ANTIBLOG - AZ AUTONÓM GONDOLAT

Vocsin a kilencvenes években. Ennyi maradt a faluból és a kegytemplomból.

(Az előző bejegyzés képe az eszéki ferences kolostor a Vizikaputól nézve,)

Mikor is menekítik a kegyszobrot? 1704. Eszéken a középkorban voltak ferencesek, de az újkori történelmük csak 1709-ben kezdődik. A mohácsi vész előtt, ahogy a török közeledett az eszéki hídhoz, a közeli Antin faluba menekültek. onnan látták el a környék lelki gondozását a hódoltsági időkben, mikor a ferenceseken kívül más egyházi személyt nem igen tűrt a török. Csak öt évvel a gyűdi szobor menekítése után térnek vissza, illetve ez nem is visszatérés, hanem új alapítás. A katonai parancsnokság az erődvárosban konszolidált városi életet akar teremteni. A plébánián kívül, mint minden valamire való városban szerzeteseket is szeretne látni. Ez terület a bosznia-argentinai rendtartomány Magyarországra nyúló része. Hoznak hát boszniai barátokat. és kapnak az óvárosban templomot, kolostort.

A bosznia-argentina név a bosnyák ezüstbányákra utal. A középkorban az a vidék a bogumil eretnekség fészke volt. Ezért a pápa Magyarország központtal létrehozott egy ferences tartományt a bogumilok térítésére. Aztán hagyománytiszteletből szinte napjainkig így maradt a területi beosztás. Magyarországon több rendtartomány volt. A siklósiak pl., a Szent László tartományhoz tartoztak.

Tehát, amikor a szobrot menekítik a siklósi barátok, Eszéken még nincsenek ferencesek. Ráadásul egy másik rendtartomány területére került. Valószínűleg elrejtették az erődben, és csak a ferences templom megépülte után bízzák az idetelepülő barátokra.

A kegyképeknek az a természete, hogy nem művelnek csodát. Csodára csak Isten képes, meg is teszi a nap minden percében, csak legyen szemünk észrevenni. A csoda másik fele, a felismerésé, tehát az emberben van. Az ember pedig erősen benn él az anyag tér-időhöz kötött természetében. Így vannak helyek, ahol, ez a képesség a szemléletre, a hit erősebb. Az eszéki Szent Antal templom nem tudott olyan erővel hitet ébreszteni, mint Gyűd. Zarándokhellyé vált ugyan, de még az eszékiek is, ha igazán a Szűzanyához vágytak, Gyűdbe mentek.

A trianoni béke elválasztotta Szlavóniát, Dél-Baranyát és Bácskát Magyarországtól, azokat a helyeket, ahonnan magyarok, horvátok, németek, de néha szerbek is felkeresték a gyűdi Szűzanyát. Az ötvenes években a határforgalmat is korlátozták. A horvátok saját kegyhelyre vágytak. És meg is történik a csoda a horvát nép élni akarásán keresztül. Főnixmadarat is megszégyenítő az ország feléledése minden pusztulás után. Ennek jelképe az atyinai templom, a lourdes-i Szűzanya kegyhelye. Irány tehát Atyina, azaz Vocsin!

(Az előző bejegyzés képei:

1. Az eszéki Szent Antal ferences templom utcai homlokzata.

2. A Szent Antal templom a kolostor átjárójából nézve. Jól látszik a ferences templomokra általában jellemzóen a szentélyhez épített torony.

3. Az oltárról "lopva" készített kép kicsit feljavított részlete. A gyűdi szobor helyet a zágrábi restaurálás idejére egy kis jellegtelen Mária-szobrot helyeztek.)

Eszéken a ferencesek templomát könnyű megtalálni. A Tvrdában két templom van, a kéttornyú Szent Mihály plébániatemplom és az egytornyú Szent Antal, horvátul Sveti Antun. Szlavónia felől tehát a híd előtt kell balra bekanyarodni, és az erődben a második folyóra merőleges utca.

A templom maga nem a legszebbek közé tartozik a ferences templomok kategóriájában. Festetlen simítóvakolat, semmi tagolás, vakolatdísz. Két szoborfülke és benne egy-egy szent töri meg csak a fal szinte sivár síkját: Assziszi Szent Ferenc, a rendalapító, és Szent Rókus, a pestisesek egyik védőszentje a járvány emlékezetére. A külső kapu nyitva, de beljebb nem jutni.

Keresni kellene valakit, aki kinyitja a templomot. Az egész óváros valószínűtlenül kihalt. A Szentháromság téren egy-két ember ül a kávéház teraszán olyan úri jómódot játszva. Távolabb egy aggregátor zúg, a pestisoszlop restaurálásához termel áramot. Vissza a templomhoz. A kolostorajtó zárva, csengő nincs. Egy néni jön ki kötényben. Köszönök, és kérdem, tud-e magyarul. Nem tud. Akkor horvátul kérdem, lehet-e a gyüdi Majka Mariát megnézni. Feltelefonál a belső vonalon egy atyának, aki magyar. Az atya elmondja, hogy a kegyszobrot elvitték Zágrábba restaurálni.

A kicsik nyűgösek. Rajonganak a templomokért, de ez itt most elvesztette legfőbb értékét. Azaz dehogy vesztette el, az Úrjézus ott van teljes testi mivoltában, csak az édesanyja egy fából kifaragott képe ment el, és visszajön.

Most még nem írtam le mindent, hogy érthető legyen. Az egész zarándoklat nemcsak a földi térben történik. Ha turistaként jövök, megnézem a templomot. Láttam is már gyerekként, emlékszem a Kisjézusra Mária kezében, ahogy vízszintesen fekszik a karjában. Nem tudtam, hogy ez a gyűdi szobor, olyan, mintha ide készült volna. Vallásos turistaként lehetet volna még imádkozni is a templomban. Zarándokként viszont ez a helyzet azt jelenti, hogy nem jött el még az ideje. Túl nagy az az élmény. amit így adhat az Istenszülő. Csak annyit enged egyszerre, amennyit el képes az ember viselni.

Nem mentünk be a templomba. Látunk még több és szebb templomot ezen a kiránduláson. Mondtam is az atyának, ne fáradjon, mi csakis a Gyűdi Szűzanya miatt jöttünk.

Hogy ferencesekhez méltatlanul a vendéglátás mulasztásának szégyenébe ne essenek, kaptunk az útra valami borzalmas ízű kólát. Ők bizonyára ezt szeretik, nem is kétlem jószándékukat. Még poharakat is adtak. Nem volt azért olyan rossz, mert az úton legalább nem ittunk annyit. Egy kis városnézés után indultunk tovább.

Még egy Immaculata Eszékről Mirjamnak. Ez most a szokott módon kígyóval, viszont csillagkoszorú nélkül, amit a restaurálás után helyeznek vissza. Az is ritka, hogy a Gyermeket már megszülte, jobbára állapotosn ábrázolják olyan barokkosan görbülő testtartással.

A város első pestisjárványa elmultakor fogadalomból Szentháromság-oszlopot emeltek a városban. Ennek a külső szobrainak egyyike ez. Magát az oszlopot restaurálják, ezért van beburkolva. De az apokalipszisi fenevad gondoskodott a Napba Öltözött Asszony hátteréről!

ESZÉK, horvátul Oszijek, helyesen írva Osijek, de úgy írták a német térképészek, hogy Essegg

Régen a Mohács melletti Udvarnál mentünk át a határom Eszék felé, de mióta a Drávaszabolcs-Alsómihojláci híd megépült, arra érdemes menni, bár az út itt a szlavón síkon át vezet, ami sokkal unalmasabb, mint Baranja, azaz a horvátországi Baranya.

Vittünk sajtot, dióbelet, hoztunk farmert, Beatles lemezt meg ilyesmit a félkapitalista titóista Jugóból. Nem is annyira a nyerészkedés miatt, hanem az itthoni választékot untuk. A ”jugók” meg ugyanilyen okból jöttek ide. Korlátozták is az utazást, mert ugyan szocialista „piros” útlevél kellett, de abba külön vízum-szerű pecsétet kellett kérni egy-egy alkalomra, és a személyi valutakeretünkből is viszonylag kevés dínárra jutott.

A horvátok elég nagy véráldozattal váltak le Jugoszláviáról. A háború idején hallotuk lövéseket. A legborzalmasabb Károlyváros bombázása volt, egész nap a zúgó bombákat hallgattuk. Hát igen, 800 évig jó volt Horvátország Magyarországgal közös államban, Szerbiával 80 éve sem bírtak ki. Strossmayer püspök úr lidérces álma bukott meg az ilyen általa alkotott kifejezésekkel együtt, mint Jugoszlávia, meg szerb-horvát nyelv.

Zrínyi Miklós, mint mindent, amit nem akart a török kezére juttatni, Eszéket is felégette hídjával együtt. Megmaradt török várfalak felhasználásával aztán osztrák hadmérnökök terveztek egy mesterséges erőd-várost. A titóista időkben egy részét lebontották, de még mindig áll a Tvrda, az óváros. Ami maradt, az érintetlen, még az utcakő is ugyanaz, mint amin Nesselrode lépdelt még kapitány korában, mielőtt papnak ment.

Én nem érzem azt a tervezettséget a Tvrdában, a modern művi városokhoz képest nagyon is meghitt. Sőt ez a barokk miliő számomra olyan kedvessé teszi, mint pl. Sopront, vagy a letűnő régi Pécset.

Itt fut össze Baranya és a Szerémség, a mai Szlavónia termékeny síkja, és hegyei. Itt városnak kell lennie, akárhányszor is elpusztul. A római Mursia már az andizeteszek idején is város volt, ahogy magyar városként is ugyanúgy megmaradt. Az osztrákok minden igyekezete ellenére szervesen beépült Magyarország testébe német, magyar és horvát lakossága. Modern városként is virágzik, ahogy a sötét titói időkben, úgy ma is Szlavónia-Baranya tartomány és Eszék-Baranya megye székhelyeként.

A katonai parancsnokság volt épülete a Szentháromság téren. Háttérben a plébániatemplom

A Szentháromság tér ágyui

A Szent Mihály plébániatemplom. Ez lett volna a székesegyház, ha nem sikerül a pécsi püspökség visszaállítása.

Hangulatos utcák

Ágyucsövek az utcán.

Pár éve itt még háború volt. Lövésnyomok egy házfalon.

Immaculata egy ház falában.

Ilyen kutakból jutottak vízhez az óvárosiak. A Dráva vizét a talaj alatti kavicsréteg megszűrte. A felső karon lánc volt, azt húzogatva működött a szivattyú.

Egy rőmai szarkofág az utcán. Mursia polgárának csontjait tartalmazta.

A vizikapu, amely a Drávára nyílik. Előtte az eredeti XVI, századi utcakó.

Ez az a hangulat, ami valahogy Pécsett elmúlt, pedig pontosan így nézett ki a rivális város is. Még a gyermekkoromat abban éltem.

Átjáró a ferences kolostor alatt a Vizikapuhoz.

A túlparti erőd lőpor-katakombái. Nemrég még téglabányának is használták.

A Tvrda katakombái.

A barokk víztorony. Háttérben a modern akvapark.

Tetők, tornyok

Az a híres többször felégetett Drávahíd ma

(Az előző bejegyzés képei:

1. A jankovácsi kisebb tó

2. Ruzsica váránál. A fénykép nem adja jól ki a poros levegő miatt, hogy a háttérben halványan kéklik a Mecsek)

Ha Eszék, akkor legyen egy komplettebb kelet-szlavóniai kirándulás. Nekcse, Raholca, Atyina és még egy csomó érdekes hely, amennyi belefér. Ha Horvátországi nyaralás, akkor mindenki Dalmáciára gondol, pedig Szlavónia is csodálatos hely.

Ez a vidék a XVIII. Századtól nem belső Magyarország része, hanem, mint írtam, a tartományt a hadmérnök térképészek keletebbre tolták. Ekkor indult meg az elhorvátosodás, ami mára már a négy református falut kivéve száz százalékos. Dédapám korában 40 % magyar élt erre, a városokban több is. Sőt, az olcsóbb föld vonzotta is a magyar gazdákat. A dédapán is ezért költözött Zdencibe, amikor a kisebb folyókat is gátak közé terelték, így vizimolnárként már nem dolgozhatott. Mit tehet a molnár, aki a faszerkezetű malmokat maga javította, ha nincs malomtó? Elmegy bognárnak, és vásárol pár tíz holdat a Dráván túl. Az ottmaradt rokonok el is felejtik, hogy magyarok voltak az őseik, csak néha rácsodálkoznak, miért nem hangzik horvátosan a nevük, hogy Somođi.

Pécsi házunkban iskolába indulva minden reggel, hacsak nem volt köd vagy a szokottnál nagyobb szmog, két hegyláncot láttam. A sötétebb Villányi hegységet pont szemben a Máriagyűdöt ölelő Tenkessel, és a Papuk halványabb gerincét, amit mi Fekete hegyeknek mondtunk. Európa egyik leghosszabb hegylánca. A Majdnem Belgrádig tart a Fruska Góra, majd Pozsega, Verőce havasai, mai nevén a Papuk, Biló, Kalnik, Ivaneci-hegység, és még ki tudja hány hegység egészen Szlovéniáig. El is ágazik, amint Pozsegát medencébe zárja a Bródi-hegység, a Gyűdöt északról védő Villányi-hegység is ez óriás láncról ágazódott le a Vörösmarti-hegységen keresztül.

És akkor ott van az a hatalmas termékeny síkság. A Nagyalföld tájának tartják a geográfusok, mégsem olyan kilátástalan, életunó vidék. Nincs olyan pontja, ahonnan ne látszanának a hegyek. Szinte teljes körben, mert a Mecsek a TV toronnyal az északpont. Pécs fényei földre hullot csillagok az éjszakában. Nekem otthonos táj, az én Ormánságom túlsó fele. Meg is volt minden falunak a párja szimmetrikusan a Drávára.

A folyó kulturálisan mindig összeköt, sohasem természetes határ két etnikum közt. Az csak széles tenger és magas hegyek gerince választ el. Nem is volt a Dráva két partja eltérő kultúrájú, még a török és az osztrák fel nem zavarta, Titó partizánjai be nem végezték a nagy etnikai átrendezést. Most Európa egyik legpéldásabb országának része. Nem kis áldozattal, vérrel, de ledobták a szerb vezetésű Jugoszlávia igáját. A horvát az egyetlen szomszédos nemzet, amelyik se le nem nézi, se ellenségnek nem tekinti a magyarokat. Jó érzés köztük lenni.

Szóval négyen elindultunk. Nem a teljes család, mert a nagyokat már nehéz összeszedni, mióta nem buszunk van, két autóval kell menni, ha mindenki jön, a Trabant meg a hosszabb utakat nem bírja, maradtunk négyen egy Suzukiba.

A Pécsi Nepomuki Szent János kápolna még kereszttel a tetején.

(Az előző posztban írtam, hogy a török időkben Jakováli Hasszán bég dzsmija volt, majd Nesselrode püspök katolikus kápolnáva alakította. A negyvenes évek vége óta múzeum és mohamedán imaház.)