységeiket tudják fedezni. A monostor más szempontból is fontos lehetett, mert a Szentföldre vezető szárazföldi utak egyike itt vezethetett, így zarándokszállás, a kereszteseknek pedig átvonuló szállás lehetett.
A rejtélyes címeralak is templomosok közt keresendő. Magyarországon a rend békében ét, de Franciaországban annál több problémát okoztak egymásnak a királlyal. A francia király IV (Szép) Fülöp perbe fogta a lovagokat, a vagyonukra rá akarta tenni a kezét. A pápa, hogy mentse őket, a rendet feloszlatta, és vagyonukat a johannitákra hagyta, ahogy ez Szentlőrincen meg is történt, átvették a János lovagok. Fülöp viszont ennek ellenére megkaparintotta a templomosok vagyonát, vezetőiket pedig kivégeztette. Itt jön képbe egy ősz szakállú alak, Jack de Molay, a rend nagymestere. Őt 1304 március 18-an Párizsban társaival együtt máglyán elégették.
A címer pajzsképe ennek fényében inkább Molay. A máglya lángja bizony nem a rostély parazsa. Bár valószínűleg Lőrincet is, Jakabot is ruha nélkül égették meg, ábrázolni mégis jellegzetes ruháikban szokták. Ez a fehér köpeny inkább a templomosok habitusa, mit egy diakónusi alba. A kincses zsák is a templomosok legendás vagyonára utal, ők foglakoztak pénz hitelezéssel is.
A csillagokat nem tudtam egyedül beazonosítani a pajzson, azok lehetnek akár Szent Lőrinc hullócsillagai.
Még egy Elem utal a címerleírás szerint Szent Lőrinc vértanúra, a pajzsot övező borostyán. A Lőrinc név latinul Laurentius, a laurus (babér) szóból ered. A leírás szerint a borostyán (hedera) a laurus, ezért helyezi a címer oldalára. Ennek a "tévedésnek" az oka még ismeretlen, lehet ezt valóban rosszul tudta volna a heraldikus?
Szentlőrincet tehát valószínűleg megtréfálta a címerkészítő. Nem a település védőszentjét helyezte a pajzsra, hanem a falut bíró rend utolsó nagymesterét, a máglyán elégetett Jack de Molay-t. Hogy járt-e a nagymester Szentlőrincen? Erről nincs adatunk, de akár járhatott is Ciprusról franciaországba menet, ha szárazföldön jött. És ha erre jött, hát hol szállt volna meg máshol, mit a sajátjainál. Ez persze csak feltételezés, de akár legendává is válhat.