Egy kicsit térjünk vissza Franczin Péterhez, aki a török alóli felszabadulás után Buda első kéményseprője volt. Miután a pestisjárvány őt és családját megkímélte, elzarándokolt észak-itáliai szülőfalujába, a híres kegyhelyre, Rébe, és onnan hozott egy olajmásolatot a kegyképről. ami a krisztinavárosi kép eredetije volt. (Ide kattintva megnyílnak az ezzel kapcsolatos bejegyzéseim. )
Felkerestem Franczin Dísz tér 9. alatti házát a Várban. Nem tudom, hogy nézhetett ki az ő idejében, mert többször átépítették, Franczin is egy középkori házat bővített. Mai homlokzatát 1869-ben alakítatta ki az akkori tulajdonos Hofhauser Lajos.
A ház sarkától induló utcát Móra Ferencről nevezték el 1951-ben, mivel három évig itt lakott a nagy író Péterfi Sándoréknál. Eredetileg Kéményseprő utca volt Franczin tiszteletére, majd Bástya utcaként ismerték. Mórára az utca nevén kívül egy márványtábla is emlékeztet. Ugyancsak táblával örökítették meg Meczner Lajos nevét, aki a Várnegyed háború utáni újjáépítését vezette. Talán valakinek az I. kerületben eszébe jut, hogy Franczin Péter is kapjon egy táblácskát.
Menjünk ki az utca végére a mai Tóth Árpád, eredetileg Bástya sétányra. Pontosan a Móra Ferenc utca vonalában, ha lenézünk a várfalról a Krisztinavárosra, ma ez a kép tárul elénk.
A hajdani logodi mező látszik, ahol Franczin kertje volt. Egy olyan húsz métert sétálva házától, akár meg is számlálhatta a veteményt, vagy a fákon a gyümölcsöket. És pont a Kéményseprő utca vonalába építette azt a fakápolnát, aminek a helye mellett nem sokkal áll a mai krisztinavárosi templom. A Fehérvári kapun át a mai zerge lépcső nyomvonalán percek alatt oda is érhetett.
A templomba sajnos nem tudtam bejutni, így maradék időmben felkerestem a kegyhely két vagy inkább három filiációját (leányadzását, vagyis belőle származott kegyhelyeket) a pesti ferenceseknél és Budakeszin. Előtte azonban még egy kis kerülővel nézzük meg, kik szolgáltak a kegyhelyen.
-
Első gazdái a budavári jezsuiták voltak. Franczin alig két utcára lakott a Nagyboldogasszony templomtól, ahol a rend rögtön a török kiűzése után plébániát alapított a középkori templom romjain, és mellé rendházat épített. Ma Mátyás templomként ismerjük a Schulek Frigyes által átépített formában. Jelenleg renoválják a 2007-es befejezési határidőt az állami támogatások késése miatt 2012-re módosítva. A róla készített képet ezért inkább nem teszem ide a blogba, inkább egy régi fényképet mutatok a Schulek-féle átépítés előttről. Hasonlónak képzelhetjük a jezsuiták idejében is.
A jezsuiták a Vizivárosban is megtelepedtek, és Buda ezen részén egy önálló plébániát hoztak létre a Budaváriról leválasztva. Egy képet ez a templom és a ház is megér, most csak azért, mert a XVIII. század eleji pécsi eseményeknek ugyanazok az atyák az atyák voltak a szereplői, akik itt is megfordultak. Később is ezer szállal kötődött a vízivárosi ház a pécsihez, de erre majd egyszer még visszatérek.
Talán emlékszik az olvasó, hogy a kegykép kalandjai a kápolna leégésével kezdődtek, amikor 1723-ban a Fehérvári kapunál a lőportorony felrobbant. A kép a Szent Zsigmond kápolnába kerül. Ne kis kápolnácskára gondoljunk, hanem egy komoly bazilika nagyságú templomra, amely legalább olyan jelentős helye a magyar történelemnek, mint a Mátyás templom. Tkp. ez volt a Budavári Szent István Plébániatemplom, ahol a Szent Jobbot őrizték. A középkori romokon éledező kápolna helyére Mária Terézia emelteti azt a barokk templomot, amit a II. világháborús sérüléseire hivatkozva lebontották. Valahol itt állt, ahol a következő fényképet készítettem, egy percnyire Franczin házától. Emlékszünk, a kegyképet a lánya lopta vissza, de út közben elkapta a várőrség. Igen gyors akció lehetett.
A jezsuitáktól a Karmeliták vették át a már kőből épült vérkápolna gondozását. A jezsuitákat Mária Terézia uralkodásának idején oszlatta fel a pápa elsősorban a dél-amerikai redukciók miatt, de erre is később térek vissza. Nem sokkal ez után II. József a karmeliták házát is megszüntette, a templomot Kempelen Farkas tervei alapján színházzá alakították, ez ma a Várszínház, a Nemzeti Táncszínház.
A karmeliták után a budai ferencesek látták el a kápolna gondozását. A várban a Mária Magdolna templomot vették birtokba a török kiűzése után. Ezt a kolostort II. József vette el tőlük. A templomot Rákosi Mátyás a háborus károlra hivatkozva lebontatta.
A Vizivárosban, a jezsuiták ottani házával szemben a Szent Ferenc Sebei templom melletti kolostorban is megtelepedtek. Ezt is lefényképeztem, ha már a Batthyány téren jártam.
A Szent Vér kápolnát viszont már nem innen, hanem az Ország úti házból vezették. Ez az ágostonosoké volt a bécsi Landstrassei anyaház után elnevezve. II. József a rendet feloszlatta, a kolostorba költöztette a Fő utcai ferenceseket a Vízivárosból és a Mária Magdolna templomból a Várból, helyükre pedig Erzsébet apácák kerültek.
1821-ig volt a Ferencesek gondozásában a Vértemplom, amikor is önálló plébániájává lett a népes városrésszé növekedett Krisztinavárosnak.
Az 1795-ben épült mai templom is kicsinek bizonyult, ezért 1944-ben építészeti bravúrral megtoldották. A szentélyt görgőkre helyezve hátrébb húzták, az így keletkezett teret pedig kereszthajó-szerűen beépítették. A képen jól látszik a betoldás.
És ez után a pesti ferenceseknek, majd Budakeszinek vettem az irányt.
