Ha azt hitted, olvasó, hogy az összes magyarországi Vérző Homlokú Szűzanya képet megemlítetem az előző bejegyzésben tévedsz! Viszont megkíméllek a teljes listától, igyekeztem csak a legérdekesebbeket felkutatni. A szegedi és a dunaföldvári még tartogat titkokat, még visszatérek rájuk. Volt olyan szándékom, hogy talán valaki a blogomat olvasva ráismer még ismeretlen Szoptató Szűzanyákra, Réi Madonnákra, ahogy Kunszentmártonban 1941-ben került a karmelitákhoz egy addig ismeretlen, a görcsönyi típusú, de láthatóan később másolt kép. Vagy ott van Sopron közelében a petőfalvi kegykép is, ami szintén Re filiációja, de egy későbbi hullámban, a rózsát kezében tartó változatban, ami egy másik vonal.

Sopron környéke amúgy túlcsordul a kegyhelyektől, legutoljára is egy nap három csalogatott magához, amikor ott jártam, és hazafelé éjjel tíz órakor (!) még megajándékozott az út egy szentmisével a sümegi ferenceseknél. Úgyhogy lenne anyagom a rei képen kívül is.

Ma pl. a Segítő Szűzanya egy búcsújáró helyén voltam, ott, ahol Szulejmán szultán bűzös beleit eltemették. Valamikor régebben azt hittem, ott is a Fogolykiváltó Boldogasszonyt ünneplik, de erről a plébános nem tud, csak a Lucas Garanach kép megszokott ünnepeit tartják. Viszont nagyon érdekes volt, amit a helyi szertartások rendjéről beszélgettünk. Arról, érdeklődtem, van-e valami leírt szerkönyve a helynek. Nincs. ”És honnan tudtad, mikor idekerültél, hogy mit és hogyan kell csinálni a búcsúkon?” kérdeztem, és a legrelevánsabb választ kaptam: ”Hát a Mari néni megmondta!”

A Mari nénik pedig fogynak. Kicsit arra is gondoltam ezzel a bloggal, hogy olyan, ”Mari néni” szerepet is betőlt a világhálóra mentve azt a kivesző kultúrát, aminek fontos üzeneteit érthetjük meg a búcsújáró helyeken.

A blog elvileg interaktív műfaj. Azt vártam, hogy akkor akit ez a téma érdekel, ezerrel itt kommentezik. Néha meg is jelenik Marina Debrecenből, és ezzel kész is. Miles a templomos eltűnt a szlovák éjszakában, de az is lehet, hogy valahol Csehországban keres kerektemplomokat, de a blogja néma, az enyémen meg akkor hogyan járhatna?

Akkor itt vannak azok a kommentelőim, akik nem a téma érdeklődői. Ők a legnagyobb meglepetés. Aranyosak, nagyon megszerettem őket. Irracionálisnak tartom, hogy pont ezt a blogot követik. Talán mégsem véletlen. Talán ők is részei annak a nagy kultúra örökítő folyamatnak, ami az emberiséget megtartja emberiségnek, és nem válik azzá mégsem, amerre indult, hogy kirabolja és elpazarolja a teremtést önmagát is felszámolva. És talán valami rajtuk keresztül is átadódik a következő nemzedéknek abból, amiket itt összeszedtem. Nem a tényeket, hanem a hozzájuk való viszonyt.

Hű. de mélyen akarok szántani, pedig ez csak a felszín!