… aki a mennyekben vagy …

Istent helyhez köti? Mi is ez a hely? A mennyek. A görög eredetben οὐρανοῖ, uránoi, az uránosz többes száma szerepel, ami a héber sammájim fordítása lehetett. Jelentése mindkét nyelven egek.

A zsidó hagyomány szerint három ég létezik koncentrikus szférákat alkotva a Föld körül. Az elsőben a madarak laknak. A második az angyalok lakhelye, és a harmadik Istené.

Ez a világkép eléggé földhöz kötött, gyanús, hogy inkább szimbolikusan, mint valóságosan írná le a világot. Az eget magát a tudomány feltárta. Repülőn utazva mindig meglepődöm, hogy a felhők milyen alacsonyan vannak, a nagy hegyek is csak kicsiny buckák. A légkör fizikai szférát ismerjük. Azokon túl, ahogy a levegő már olyan ritka, hogy már nincs is, a világűr (kozmosz) kezdődik. Mindenféle optikai és rádiótávcsövekkel kikutatták, de angyalokat és Istent nem leltek benne. A kijevi lavramonostor refektóriumában a nyolcvanas években ateista múzeum volt berendezve. Egy űrhajós szkafander alatt büszkén hirdette a felirat, hogy jártak az kozmoszban, de Istent nem látták. A kozmoszba az uránoszon át jutottak, ott sem volt, de az angyalok sem.

Ennyit érne az egész hitünk? Más vallásokban is létezik, léteznek mennynek, mennyországnak nevezett szférák az iszlámtól a buddhizmusig. Az egy, három, hét, kilenc, ki tudja hány menny mind a hamis tudat terméke? Részben igen, részben nem!

Ha realitásnak vesszük, nem igaz. A teleszkópok nem hazudnak, az anyagi világ olyan, amilyennek mutatják. Nincs benne Istennek vagy angyaloknak nevezhető, helyhez köthető, tömeggel, energiával, lendülettel rendelkező tárgy, anyaghalmaz, test.

Vannak próbálkozások, főleg a newage körül, hogy mégis beleerőltessék Istent a fizikai világba. Valami más jellegű anyagnak, finom asztráltestnek, vagy anyag nélküli energiának vélik. Eléggé paradoxak ezek a próbálkozások. Egyszerre próbálnak mélyen a fizikai világhoz is ragadni, és erős hittel olyat feltételezni róla, amire semmi sem utal. Persze erős hittel lehet tapasztalati bizonyítékokat vélni.

A másik modern, szintén newage-szerű irányzat dimenziókról beszél, Istent más geometriai dimenzióba helyezi. Ahogy a két kiterjedésű síklapon nem érzékelhető a rá merőleges irány, a mi háromdimenziós terünkön kívül, felett is lehet valami. Ez részben igaz is. Bár a kétdimenziós sík csak elméletben létezik, nézzünk meg csak egy papírlapot nagyítóval! Ugyanígy elméletben gyárthatunk még dimenziókat a végtelenig. A negyedik meg is van a relativitáselméletben: az idő szorozva a fénysebességgel és gyök mínusz eggyel. Elvileg még végtelen dimenziós teret is lehet matematikailag konstruálni, van is ezeknek fizikai értelmük. Ilyen többdimenziós tér altereként értelmezve világunkat, a gravitáció a teret elgörbíti, sőt a fekete lukakban át is lukasztja, így áteshetünk a görbület túlsó felére. A nagyon sokdimenziós modellek viszont nem a geometriai térről szólnak, hanem a testek állapotát (hely, sebesség, hőmérséklet, nyomás stb., akár a végtelenig) írják le egy sokdimenziós vektorként. Ehhez kellett a matematikai dimenziók megsokszorozása.

Akkor most hol van az Isten? A mennyekben. Jézus korában az ismert világ a Földön volt. Ezen túl az ismeretlen. Ma már kilépett a megismerés bolygónkról, áttört a fizikai égen, az uránoszon is, behatolt a kozmoszba. A hajdan földinek nevezett dolgok átvitt értelemben az égen túl hatoltak, és szintén átvitt értelemben egy új ég nyílt, legalábbis ismeretelméletileg. A föld-ég páros analóg módon kiterjedt az ismert-ismeretlen, a fizikai és az azon túli világra. Ez a menny itt van, de nincs is itt, túl van a mérhetőn és talán a felfoghatón is. Az ateisták kedvenc érve, hogy akkor meg ilyenre meg mi szükség? Hát bármennyire is túl van a fizikai érzékelésen, elsődleges tapasztalat.

Istenem, Atyám! Add, hogy mindenütt lássalak, mindenütt érezzelek, ahol azt mondják, általad elhagyott a hely, ott is! Ámen!