ANTIBLOG - AZ AUTONÓM GONDOLAT

Már rég Eszéken kellene a blogomnak járnia, de ha már Nesselrode püspök szóba jött, ma lefényképeztem a nyugvóhelyéül szolgáló épületet. Pécs egyik leghíresebb nevezetességét. Eredetileg Jakováli Hasszán bég építette dzsáminak. Érdekessége, hogy a minaretje nem külön áll, hanem hozzáépült. Ez mentette meg a lebontástól, így Nesselrode Ferenc püspök átalakítatta Nepomuki Szent János tiszteletére kápolnává. A püspök ide temetkezett. Ugyancsak a püspök építtetett mellé kórházat, ami a modern időkig bővült, ma megyei kórház.

A püspök Köln környéki nemesi családból származó katonaember volt. Hadi érdemeiért kapta meg a fehérvári prépostságot, majd a pécsi püspökséget. A török kiűzése után ő állította helyre az egyházmegyét. Sokat pereskedett, hogy az egyházi javakat visszaszerezze. Görcsöny birtoklásáért a Jezsuitákkal perlekedett, amikor is nyomatékul a püspökvárból egy jól irányzott ágyúlövéssel lepte meg a Jézus Társasági atyákat. Elmondhatom, hogy olyan iskolába jártam, amelyet még békeidőben is lőttek.

A kápolna török jellege kapóra jött a kommunista városvezetésnek, hogy szekularizálják és múzeummá alakítsák. Így a templombezárási kötelezettségüknek eleget tettek A hetvenes évektől arab diákoknak megengedték, hogy itt imádkozzanak. A rendszerváltozáskor fel sem merült, hogy visszaállítják kórházkápolna funkcióját. Mai napig múzeum és iszlám imahely. De pszt, Nesserlod hamvadó porhüvelyéről ne szóljatok, mert Mohamed megtiltotta, hogy ott imádkozzanak hívei, ahova embert temettek!

Mint írtam a nagy Útra úgy készültem, hogy többször is lementem Gyűdbe. Az eszéki út előtt is ezt tettem, hogy a gyűdi szobrot megfigyeljem, össze tudjam hasonlítani az eszékivel. Gyűdön a templomban tilos fényképezni. Bősz kamerák figyelik is az embert, de azért megpróbáltam egy képet készíteni az igéző szemű Madonnáról. Már amilyen képet lehet lopva vaku nélkül készíteni.

Ez a szobor 1713-ban Nesselrode Ferenc, mások szerint előtte Radonai Máyás pécsi püspök ajándéka a siklósi ferences barátoknak, akik ekkor a kegyhely őrzői. Két nagyszabású barokk püspök, akik a török idők után az egyházmegye, sőt a két vármegye Baranya és Tolna talpra állításán sokat dolgoztak. Komoly ellenállásba ütközött munkájuk.

Az országot leginkább Bécsből kormányozták, és hadmérnökök szinte mindent átszerveztek, nehogy a török uralom előtti állapotok álljanak vissza. A városokat, falvakat áthelyezték stratégiai szempontok szerint, egész tartományokat mértek ki más helyen A déli határvidéket nem csatolták Magyarországhoz, sajátos katonai kormányzást vezettek be, így Horvátország gyakorlatilag megszűnt, jobban mondva áthelyezték északabbra Zágráb köré, a hajdani Szlavónia területére. Szlavóniát pedig Keletebbre nyomták a Dráva-Száva közére. Az egyházmegye elvesztette a Dráván túli területeit, sőt az egész egyházmegye-rendszert át akarták szervezi. Pécs helyett a stratégiailag jelentősebb Eszéket megtéve központtá. E két püspök kemény ellenállása és építőmunkája nélkül az Egyházmegye nem ünnepelhetné ezer éves fennállását, és talán Pécs is csak egy olyan nagyközséggé vált volna, amelyek csak valamikor a kilencszázhetvenes években nyerik vissza városi rangjukat, mint Siklós, Szigetvár, Dombóvár.

Eszék számára a kegyszobor önbizalmat is adott. Az egyházmegye tekintélyét tehát vissza kellet állítani, ezért készítetett a pécsi püspök egy másolatot, amit nagy pompával elhelyezett a siklósi barátok nagy örömére a gyűdi templomban.

Milyen érdekes, hogy több olyan búcsújáró hely van, ahol nem az eredeti kegyképet találjuk, de ez semmit nem változtat a hely lelkiségén. Bécsben a Stefansdmban eléggé méltatlan helyen láttam a Máriapócsi kegyikont. Hiába vitette el a császár, ott nem folytatódtak a hozzá fűződő csodás jelenségek, Pócson viszont a másolattal ugyanaz megtörtént, mint az elhurcolt eredetivel. Tulajdonképpen ezek a szobrok is csak élettelen fadarabok. A hit, amely beléjük helyeztetett nem nekik szól, nem is a művészi értéknek, amit képviselnek. A boldogságos Szent Szűz maga, akivel kapcsolatosak a csodák, a tárgyak csak kapaszkodók az anyag vonzásában élő embereknek.

(Az előző bejegyzés képei:

1. Az eszéki Szent Antal ferences templom főoltára a Gyűdi Madonnával. Ezt képet a többivel ellentétben nem én készítettem, és ennek a későbbiekben jelentősége lesz.

2. Az eszéki erőd, a Tvrda megmaradt külső falának egy darabja)

Az első külső helyszín Eszék. Hogy miért, ahhoz a kegyszobor történetét kell ismerni.

1006-ban az itt térítő pécsváradi bencések nagy meglepetésükre egy fábol készített Mária szobrot találtak egy forrás mellett. A hely gondozását átvették, és egy kis kápolnát építettek a szobornak. Ezekre még visszatérek, itt csak annyi a lényeges, hogy a szobrot a török időkig Gyűdön találjuk, majd Kaproncára menekítik. Amikor konszolidálódott a katolikusok helyzete Gyűdön és Siklós környékén, elérkezett az ideje, hogy a szobrot visszaszállítsák. 1698-ban Králycsevics Tamás ferences atya Kaproncáról hoz egy Mária szobrot Gyűdre. Hogy ez lehetett-e az eredeti Gyűdi Madonna? Nézzünk a képre, az oltár középpontjában ez a szobor látszik. Tipikus barokk alkotás, a XI. században ez nem vaószínú, hogy már létezett volna.

1704-ben református kurucoktól féltve a Siklósi várba viszik, de ott sincs biztonságban, mert a fosztogató szerb hadak ott is megtalálják, és karddal meg is vágják.

Ilyen híres karddal megsebzett a Chenstohovai Madonna Lengyelországban. Azt is menekítés közben vágta meg egy tatár katona. A sebhelyet mai napig őrzi. Másolatának tiszteletére alakult ki a pálosok Márianosztrai kegyhelye.

A legbiztonságosabb hely ebben az időben az eszéki erőd volt. A hagyományos várak, mint a Siklósi elvesztették stratégiai jelentőségüket. Eszéken a komáromihoz hasonló erődrendszert építettek ki a kor hadászati igényeinek megfelelően, akárcsak Komáromban a folyó, mindkét oldalán védve a Drávahidat. A Madonnát kézenfekvő volt ott elhelyezni, amíg biztonságosab idők nem jönnek. Egy Benua nevű nemesember ügyesen át is szállította.

A szobor a mai napig Eszéken van a ferencesek Szent Antal templomában. Ott ugyan egyetlen csodás eset nem történt, pedig gyűdi tartózkodása idején számtalant jegyeztek fel, az eszékiek nem adták vissza a gyűdieknek, hiába is követelték. Az ügy és a per a pápáig jutott, aki az eszékiek javára döntött. Indoka az volt, nehogy zavargások törjenek ki a városban.

El kellet hát menni Eszékre a szobor látására. Itt folytatom tehát eszéki utam leírásával.

A zarándoklatra készülni kell. A test és a lélek sem lehet készületlen.

Kezdjük a testtel, az egyszerűbb. Ugyanolyan készületre van szükség, mint bármilyen hasonló útra. Gyűdre gyalog mentem, az út egy teljes nap volt, ezért három szendvics, két liter víz, volt a hátizsákomban. Eltettem még egy váltás ruhát: egy inget és egy hosszúnadrágot, mivel a templomba nem szabad rövidnadrágban bemenni. Ezen kívül minden ugyanaz, mint egy egynapos erőltetett gyalogtúrán kell. Hasznos egy vándorbot is.

A lélek felkészítése összetettebb. Először is meg kell ismerkedni a hellyel. Számtalanszor jártam már ott, mégis a készület szakaszában ahányszor csak tudtam, elmentem. Volt olyan időszak, hogy minden nap ott voltam. Beálltam autóval a templom mellé, bementem a templomba, imádkoztam, ha volt időm elmélkedtem. A kegyszobrot közelebbről is megnéztem. Ha nem kellett sietnem, végignéztem a templom minden részét. A kegyhely külső helyszíneire is igyekeztem minél többször eljutni. A kálvária, a piéta, a Jubileumi Kereszt, amire csak volt időm. A zarándoklat során úgy sem lesz alkalmam az egész kegyhelyet bejárni, akkor majd kiderül mi az az egy-két dolog, ami miatt odamentem.

A harmadik készülődési terület a kutatatás. Ez történeti nyomozás is, és olyan helyszínek felkeresése, amelyeknek köze van a kegyhelyhez. Ezekről is be fogok számolni. Pécs, Siklós, Szigetvár, Eszék, Kapronca, Verőce és még sokáig sorolhatnám a kapcsolódó városokat, sőt falvakat. Az eredeti kegyszobor pl. jelenleg Zágrábban van. Akkor szépen sorban elindulunk. Még nem a zarándokútra, hanem a kapcsolódó helyek közül a legizgalmasabbakra

Herceg Eszterházy Pál nádor szerzette énekgyűjteményt a Harmonia caelestist hallgattam az autó CD lejátszójában. Esteledett, olyan különös vörösben ment le a nap, ahogy erre felé szokott. Pont a nagy út fordítottján mentem, valamerre arra volt dolgom. Profán utakon is azért igyekszem kicsit becsempészni az imádság lehetőségét. A zene ezt szolgálta. A latin szavak nagyon a helyükön tudnak lenni, szinte minden sor egy egész elmélkedést indíthat. A Vaskapunál járhattam, amikor a Mária énekek következtek.

Most jön az a rész, amit nem lehet leírni. Ha legendáriumokban hasonlót olvasok, mindig a kegyes utókor tisztelgő fantáziájának tulajdonítom. Meg aztán egy blogban nem is ír le az ember mindent, a legszemélyesebb dolgokat nem teszem fel a világhálóra- Elég legyen csak annyi, hogy egy női hang szólt, hogy rögtön ott leszek nála, vár. Hallucináció.

Pécsbagotához közeledtem. Valahogy az jutott eszembe, hogy az 1830-as években a kolerajárvány mennyi áldozatot szedhetett. Arról jutott eszembe, hogy még húszegynéhány éve is erre folyt Pécs tisztítatlan szennyvizének egy része. Kiváló járványtényező, ha van kolera.

A szerpentinen kicsit elszédültem, úgy értem be a faluba. Piciny kápolnája van egy dombon. Szinte soha sincs nyitva. Most égett a villany. Megálltam az autóval, és bementem. A kápolna méreteihez képest elég nagy festett kép terült el a padozatán. Leemelték az oltár mögül, hogy a keretet megtisztítsák a nem eredeti aranyfestéktől.

Skapulárés Madonna, azaz a KÁRMELHEGYI BOLDOGASSZONY. Az 1840-es évekre elült a koleraveszély. A hálás falu ezt a képet készíttette. Olyasmi, mint a pestisoszlopok, fogadalmi kegytárgy a járvány megszűnéséért hálából. A járványtól való félelem miatt akkortájt elterjedt a skapuláré viselése. Ma egy kis érme a nyakláncon, akkoriban két vászondarabka volt szalagra erősítve ahogy Mária és a Kisjézus kezében látjuk. A skapuláré eredetileg a szerzetesek vállruhája, amit munka közben hordanak a habitus fölé húzva. A karmeliták barna skapuláréjából terjedt el világiak körében is. Viselésének feltételei vannak., amit az Egyház szabályoz, és búcsúval, bűnelengedéssel jár, ha a viselője rendszeresen gyón, és tartja az előírt kötelmeket. A járványt bűneik következményének tartották, ezért terjedt el abban az időben a skapuláré és a Kármelhegyi Boldogasszony tisztelete.

Megjelent hát nékem valóban, ahogy a hang mondta az Istenanya.. Lourdes-ban és Fatimában is a Kármelhegyi Boldogasszony képében jelent meg. Engem arra kért, Gyűdre tegyek egy elmélkedős zarándoklatot. Ezt egy évvel azelőtt is javasolta két karmelita apáca, de ez már az a személyes része a történet előzményének, amit nem írhatok le. A Kármel hegyén Illés próféta pogány papokat szégyenített meg.

A hívás

Zarándokítra nem lehet csak úgy kedvetelésből elhatározva indulni. Oda meghívás kell. A gyűdi utakra maga Máia hívott. Mielőtt leírnám, hogyan történt, felhívom a jámbor olvasó figyelmét egy újabb énekre. Meghívásom fontos része. 5:45 után szólal meg a videón. A történetét később írom le, addig is rágodjatok, hogyan lehet, hogy a szkepszis és a hit olyan egyensúlyát megvalósító emberrel, mint én, hogy személyesen maga Szűz Mária hívja egy konkrét útra!

Utazni térben szoktunk egyik pontból a másikba. Ehhez bizonyos idő szükséges. Minden utazás elmozdulás a téridőben. Lelkünk legtöbbször mégis egy pontban marad. A zarándok a világ egy újabb kiterjedését ragadja meg, amelyben a lelke is utazik. Két világban vándorol egyszerre. Lenn a fizikai tér valóságában, és fenn az üdvösség annál is valóbb valóságában.

Lehet híres zarándokutakat turistaként végigjárni, és lehet a szomszéd utcáig zarándokként menni. Következő utam, amit bemutatok ezredéveket fog át, és akkora terület tartozik hozzá, hogy aki hajdan bírta, az ország legnagyobb ura volt. A megszentelt utak egyikét próbálom bemutatni, de egyetlen út is több, mint az a fizikai vonal, ami a két pont közt van. Zarándokként nem lehetegyetlen vonalon menni.

Máriagyűd történetének kezdete ködbe vész. Legendák, sejtések szólnak róla, hogy ez a különösen szép fekvésű, különleges klímájú hely mindig is megszentelt lehetett. Szent István papjai már készen találhattak itt egy Boldogasszonynak szentelt kultuszhelyet, vagy valami hasonlót. Nem szeretnék ebbe a kérdésbe most itt belemenni, hogy kinek, milyen vallásnak a kultusza lehetett, ezer éve biztosan a mi Boldogságos Istenszülőnkké, az is lehet, hogy előtte is. A hely történetét nem írom le kronologikusan, a világhálón számtalan ilyen leírás található. Elsősorban a saját élményre hagyatkozom, annyiban érintem a történelmet, amennyire a ma a múlt folytatása, nem érthető semmi sem, ha nem tudjuk, honnan ered, hogyan került a jelenbe.

Lassan fogok haladni. Maga az út is lassú volt, és azt sem szeretném, ha a blog utolérne. Ugyanis ezt az utat még járom, nem fejeztem be. Csodát váró olvasó, most nem csalatkozol! Viszont azon keresztül, amit megéltem az úton, rádöbbensz, hogy eddig is csodák közt léteztél!

(A képen egy solyomalkatú madár, amint a királyegyházai épüőcementgyár előtt a szürke levegőbenfelemelkedik.)