ANTIBLOG - AZ AUTONÓM GONDOLAT

Mecsekszentkút fennmaradt története egy pár évvel előbb kezdődik, mint ahol a legutolsó történetemmel tartottam. Pécs felszabadulása után a jezsuiták azonnal megszervezik az egyházi életet. Visszahozzák a püspökséget is, Pécsre. Nem Eszéken alakul új egyházmegye, ahogy Bécsben szerették volna, és nem a jobban védhető Szigetváron lesz az új püspöki székhely.

Radonai Mátyás Ignác az első visszatérő püspök. 1687-ben konszekrálták az egyházmegye élére, és 1703-ban, egy évvel a rácdúlás előtt meghalt. Utódja a már említett Nesselrode tábornok lett, aki a minaretes dzsámiban nyugszik.

A Mecsekben, a pálosok Szent Jakab hegye és a pécsi hegy közti völgyben egy forrás mellett élt Somogyi Zsigmond Pálos remete. A környék szórvány lakosainak lelki gondozását látta el. Radanai gyakran kijárt a remetéhez lelki felüdülést keresve. Templomot építtetett, és egy Immaculata szobrot ajándékozott. A területet a püspök a pálosoknak adta.

Később egy kis falu alakult ki a templom körül. A magányra vágyó remetének már nem volt megfelelő hely, ezért 1700.as évek második felében Török Antal pálos atya már északabbra a róla elnevezett Remete-rétre vonult elmélkedni.

A falut XX. században Mecsekaljához (a már említett Rácvároshoz), majd Pécshez csatoltak

A templomot miután II. József feloszlotta a pálos rendet, enyészet emésztette meg, de a forrás, a szent kút felett áll egy harangláb, benne egy kicsinyke kápolna. A kegyoltárt a kegyszoborral együtt a rácvárosi templomba vitték, ahol az északi oldalon mellékoltárként szolgált. Nemrég egy kereszthajó-szerű toldással bővítették a templomot, így a kegyoltár méltó helyre került. Restaurálása nemrég készült el. A kegyszobor Pécsett egy restaurátor műhelyben van. Két hét múlva készül el, akkor egy meglepetésem lesz a blogolvasók részére. Emlékeztek még, az eszéki Gyűdi Madonna Zágrábban van restauráláson.

Szent kutak, források szinte minden kegyhelyen fellehetőek. Szerepükről még szót ejtek.

A járvány és a rácdúlások idején ez a közel egy órányi út is veszélyes az erdőn át. A zarándoklatok a városon belülre szorultak. Két hely is kegyhellyé lett: keleten a Tettye fölött a Kokas domb, mai nevén a Havihegy és nyugaton a Szigeti külváros mellett a Rókus dombon a Kisgyűd.

Hát, nem éppen a legnyugodtabb kor volt az XVII. század eleje. Még alig élte túl a török igát a nép, amikor a kurucok és a labancok kezdték fosztogatni. A rácok meg szabályos népírtásokat rendeztek, és aki mindezt túlélte, azt a pestis veszélye fenyegette.

Ilyen időkben a leghatékonyabb eszköz az országra leselkedő veszedelmek elhárítására az imádság. És valóban, e korszak szörnyűségeinek az imádság ereje vetett véget. Az újjászervezett egyház meg is teremtette az imádság alakalmait a barokk vallásosság minden kellékével. A búcsújárás is ezek közé tartozott.

A távoli szent helyek felkeresése üdvös, de veszélyes vállalkozás volt. Pécsről még az oda-vissza egy napi járőóöldre fekvő Gyűd felkeresése is vakmerő vállalkozás volt fegyveres kíséret nélkül. A járvány miatt a békés emberek sem kedvelték az idegeneket. Hogy ne maradjon zarándoklat lehetősége nélkül a nép, kisebb helyi kegyhelyeket hoztak létre, olyan kis gyűdöket. Kettőt most bejárunk: a Pécs melletti Szentkutat és Pécs Szigeti külvárosában a Kisgyűdöt. Előbbi még élő kegyhely, utóbbiról már szinte semmit sem tud az én korosztályom. A harmadik. a pécsi Havihegy, oda külön is elláogatunk a gyűdi út után.

(Az előző bejegyzés képei:

1. Ez volt a jezsuiták temploma a XVIII. században.Gázi Kászim pasa építette dzsáminak a Szent Bertalan templom helyén. A jezsuiták feloszlatásakorbelvárosi plébániatemplom lett. Itt nyugszanak a rácdúlás jezsuita vértanui.

2.A rendházban megölt mártírok emléktáblája a pécsi Belvárosi Templom kriptájának használaton kívüli részén.

3. Memmi pasa fürdóje. 1704-ben ezt használták tömegsírként a rácdúlás áldozatainak eltemetésére. Bedobálták a holttesteket, és elföldelték. A fürdő az utcaszint alatt volt már akkor is, a Mecsekről lehordott hordaláék miatt. Háttérben a ferencesek temploma. A XVIII. században ez a templom a másik végével errefelé nézett, azóta megcserélték a végeit, azért nem a szentély mellett van a tornya.)

Ha már a rácdúlásról írok, nem tehetem meg, hogy a saját iskolámat ért tragédiáról ne írjak. A gyűdi zarándoklathoz ez csak közvetve kapcsolódik. A tisztelet mégis azt kívánja, hogy itt a megemlékezzem vértanúkról.

Az a gimnázium, ahol a padot koptattam, jelenleg a ciszterci rendé. A Jézus Társaság feloszlatásáig viszont a jezsuitáké volt. Rögtön a török kiűzése után alapították, és a rend leghíresebb tanárai tanítottak Pécsett. Akkor még nem épült fel a Széchenyi téri épület, a Mázyás király utcában volt a jezsuita collegium, ahol most a művészeti kar van.

A jezsuitákat különösen nem szerették a szerbek. Már írtam, hogy III. Arsen ipeki metropolita Magyarországon Bécs engedélyével Karlóca központtal egy teljesen független, autokephál ortodox egyházat hoz létre, melynek ő lett a patriarchája. Az összes bizánci keresztény fölött gyakorolta a lelki hatalmat, mígnem a jezsuiták ennek keresztbe nem tettek. Rávették pravoszláv papokat, hogy fogadják el a római pápa primátusát, ezzel a karlócai patriarcha joghatósága alól kikerültek. Szertartásaikat, szokásaikat megtarthatták, többek között azt is, hogy nős ember is lehet pap, viszont a katolikus egyházzal egyesültek, unióra léptek. Ekkor még nem beszélhetünk a mai értelemben vett görög katolikusokról, az áttérteket a római katolikus püspökök joghatósága alá rendelték, legfeljebb egy bizánci rítusú helyettes püspököt, rítusvikáriust neveztek ki. Gyakran oda-vissza téregettek a szerb egyházközségek, uniáltak és reortodoxizáltak. Mindenesetre a karlócai vladika helyzetét veszélyeztette az unió, ezért a jezsuitákra külön is uszította martalócait.

Azon a véres 1704 március 26.-ai napon a Herberstein császári tábornok által megígért segítséget várták Sándor László a fosztogató református kurucvezér visszatérésének megakadályozására. Jöttek helyettük a rác hadak, Eszetlen öldöklésbe kezdtek, talán arányaiban ekkora veszteséget Pécs egyetlen háborúban sem szenvedett.

Az unióban szerepet játszó jezsuitákat hamar megtalálták. Öt atyát kerestek név szerint, de ketten már nem voltak a Pécsi házban. Egyikük, Páter Prennteller másik rendházban tartózkodott, Bittevi páter pedig meghalt pestisben, amit a betegek ápolása közben kapott el. Helyettük beérték Borovecz Mihály skolasztikussal (jezsuita papjelölttel) és az éppen ott vendégeskedő Smiljanovics Lukács világi pappal. Három atyát is néven nevezem: Borhi György, Jacabovich Jakab és Moro István.

A kegyetlenkedás részleteit nem írom le. Az előbb kardéllel össze-vissza vagdalt áldozatokat golyós puskával szinte szitává lőtték. A korabeli egyszertöltős puskákkal ez nem kis ideig tarthatott. Ennek ellenére, mire Kollaneck és Pflug császári kapitányok odaértek, már nem tudták megvédeni a szövetségeseiktől az ő oldalukon állókat.

Ez történt iskolám tanáraival az alma máter alapítása utáni tizenhetedik évben. A jezsuita collegiumot a rend nem hagyta árván, újabb atyákat küldtek a városba, akik iskolám működtetése mellett kivették részüket a város lelki vezetésében, Különösen sokat ténykedtek a pestises betegek körül. És ez a pont, a pestisjárvány, ahol visszatérek a zarándokutamra, bár még nem a nagy Gyűd, hanem csak a pécsi Kisgyűd a célpont.

(Az előző bejegyzés képei:

1. Romantikus festmény a szerbek 1690-es meneküléséről, a velika soeba srbáról)

2. Rác házak Rácvárosban. A velika seoba előtt Pécsett élt, majd a szerbdúlás után Rácvárosba települt elsősorban kereskedő rácok nem feltétlenül szerbek voltak. Rácoknak, hivatalosan görögöknek nevezték óket, de minden náció akadt köztük: szerb. macedón, bolgár, vlak, cincár. Ami összetartotta őket, az ortodox felekezethez való tartozás.

3. A rácvárosi eredetileg ortodox, ma már római katolikus templom.)

Vocsinban a szerb dúlás okát ismerjük, még nem történelem. A XVIII század fordulóján ugyanez történt, de nemcsak Szlavóniában, hanem a teljes Délvidéken és Baranyában, sőt Somogyban és még beljebb is az országban, még Esztergomig is eljutottak.

A történet tizenöt évvel korábban 1689-ben kezdődik. A szerbek a török birodalomban élnek elnyomás alatt. A világi kormányzás török. Valamennyi bíráskodási jogot a ráják (keresztények) fölött megkapnak a vladikák (püspökök), akik a konstantinápolyi görög patriarchának alárendeltjei. Osztrák titkos ügynökök tárgyalnak az ipeki (ma Peć , Пећ albánul Peja Koszovóban) érsekkel, hogy felkelésre bírják a szerbeket a török ellen. A győzelem bizonytalan. Bécs megigéri, ha a felkelés elbukik, Magyarország területéből kiszakítanak egy Újszerbiát, ahová áttelepülhetnek.

A magyar területen létrehozott szerb állam gondolata még ennél is régebbi, de csak a XX. században valósult meg. A mohácsi vész előtt Fekete János (Cserni Jován, Jovan Crni) szerb rablóvezér a Délvidéken egészen Baja és Szeged vonaláig az ország gyengeségeit kihasználva egy rablóállamot hozott létre. Ki is nevezte magát cárnak. A török egyből véget vetett az ilyen helyi kiskirálykodásnak.

Több mint száznyolcvan év múlva a szerb nemzet egyetlen legitim intézménye III. Arzén metropolita megy bele hasonló kalandba. Még a vezetékneve is érdekes: Csernojevics, mint a Fekete cár. A felkelés természetesen elbukik, súlyos megtorlásra készülnek a törökök. 1690 októberében megindult a velika soeoba srba, a nagy szerb kivándorlás.

Az ígért Újszerbiát nem kapták meg, csak később egy kisebb területen határőrizet fejében részleges autonómiát. A metropolita Karom városában telepedett le, amit át is keresztelt Karlócának. Bécsi jóváhagyással felvette a patriarchai címet, egész Magyarország ortodoxainak autokephal egyházának fejének tekintve magát. Egyházi intézkedései többször ellentétbe kerültek az ország törvényeivel.

A főpappal jött martalócok pedig végigrabolták az országot. Kegyetlenkedéseiket a mi vidékünkön máig emlegetik. Siklóson azon a hírhedt Gyümölcsoltó Boldogasszony napján 192 embert mészároltak le. A várat bevették, a kurucok elől elrejtett kegyszobrot megvagdosták karddal. Kíváncsi lennék, hogy a zágrábi restaurátorok meglelik-e ennek nyomait a fában munkájuk során. A kegyképet védő Horváth Domonkos atyát a rácok lefejezték. Társát, Czetkovics Lajos atyát előbb kegyetlenül megcsonkították, majd lelőtték. Benua Henrik jószágkormányzó csempészi ki a várból a kegyszobrot és viszi a biztonságos eszéki erődbe.

Az én szülőfalum Adorjás évszázadok alatt riasztási rendszert dolgozott ki, hogy ha jön az ellenség, elbújnak a mocsárba egy titkos úton. Ha van idő a gerendákra épült házakat is bevontatják lóval, ha kevesebb, csak SZEKEREKre pakolva menekülnek, ha még kevesebb, akkor a gyerekek mellett, ami elfér a kézben. 1704-ben rosszul mérték fel a helyzetet. Gyorsan kellett volna menekülni, de úgy vélték lesz idő szekerekre pakolni. A rácok előhada megbújt a kertek alatt, és lesték, merre mennek be a titkos úton a mocsárba. Ez után a főhad már könnyen követte őket. Az egész falut lemészárolták, és amit nem tudtak elvinni, azt felgyújtották. Az üszkös szekerekről ennek a helynek a neve máig Szekerek puszta. Két ember maradt életben, egy férfi és egy nő. Ők az én őseim.

Pécsett a már évszázada a városban élő békésnek vélt szerb kereskedők éjszaka nyitották ki a Szigeti Kaput a rácok előtt. Olyan mészárlást rendeztek, hogy nem volt, aki eltemesse a halottakat. A ferencesek nyitottak egy tömegsírt a templomuk és a kolostoruk szegletében egy volt török fürdőben. A város ekkor kitiltotta a területéről a szerbeket, akik létrehozták Pécstől nyugatra Rácvárost, ami ma már Pécs része.

Nem folytatom a borzalmak felsorolását Belső-Magyarországtól a Délvidékig. Szlavónia is lángokban áll, akár csak 1991-ben. Ilyen szövetségesre leltek a labancok, ellenségeikkel jobban jártak.

(Az előző bejegyzés képei:

1. A siklósi volt ferences, azelőtt ágostonos templom szentélye. A török idők előtti állapotot állították vissza, a ferencesek nagy barokk oltárépítményét a műemlékvédelem kivitette. Az 1962-es feltárás derítette ki, hogy nem ez volt a Szenttrinitás apátság. Ez a fénykép is olyan "kulcslukkép" )

2. A siklósi vár a gyűdi kegyhely fölött a hegygerincről fényképezve. A kép készítésének helyén jelent meg a Szeplőtelenül Fogant. A várkastély jobb sarkánál a ferences templom tornya látszik.)

Térjünk vissza Siklósra. 1704, de a történelem nem mindig az évszámokban tér el. Caprara Aeneas kapja meg katonai érdemei elismeréséül a várat és az uradalmat. Ahogy az olasz hadmérnökök szokták, semmi sem biztos, amit a török után újra telepítettek. Siklóstól északra. Vókány környékén volt a Szent Háromság bencés apátság, a gyűdi kegyhelyet ápoló szerzetesek monostora. Ezt most a régi térképek alapján a siklósi várban levő ágostonos kanonokok kolostorával azonosítják. Ide most a Szent László provincia ferenceseit telepítik, akik vélt elődeik után átveszik a gyűdi kegyhelyet is.

A népszerűsítő leírások kurucokra hivatkoznak, hogy miattuk kellett a kegyképet Siklósra, majd Eszékre vinni. Az igazság ettől kicsit eltérő, és szörnyűbb. A kurucok, ahogy a Tenkes kapitányából mindenki tudja, jelen voltak Siklós környékén, és nyugtalanították a Habsburg-párti új urakat. A környék többsége református volt, a kegyhely tiszteletéhez felemás volt a viszonyuk. Zana György és Sándor László kuruc vezérek neveit említik, mint akik elől a várba kellett menekíteni a szobrot. Az ő fosztogatásaik, amit a protestáns lakosság próbál fedezni, csak gyermeteg játék ahhoz képest, ami ez után következik.

1704. március 24. A kurucok Szlavóniába húzódtak vissza, a császáriak viszont gyengék a helyzet stabilizálására. Mindezt tetőzi, hogy főleg a városokban, nagyobb falvakban pestisjárvány dúl. A császár talált magának szövetségest, akik Gyümölcsoltó Boldogasszony vigíliáján, Szent Gábriel arkangyal napján be is veszik a várat. Császári zsoldban, a császáriaktól. Ez a Tenkes kapitányából valahogy kimaradt, pedig még az én is életemre nagyobb hatása lett a következő eseményeknek, mint az egész Rákóczi szabadságharcnak.

Siklós várát elfoglalják a szerbek.

(Az előző bejegyzés képei:

1. A Park Prirode Papuk tanösvénye Vocsin mellett. Bazaltkockák.

2. A kolostort a templomhoz illesztő boltívek rekonsruált maradványai

3. Az Atyinai Immaculata templom, Horvátország élniakarásának jelképe. Mátyás király is pont ilyennek látta, pedig többször a földig rombolták.

4. A templom gótikus szentélye. Jól látszik, hogy a ferences hagyományoknak megfelelően, a torony a szentélyhez épült.)

Vocsin a Papuk hegység kedvelt kirándulóhelye. Az általában mészkő hegyláncot itt vulkáni kőzetek szakítják meg. Egy régi kőbányából bemutatóhelyet készítettek a Papuk Nemzeti Park munkatársai a község határában. Kissé a Tapolcai Medencét környező tanúhegyek bazaltorgonáira hasonlítanak a kőzetképződmények, csak itt kocka alakúra kristályosodott a kihűlt láva.

A hegység északi oldala Baranya és Somogy megye nyúlványa volt az Árpádok korában. Verőce és Kőrös megye később alakultak, ahogy a Pécsi Egyházmegyéből is leváltak a Dráván túli területek Pozsega és rászben Szerém, ma Diakóvár püspökségéhez. Birtokosai is kezdetben ugyanaz a Kán nemzetség volt, min akik Siklós központtal Baranya nagy részét is bírták, majd a Garaiak és aztán a török időkben válik szét a Dráva két partjának története, de nem teljesen, és nem nyomtalanul.

Garai Jób özvegye Újlaki Fruzsina és testvére Katalin az 1490-es években ferences kolostort alapít Atyinában. Nem az itteni boszniai rendtartomány szerzeteseinek adományozza, hanem a szentferenci tanításokat szigorúbban követő obszerváns barátoknak. Hét kolostorból álló kusztódia központja lesz, Az új rend nemes vetélkedést folytat a lelkekért a bosnyák és a Szent László provincia ferenceseivel. Elképzelhetetlen, hogy ne jegyen itt egy kegykép.

Ahogy a Gyűdi Madonna is többször eltűnt, elpusztult, nem került vissza, az Atyininira még keservesebb sors várt. A várossal, majd a faluval együtt többször elpusztul. És mindig van erejük újjá építeni mindent. Kegyszobor is mindig kerül.

A török végleg felszámolja a kolostort. Ettől kezdve a közelben állt plébániatemplom helyett a kegytemplomot használják. Szinte követhetetlen az újbóli felépítések sora. Az ősi kövek főnixmadárként mindig új életre kelnek. A XVIII. században a Jankovics grófok, 1973-ban burgenlandi horvátok adományából.

1991. december 14.-én szerb szabadcsapatok garázdálkodnak a környéken. A község 45 lakosát kegyetlenkedések közepette kivégzik. Első dolguk, mint mindenütt, a horvát nemzeti jelképnek tekintett katolikus templom teljes lerombolása. Visszavonuláskor a falu összes házát felrobbantották.

A község áll. Újból felépítették, és 1600-an visszatértek.  A kegytemplom is felépült. Alapos régészeti feltárás után helyeztek el minden követ lehetőleg úgy, ahogy Mátyás király korában állt. 2008-ban még felállványozva láttuk, idén már a belső munkákat végzik. Jövőre le szeretném fényképezni gótikus hálóboltozatát, amin a kegyszobor fölé magasodik.

Igen, a kegyszobor. Szeplőtelen fogantatás – ezt a címet viseli a templom ősidők óta. Mai kegyképét méltó helyről kapta, a Szeplőtelenül Fogant leghíresebb kegyhelyéről, Lourdes-ből.