HTML

ANTIBLOG - AZ AUTONÓM GONDOLAT

Friss topikok

  • S.A.: Bálvány szobrok? Bálványszobor az, amit a pogányok imádnak. Magát a szobrot. Tudtommal a katolikus... (2014.04.01. 12:00)
  • N.: Ez nem Immaculata, mert nem a Holdon lép Mária, nem a Kígyó fejét tapossa. Ez egy Mária mennybevit... (2013.07.26. 20:04)
  • Somogyi Antal: Kedves Sarolta! Örülök, hogy sikerült egy-két dolog kivételével jól leírni a livodai életet. Mivel... (2012.11.29. 17:57)
  • Somogyi Antal: Hű, ez a kommentsorozat most esett le nekem! És teljesen véletlenül a bibliai Lázárról írok. :D (2012.11.14. 23:36)
  • Somogyi Antal: :) Örülök neked Szkippi! (2012.10.13. 20:42)

2010.09.18. 21:55 Hökkentő

Az alsószentmártoni csoda VII.

(Régen írtam már e szentmártoni csodáról. Nem kapok kommentben elég visszajelzéseket, senki se javítja ki esetleges tévedéseimet. Nehéz így írni. Talán a szövegek is nehezek, a mai embereket annyira nem érdeklik. Pedig a török megszállta Balkánon megszakadt történetet folytatom még, ezt vehetitek fenyegetésnek is! . Most viszont egy másik szálat is elindítotk, mert ez a történet sem egy szálon futott, ahogy a bulvárlapok beszámolói sugallják, hogy szimpla cigánysztori az egész, ezzel is azt a benyomást keltve, hogy ilyen csak a cigányokkal történhet. Akkor most a cigányokat következő bejegyzésig felejtsük még a Balkánon, úgy a XVIII. században, mi pedig szaladjunk térben előre Alsószentmártonba!)

(A livadai kereszt német felirata)

Meg kell emlékeznem a csodának vélt esemény helyszínéről is, Livodáról. Maga a puszta ma már nem létezik, a helyét pedig a tanácsrendszer idején egy határrendezés során Egyházasharasztihoz, a közös tanács és TSZ székhelytelepüléséhez csatolták. A hely maga a Dráva szabályozásáig az év nagy részében víz alatt állott, ha szárazra került, legfeljebb legeltetni lehetett rajta, esetleg egyszer szénának valót kaszálni-. Innen is a neve, mivel livada horvátul rétet jelent.

A falu a Dárdai uradalomhoz tartozott. Maga az uradalom az ország egyik leggazdagabb területe volt kövér földekkel, de az észak-nyugati irányba nyúló, Dráva menti rész szegényebb, homokos talajú volt. A birtokmegosztás után a birtokos Eszterházy család, hogy jó szántóföldeket nyerjen az úrbéri földek pótlására, a Dráva szabályozásába kezdett. Az új területeken pusztákat, latifundiumokat hoztak létre, mint pl. Alsószentmárton határában Gyűrűspuszta. Némelyeket később bérlőknek adtak tovább, mint ugyanitt Tótokföldjét szlavóniai telepeseknek, amint neve is mutatja, és Livadát németeknek.

Pontosan nem tudom, honnan jöhettek a XIX. században ide németek. Nem valószínűsítem, hogy Németországból, ekkorra már onnan nemigen jöttek. Ausztriából is gyérült már a telepítés, de nem elképzelhetetlen, mivel a szomszédos beljei uradalom, ami Habsburg főhercegi kézben volt, gyakran hozott osztrák területről embereket. Én azt valószínűsítem, hogy valamelyik túlnépesedett sváb faluból jöttek vállalkozó kedvű családok. A svábok közt ugyanis az volt a szokás, hogy mindent az a elsőszülött fiú örökölt, az öccseit pedig ki kellett fizetnie. Így bőven elég tőkével bírhatott egy ilyen gazdaság beindításához néhány család. Livada puszta tehát nem hagyományos latifundium volt, hanem néhány család kötött szerződést az Eszterházy birtokossal, és családi gazdálkodást folytattak.

Hogy képzeljük e családok mindennapjait? Elő kellett állítani a következő generációkra is gondolva a bővített újratermelés lehetőségét, ki kellett még a pusztabérletet is termelni, és ezen felül egy kis megtakarítást is szerettek volna. Egyetlen módja ennek számukra a munka volt. Hajnalban a Nappal keltek, de télen, ha a Nap még lustálkodott, a gazda hosszura hasított forgács végét gyújtotta meg, hogy pótolja a napvilágot. Az állatok még pihentek, etetni később kellett, ezért kerek fenekű kosarakba ülve kukoricát morzsoltak. Ha valaki elaludt, a kosár felbillent. Ez volt az újraébresztés, hogy a munka fontosabb az alvásnál. A kukorica egy részét ledarálták az állatoknak, más részét morzsolva adták el, mert úgy többet lehetett érte kérni. Aztán jött az állatok etetése, majd tavasztól őszig a mezei munka. Télen az erdőket járták faragható fáért, amiből kézi esztergával székeket csináltak szalmafonatos ülőkével, amiket eladtak. Gabonát jobbára csak saját fogyasztásra termesztettek meg takarmánynak az állatoknak, de bőséges rátartással, nehogy venni kelljen, inkább a szűkös esztendőkben is felesleg képződjön, amit jó áron el lehet adni. Burgonyát, répát, káposztaféléket termesz tetettek, amit az asszonyok fejen hordós kosárral, hátihordozóval és még a kezükben is két kosárral bevittek a siklósi piacra, de az sem volt ritka, hogy Pécsig, Eszékig elvitték. Éjjel mentek, hogy reggelre már az első piacra menő asszonyok az ő árujukat vegyék. Ugyanígy eladták a tejtermékeket is, a keresett házi túrót, tejfölt , vajat. Ezzel az asszonyoknak volt rengeteg munkájuk, a tej altatása, leöntése, fölözése, és a legnehezebb, a vaj köpülése. A tejterméket nemcsak a piacon árulták, hanem kialakult kuncsafti körben rendszeresen házhoz vitték. Hetente egyszer még egy kenyérsütést is be kellett az asszonyoknak iktatni dagasztással, rőzsegyűjtéssel, begyújtással, és mindennel, ami vele járt. Mosni a drávaholtágakra jártak együtt meghatározott napokon. A ruhákat már nem maguk szőtték, a vásznak vették, de a kötött darabokat maguk készítették, mint a kendők és a lábbelik, a híres sváb tutyik. Ezek talpát bőröztették. Férfiak és nők is ezt viselték. Télen és sárban még egy faklumpát is húztak a tutyi fölé, amit a férfiak faragtak a család számára. Amit lehetett maguk készítettek, hogy ne kelljen pénzt adni érte. A lakóházakat és ami még fontosabb a pajtákat egymásnak segítve építették, de a berendezéseket, szerszámokat már a család maga készítette. Valami kezdetleges munkamegosztás volt a családok közt, pl. kovácsmunkát csak egy férfi végzett mindenki számára, vagy a tutyikat is egy valaki talpbőrözte, de minden család igyekezett teljesen önellátó lenni. Lovat nem tartottak, a teheneket fogták be igásállatnak, ezzel is takarékoskodtak.

Ha a munka nagyon felgyülemlett, és a család már nem tudta elvégezni, kivételes esetben a kevésbé kényes feladatokra a telepről fogadtak cigány napszámost, egyébként a cigányokkal semmilyen más kapcsolatot nem tartottak. Nem is mentek a cigányok a kereszten túl, a svábok sem a harangláb vonalánál beljebb a telepre. A sokacokkal, a haraszti beli magyarokkal viszont rendszeresen üzleteltek.

Házasságot többnyire egymás közt kötöttek, ami eléggé belterjessé tette a közösséget. Első unokatestvérek már összeházasodtak, mert nem volt más házastársnak való a közelben. A lányokat csak a ruházatukkal és a konyha elindításához szükséges eszközökkel stafírozták ki, a fiukat viszont egy teljes családi gazdaság megindításához elég pénzzel kellett szárnyra bocsátani. Az elsőszülött fiú kivétel volt, ő kapta a szülei gazdaságát, cserébe öregségükre gondjukat viselte. Egy-egy családban három-négy fiút is ki kellett fizetnie a legidősebb fiúnak, amikor megnősültek. A család emiatt dolgozott és takarékoskodott annyit.

Viseletük az említett tutyin és klumpán felül fekete bársony felsőrész volt, fehér keményített lenvászon alsóneművel. Megjelenésükben, ruházatukban jobban hasonlítottak a mai fintika cigányokra, mint a mai németekre. Ezért is csodalkoztam Helsinki Vantaa repülőterén, mikor megláttam az első cigányasszonyt, hogy ő meg miféle szerzet fehér bőrével, fekete bő bársonyszoknyájában.

A sok munka mellet az vallási élet elsatnyult, de nem halt i belőlük. Vasárnap elvárták, hogy egy siklósi ferences kijöjjön, és valamelyik ház legszebb szobájában, amit erre tartottak, misézzen, vagy valamilyen ájtatosságot tartson, ha már aznap nem misézhetett már többet. Sok német vallásos éneket ismertek, melyek közül nemzedékek során a protestáns szövegezésűeket kigyomlálták, és tanultak újabbakat, elsősorban Mária-énekeket. Nagyobb ünnepeken, búcsúkor Szent Márton napján, keresztelőre, esküvőkor elmentek a szentmártoni templomba a sokacok miséjére. Ilyenkor a mise után felváltva szóltak a horvát és német népénekek, majd közösen énekelték magyarul a „Boldogasszony anyánk”-at.

Munkájuk eredményét nem saját érdemüknek, hanem Isten ((der Gott) ajándékának tudták. Ezért évente egy nap, Kisboldogasszonykor elzarándokoltak Gyűdre. Ott aludtak a templom előtt, és másnap hajnalban indultak haza. Egy család maradt otthon, a többiek állatait is ellátni az előre odakészített takarmánnyal. A gyűdi kocsmárosnak nem ez volt a legjobb napja, mert a férfiak inkább a templomot látogatták, mint a kocsmát, a magyar és horvát zarándokokkal ellentétben.

A közösség több keresztet emelt a pusztán is, és a falu határában az adakozók nevét is bevésve. Ezekből ma már csak a csodának vélt eseménnyel kapcsolatos maradt meg. Minden családban voltak szentképek, különösen Jézus életéből valamilyen jelenet tematikus ábrázolása. Máriakép már ritkább volt, de néhány típusát kedvelték, mint pl. a Mariahilf-szerű Eleusszát. Gót betűket használtak, így írták be a családi Bibliába a családi eseményeket. Elalvás és étkezés előtt német imákat mondtak, a közösség nagyobb eseményei előtt a Vaterunsert imádkozták.

Németajkú magyaroknak tartották magukat erős érzéssel mindkét néphez, de elsősorban Magyarországhoz, ami az ő kedves Heimatslandjuk. Az első világháborúba érdemeket szereztek, a Horthy rendszerben lojális polgárok voltak. A Volksbund nem tudta őket beszervezni, inkább vállalták az orosz fronton is a magyar katonák sorsát, mint egyetlen aláírással az SS kötelékébe az átlépést. A német megszállás alól felszabadító bolgár csapatok livadát megkímélték. A nyomukban érkező szovjetek viszont kegyetlenkedtek, fosztogattak, a nőket, akiket elkaptak, megerőszakolták.

Egy nap a szovjet hatóságok kihirdették, hogy minden livadai 16-48 éves nő és a 15-60 éves férfi köteles három napi élelemmel és két váltás fehérneművel megjelenni a szentmártoni előljáróság épülete előtt. Természetesen sokan elbujdostak, elszöktek, de így is sokakat elvittek a Szovjetunióba málenkíj robotra. A legnehezebb munka lett a részük bányákban erőművek építésénél. Bár megszokták a nehéz munkát, ennek ellenére hamar legyengültek, megbetegedtek az ottani körülmények közt. Az NKVD a németeket különösen figyelte, időnként egy kis beszélgetésre bevitte, amit nem lehetett súlyosabb sérülések nélkül megúszni. A nők azt a feltételt kapták, hogy ha két fiúgyermeket szülnek, és őket átadják nevelésre a szovjet hatóságoknak, hazatérhetnek. Nemigen támadt ennek ellenére sem, vagy éppen ezért szülési kedvük, az elvett gyermekek tudata nyomasztotta őket, és a hatóságok az ígéretet sohasem tartották be. Livodára egyetlen Szovjetunióba hurcolt ember sem tért vissza.

A megmaradt lakosság épp kezdett észhez térni a kataklizma után, amikor a TSZ szervezések elkezdődtek. A hagyományos sváb életfelfogással a kolhoz teljes ellentétben van. A nehezen és erőszakkal elvett földeket már a közösben nem ők művelték. Elköltöztek Pécsre, Siklósra, ki hova tudott. Meggyötört emberek kezdtek a semmin új életet minden reális jövőkép nélkül, ami a hagyományokra visszavezethető lenne. Teljes megszakadása mindennek, kinek az életének és nemzetségének Oroszországban, kinek mindenének, ami megadta élete keretét. Volt, aki Szentmártomba költözött, a csodát is egy ilyen ember unokája mesélte el nekem, a másik Miroszláv, aki már muncsány érzelmű, mert azért nem jár malenkij robot. Bár ki tudja?

Maradt egy kereszt gót betűkkel írt nevekkel. Vas Péter polgármester úr a kereszttől a puszta üres helyéhez vezető utat másfél méter magas földhányással eltorlaszoltatta. Valahova tenni kellett a tereprendezés felesleges földjét.

(Folytatom.)

17 komment

Címkék: Szentmártonicsoda

2010.09.09. 16:42 Hökkentő

104. zsoltár


 

 

Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, mindennél nagyobb vagy! Fönségbe és méltóságba öltözöl, 

a fény, mint köntös, úgy fog körül. Az eget kifeszíted, mint a sátort, 

lakóhelyed a vizek fölött rendezted be. A felhőket fogatként használod, a szelek szárnyán szállsz tova. 

A szeleket követeddé teszed, a haragos villámot szolgáddá. 

A földet biztos alapra helyezted, nem inog meg az idők folyamán. 

Vizek árjával vetted körül, a hegyeket is vizek borították. 

De parancsodra visszafolytak, s megremegtek mennydörgő hangodra. 

A hegyek kiemelkedtek, a völgyek leszorultak arra a helyre, amelyet nekik szántál. 

Határt szabtál nekik, amit nem lépnek át, nem önthetik el többé a földet. 

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek. 

Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük. 

Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük. 

A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod. 

Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen, 

a szívét meg borral vidíthassa hogy az olaj kenetül szolgáljon fejére, s a kenyér erőt kölcsönözzön neki. 

Az Úr fái is teleszívják magukat, a Libanon cédrusai, melyeket ültetett. 

A madarak rakják ott fészküket, tetejükön a gólya tanyázik. 

A zergéé a hegyek magaslata, a borz a sziklák közt rejtőzik. 

Te alkottad a holdat, hogy az időt mérje, és a nap is tudja, mikor nyugodjék le. 

Te hozod a sötétséget és ránk köszönt az éj, s az erdő vadjai körülhúznak. 

Az oroszlánkölykök zsákmányért ordítanak, Istentől követelik táplálékukat. 

De ha a nap fölkel, mind visszavonulnak, és elrejtőznek a barlangokban. 

Az ember elindul a munkája után, hogy dolgozzék az est beálltáig. 

Milyen sokrétű a te műved, Uram! Mindent bölcsességedben alkottál, s a föld teremtményeiddel van tele. 

Nézd, mily nagy és széles a tenger, benne az élőlények nyüzsgő sokasága, kicsi és nagy állatok serege. 

Rajta járnak a hajók, s ott kóborol a leviatán is, amit teremtettél, hogy a tengerben kergetőzzék. 

Rád vár minden élő, hogy ételt adj nekik a kellő időben. 

Megadod nekik, és ők összegyűjtik, kitárod kezed, s eltelnek javakkal. 

De ha elrejted arcodat, félelem szállja meg őket. Ha megvonod éltető erődet, elpusztulnak és a porba térnek. 

Ám ha kiárasztod lelkedet, fölébrednek, és megújítod a föld színét. 

Dicsőség legyen az Úrnak mindörökké, örüljön az Úr műveinek! 

Ha letekint a földre, az megremeg, ha megérinti a hegyeket, azok füstölnek. 

Egész életemben az Úrnak énekelek, zsoltárokkal dicsérem, amíg csak vagyok. 

Találjon tetszésre nála énekem, hisz az Úrban lelem örömöm. 

A bűnösök tűnjenek el a földről, és ne legyenek többé gonoszok. Áldjad, lelkem, az Urat!

Szólj hozzá!

2010.09.04. 09:43 Hökkentő

Mert ez a blog imádság nélkül kiszárad, álljon itt az Akatiszt! Régebben Berki Feriz fordításában tettem fel, most álljon itt, a katolikus fordítás a http://www.gorogkatolikus.hu -ról.

Aki az alsószentmártoni csodával kapcsolatos írásaimat keresi, ide kattintva elérheti.

A kép a mi otthoni Eleusza ikonunk, amit egy athéni ikonfestőtől kaptunk.

Akatiszt a legszentebb Istenszülő Szűz Máriához




Bevezető ima

Ó, legszentebb Nagyasszonyunk, tisztaságos Istenszülő Szűz, Urunk Istenünknek, Jézus Krisztusnak anyja! Mielőtt megkezdeném e hozzád intézett méltatlan imádságomat, leborulok előtted, mint királyunk anyja előtt, és hozzád esedezem, ég és föld királyának anyja! Fogadd el, vidd azt az uralkodó király, a mindenek Ura, a te Fiad, az Isten elé, és kérj bocsánatot minden vétkünkért! Adj életünknek megigazulást, és végezetül a túlvilágon lakozó ellenségek zaklatásától mentes elköltözést!

Közbenjárásod által add meg, hogy a mennyország Istenhez vezető ajtaja megnyíljék előttünk, hogy ott a paradicsomi táplálék élvezetében, a hegyen épült városnak, a magasságbeli, mindenekfelett ékes Jeruzsálemnek vigasságában és kimondhatatlan szépségében, a hármasfényű Szentháromság tündöklésében s az angyalok énekének édes hangjában gyönyörködhessünk! Tégy minket e dicsőség és öröm örököseivé és minden szentek sorsosaivá, mert, mint a mindenható Király anyja, mindent megtehetsz! Azért most, kiváltképp pedig ez órában, ó mindenekfelett irgalmas Nagyasszonyunk, hallgass meg minket! Úrnőnk, királynénk, előtted vagyunk, figyelmezz reánk, kik a következő imádságos éneket mutatjuk be neked.

1. konták

Konták 8. hang:

Mint bátor hadvezérnek győzelmi éneket,

s mint megszabadítónknak minden rossztól,

hálaadó imát zengünk neked, Istenszülő!

S ki legyőzhetetlenül hatalmas vagy,

kérünk téged, mentsd meg a te szolgáidat minden bajtól,

hogy teljes szívből énekeljük néked:

Üdvözlégy, Istennek

szeplőtelen Jegyese!

1. ikosz

A trónálló angyal elküldetett a mennyből, hogy így köszöntse az Istenszülőt: “Üdvözlégy!” És látván téged, Urunk, már előre megtestesülten, elcsodálkozott, és megállva, szellemi hangon ily módon köszönté őt:

Üdvözlégy, ki által öröm derül föl reánk;

üdvözlégy, ki által megsemmisül az átok;

üdvözlégy, ki által az elesett Ádám új életre szólíttatik;

üdvözlégy, ki által Éva megszabadul könnyeitől!

Üdvözlégy, magasság, melyet emberi gondolat föl nem ér;

üdvözlégy, mélység, melyet angyali szemek sem láthatnak be;

üdvözlégy, ki a mennyei Király trónja vagy;

üdvözlégy, mert hordozod azt, ki fönntart mindeneket!

Üdvözlégy, csillag, ki előre jelezted a Napot;

üdvözlégy, isteni megtestesülés edénye;

üdvözlégy, mert általad megújul a teremtmény;

üdvözlégy, mert általad imádjuk leborulva a Teremtőt!

Üdvözlégy, Istennek szeplőtelen Jegyese!

2. konták

Tudva öntisztaságát a Szent Szűz, bátran mondja Gábrielnek: “Dicső szavaid érthetetlenek lelkem előtt; miképpen beszélhetsz ugyanis természetfölötti foganást követő szülésről, énekelve: Alleluja, alleluja, alleluja!”

2. ikosz

A megfoghatatlan értelmet megérteni akarván a Szűz, így szólt a szolgálattevő angyalhoz: “Miképp lehetséges, mondd meg nekem, hogy én, a tiszta szűz, fiat szüljek?” Amaz félve felelt neki, így énekelve:

Üdvözlégy, beavatottja a titokzatos tervnek;

üdvözlégy, hittel kérők meghallgatása;

üdvözlégy, Krisztus csodáinak kezdete;

üdvözlégy, az ő hittitkainak kezdőpontja!

Üdvözlégy, mennyei lépcső, melyen alászállott az Isten;

üdvözlégy, híd, ki a földieket az égbe átvezeted;

üdvözlégy, csoda, melyről az angyalok sokat beszéltek;

üdvözlégy, gonosz szellemek vérző sebe, mely miatt azok sokat sírnak!

Üdvözlégy, ki a világosságot kifejezhetetlen módon szülted;

üdvözlégy, mert senkinek el nem mondtad, miként;

üdvözlégy, ki a bölcsek értelmét meghaladod;

üdvözlégy, ki a hívők értelmét fénysugarakkal árasztod el!

Üdvözlégy, Istennek szeplőtelen Jegyese!

3. konták

A Magasságbelinek ereje árnyékozá meg akkor a Szüzet, hogy anyává legyen, és őt mindazok számára termőfölddé téve, kik üdvösséget akarnak aratni, midőn így énekelnek: Alleluja, alleluja, alleluja!

3. ikosz

Istent méhébe fogadván a Szűz, fölsietett Erzsébethez. Ennek magzata pedig, rögtön megismervén az ő köszöntését, örvendett, és megmozdulván, mintha énekelne, így kiáltott az Istenszülőhöz:

Üdvözlégy, a hervadhatatlan szőlővessző tőkéje;

üdvözlégy, a halhatatlan gyümölcs birtokosa;

üdvözlégy, ki az emberszerető földművest gondozod;

üdvözlégy, ki a mi életünk gondozóját szülted!

Üdvözlégy, szántóföld, melyen az irgalom bősége termett meg;

üdvözlégy, asztal, ki lelki megtisztulásunk bőségét hordozod;

üdvözlégy, mert általad az édeni eledel rétje virágzik fel;

üdvözlégy, mert révpartot készítesz a lelkeknek!

Üdvözlégy, imádság kedvesen fogadott illatáldozata;

üdvözlégy, ki által az egész világ megtisztul a bűntől;

üdvözlégy, mert általad az Istennek a halandók iránti jóakarata nyilvánult;

üdvözlégy, mert általad a halandók bizalommal közeledhetnek az Istenhez!

Üdvözlégy, Istennek szeplőtelen Jegyese!

4. konták

A kétkedő gondolatok vihara dúlván lelkében, megzavarodott a tisztaéletű József. Tisztának ismert téged, de azt vélte, hogy erőszakot szenvedtél, ó Szeplőtelen! Midőn azonban megtudta, hogy te a Szentlélektől fogantál, felkiáltott: Alleluja, alleluja, alleluja!

4. ikosz

Megtudták a pásztorok az angyalok énekéből, hogy Krisztus testet öltve hozzánk érkezett. Siettek hozzá, mint pásztorhoz, és látták, hogy ő mint szeplőtelen Bárány, Mária kebelén táplálkozik, kihez énekelve így szólottak:

Üdvözlégy, ki anyja vagy a báránynak és pásztornak;

üdvözlégy, lelki bárányoknak akla;

üdvözlégy, láthatatlan ellenségeink elhárítója;

üdvözlégy, mert általad megnyíltak a Paradicsom ajtajai!

Üdvözlégy, mert általad a mennyeiek együtt örvendenek a földiekkel;

üdvözlégy, mert általad a földiek együtt vigadnak az égiekkel;

üdvözlégy, mert általad lettek az apostolok az Ige bátor hirdetői;

üdvözlégy, vértanúk legyőzhetetlen bátorsága!

Üdvözlégy, hitünk erős védfala;

üdvözlégy, ki által a kegyelmet világosan megismertük;

üdvözlégy, mert általad megszégyenült a pokol;

üdvözlégy, mert általad dicsőségbe öltöztünk!

Üdvözlégy, Istennek szeplőtelen Jegyese!

5. konták

Meglátván a bölcsek az Istentől küldött csillagot, követték annak sugarait, és szövétnekül használván azt, keresték vele az erős Királyt. Midőn pedig elérkeztek az Elérhetetlenhez, megörvendezve énekelték neki: Alleluja, alleluja, alleluja!

5. ikosz

Midőn a káldeabeliek a Szűz karján látták azt, aki kezével alkotta az embereket, és bár szolgai alakot vett fel, mégis megismerték benne az Uralkodót, ajándékokkal igyekeztek neki szolgálni, és a Boldogságost így énekelték:

Üdvözlégy, soha le nem nyugvó Csillagnak anyja;

üdvözlégy, titokzatos Napnak hajnala;

üdvözlégy, ki a tévelygés tüzét kioltottad;

üdvözlégy, ki által a Szentháromság titka megvilágosodott!

Üdvözlégy, ki lelkünk embertelen zsarnokát a hatalomból kivetetted;

üdvözlégy, ki emberszerető Urunkká tetted Krisztust;

üdvözlégy, ki megmentettél a pogány vallástól;

üdvözlégy, ki a fertelmes tettekből kiemelsz!

Üdvözlégy, ki a tűz imádását megszüntetted;

üdvözlégy, ki a szenvedélyek lángját megenyhíted;

üdvözlégy, ki a hívőket tiszta életre tanítod;

üdvözlégy, minden nemzedék öröme!

Üdvözlégy, Istennek szeplőtelen Jegyese!

6. konták

Isteni ihletettségű apostolokká lettek a keleti bölcsek, visszatértek Babilonba, foganatosították ott jövendölésedet, hirdettek téged mindenkinek, mint valódi Messiást. Elhagyták a hiúbeszédű Heródest, ki nem tudta énekelni: Alleluja, alleluja, alleluja!

6. ikosz

Földerítvén Egyiptomban az igazság világosságát, elűzted a tévedés sötétségét. Az ő bálványaik ugyanis nem bírták el erődet, Üdvözítő! Összedőltek, és akik azoktól megszabadultak, így kiáltottak az Istenszülőhöz:

Üdvözlégy, embereknek fölemelője;

üdvözlégy, gonosz szellemek bukása;

üdvözlégy, ki letiportad a csalárdság hatalmát;

üdvözlégy, ki leleplezted a bálványok hiúságát!

Üdvözlégy, tenger, melyben elmerült a szellemi fáraó;

üdvözlégy, kőszikla, melyből a szomjúhozók az élet italát nyerték;

üdvözlégy, tűzoszlop, ki a sötétségben levőket vezérled;

üdvözlégy, a világnak az égboltnál is terjedelmesebb védősátora!

Üdvözlégy, mannánál kedvesebb étel;

üdvözlégy, szent örömök szolgálója;

üdvözlégy, Ígéret Földje;

üdvözlégy, tejjel és mézzel folyó ország!

Üdvözlégy, Istennek szeplőtelen Jegyese!

7. konták

Midőn Simeon ebből a hiúságos életből ki akart költözni, mint csecsemőt kezeibe adtak téged, de ő megismerte benned a tökéletes Istent, azért csodálkozva kimondhatatlan bölcsességeden, így kiáltott: Alleluja, alleluja, alleluja!

7. ikosz

Új teremtményt mutatott föl a Teremtő nekünk, kik általa vagyunk, midőn természetfölötti módon megjelent, és megőrizte Szülőjének tisztaságát, amint volt, szeplőtelenül, hogy látva e csodát, énekeljük:

Üdvözlégy, hervadhatatlanság virága;

üdvözlégy, önmérséklet koronája;

üdvözlégy, ki felragyogtattad a feltámadás jelét;

üdvözlégy, angyali élet példája!

Üdvözlégy, fényes termékenységű fa, melyről a hívek táplálkoznak;

üdvözlégy, áldott árnyékot adó lombos fa, mely sokakat betakar;

üdvözlégy, mert méhedben hordoztad azt, ki a fogságban levőket kiszabadítja;

üdvözlégy, mert a tévelygők tanítóját szülted!

Üdvözlégy, mert az igazságos Bírót megengeszteled;

üdvözlégy, mert sok bűnösnek megbocsátást szerzel;

üdvözlégy, reményfogyottak öltözete;

üdvözlégy, szeretet, mely minden vágyat legyőz!

Üdvözlégy, Istennek szeplőtelen Jegyese!

8. konták

Különös születést látván, emeljük a mennyeiekhez elménket, és különítsük el magunkat a világtól, mert a Magasságbeli azért jelent meg a földön mint alázatos ember, hogy a magasságba vonzzon minket, kik neki énekeljük: Alleluja, alleluja, alleluja!

8. ikosz

Egészen alant volt a leírhatatlan Ige, de azért a magasságot semmiképpen sem hagyta el, mert alászállása isteni, nemtávozása pedig helyben történő volt, és Istentől foganó Szűztől született, ki ilyeneket hall:

Üdvözlégy, a Befogadhatatlan befogadója,

üdvözlégy, tisztaságos titkok megnyitója;

üdvözlégy, kiről a hitetlenek kétkedés között hallanak;

üdvözlégy, hívők biztos dicsekvése!

Üdvözlégy, szent trónusa annak, kit a kerubok hordoznak;

üdvözlégy, szent hajléka annak, kit a szeráfok környeznek;

üdvözlégy, ki az ellentéteket kiegyenlítetted;

üdvözlégy, ki a szüzességet a szüléssel egybekötötted!

Üdvözlégy, mert általad lerontatott az eredeti bűn;

üdvözlégy, mert általad megnyílt a paradicsom;

üdvözlégy, Krisztus országának kulcsa;

üdvözlégy, örökkévaló javak reménysége!

Üdvözlégy, Istennek szeplőtelen Jegyese!

9. konták

Az egész angyali világ elcsodálkozott megtestesülésed nagy művén, mert látták mint megközelíthető embert azt, ki mint Isten megközelíthetetlen, ki köztünk lakozott, és hallotta mindenkitől: Alleluja, alleluja, alleluja!

9. ikosz

Az ékes beszédű szónokok oly némák, mint a halak, a te színed előtt, Istenszülő, mert nem foghatják fel, miképp történt az, hogy szüzességed sértetlen maradt és mégis szültél. Mi azonban csodálva e titkot, hittel énekeljük:

Üdvözlégy, Isten bölcsességének tárháza;

üdvözlégy, az isteni gondviselés kincstára;

üdvözlégy, ki által a bölcsek balgataggá lesznek;

üdvözlégy, ki a szó művészeit szótlanná teszed!

Üdvözlégy, mert általad megzavarodtak a mindentudók;

üdvözlégy, mert általad a hamis mesemondók kimerültek;

üdvözlégy, ki szétrontád az athéniak alaptalan hiedelmeit;

üdvözlégy, ki megtöltötted a halászok hálóját!

Üdvözlégy, ki minket a tudatlanság mélységéből kiemelsz;

üdvözlégy, ki sokak elméjét fölvilágosítod;

üdvözlégy, üdvösségre törekvők hajója;

üdvözlégy, az élet hajójának révpartja!

Üdvözlégy, Istennek szeplőtelen Jegyese!

10. konták

Ki a mindenséget fölékesítette, ígérete szerint üdvözíteni akarván a világot, eljött hozzá, és ki mint Isten, a mi pásztorunk, mégis azon módon, mint mi, báránnyá lett, hogy hasonlókhoz hasonlóvá legyen, miért is mint Isten hallja tőlünk: Alleluja, alleluja, alleluja!

10. ikosz

A szüzeknek és minden hozzád menekülőnek védőfala vagy, Istenszülő Szűz, mert az ég és a föld Teremtője fölmagasztalt téged, Tisztaságos, midőn anyjává fogadott, és mindenkit megtanított, hogy így szólítsanak téged:

Üdvözlégy, szüzesség oszlopa;

üdvözlégy, üdvösség ajtaja;

üdvözlégy, lelki megújulás kezdete;

üdvözlégy, isteni jóság ajándékozója!

Üdvözlégy, mert te újítottál meg minket, kik bűnben fogantattunk;

üdvözlégy, mert te oktattál minket, kik elménkben megfogyatkoztunk;

üdvözlégy, mert legyőzted az értelem megrontóját;

üdvözlégy, ki a tisztaság magvetőjét szülted!

Üdvözlégy, szűzi menyegző titkos csarnoka;

üdvözlégy, ki a híveket az Úrral összekötötted;

üdvözlégy, szüzek jóságos gondozója;

üdvözlégy, ki a szentek lelkének lakodalmi díszt készítesz!

Üdvözlégy, Istennek szeplőtelen Jegyese!

11. konták

Szólj hozzá!

2010.09.03. 19:22 Hökkentő

Az alsószentmártoni csoda VI.

Az élet eseményeinek megszentelése, jobban mondva hiányos megszentelése után térjünk át a szent hely és a szent idő kérdésre. Maga a szent hely a templom lenne és körülötte mindenféle kiegészítő épületek, mint a trapeza, vagyis étkező, kútház, kolostor, temető, sétányok, kápolnák, harangtorony, keresztek, ikonoszlopok, és még sok minden, ami keresztény hitünkkel kapcsolatos. A Török birodalomban az ilyen helyek száma jelentősen lecsökkent, gyakorta elpusztították, a háborús időkben gyakori népmozgások a kollektív emlékezetből is kitörölték. Az a néhány kiváltságos kolostor maradt, ahová a nép elzarándokolhatott. Időlegesen fel-feltűnnek kisebb kápolnácskák, keresztek, útszéli szentképek. Amikor ezek már megszaporodtak, az a Török birodalom végét jelezte.

A szent terek ritkulásával a szent idők is megfogyatkoztak. A vasárnapok és az a rengeteg ortodox ünnep csak a legfontosabbakban merül ki. A megmaradt jeles napokon nyáron a buzgóbbak elzarándokoltak a monostorba, de háborúsabb időkben ez is kimaradt. Otthon ünnepeltek hát, ami nagy evésekben és ivászatokban merült ki. De maga a kolostori ünnep is a szent liturgia után eszem-iszommá alakult. A trapezában a szegényeket látták vendégül, a zarándokudvarban pedig a nagycsaládok sütöttek ökröt, malacot, csevapokat. Szólt a kóló, hóró, ropták a sajátos páratlan ritmusú balkáni táncokat. Miért lett volna az otthoni ünnep más? Legfeljebb ekkor nem kellett még a kolostornak is ajándékot vinni.

A liturgia nélküli ünneplés csak mai katolikus szemmel furcsa, ugyanis miként élhette át a templomi szertartásokat egy vlach ember a Balkánon? Három-négy órás liturgia görög, esetleg egyházi szláv nyelven, amit állva kellett végighallgatni. Legtöbben be se mentek a templomba, vagy csak egy-egy időre vettek részt nem is biztos, hogy a templomhajóban, hanem csak az előtérben. A többnyire óhitű vladikák számára nem az volt a fontos, hogy a nép számára tegyék Jézus tanítását és az Eucharisztia titkait hozzáférhetővé, hanem a valóságos Isten valóságos megjelenítése a hívőktől függetlenül. Ami megmarad az egyszerű emberben, az a pompázatos liturgikus öltözékek, a tömjén illata, az ikonok. Persze ne a ma újra felfedezett sajátos középkori ikonokra gondoljunk, hanem az akkor divatos barokkos, az ikonfestészet ősi szabályaitól már elrugaszkodó képekre.

Mely ünnepek maradtak meg? Fontossági sorrend nélkül kezdem a karácsonnyal. Januárban ezzel kezdődik az ünnepek sora. Azért januárban mert az ónaptár szerinti december 24.-e az januárra esik, mára már január 7.-ére. A mai napig cigánykarácsonynak nevezik a vízkeresztet emiatt, ugyanis mióta katolizáltak a szentmártoniak, mindkét karácsonyt megünneplik. Több helyen olvastam, hogy a vízkeresztet ünneplik karácsonyfával, mivel a sokácok akkor bontották le fát, és a cigányoknak adták. Ez nem igaz, egyszerűen csak az ortodox naptár eltéréseiről van itt szó.

Következő szent idő a nagyböjt. Valójában több böjti időszak volt, szinte minden nagyobb ünnep előtt, de igazán csak a húsvét előttit tartották, sokan tartják ma is. Nem is annyira a húsevéstől tartózkodnak, hanem a káros szenvedélyeikről, cigarettáról, alkoholról mondanak le negyven napra. Sokan be is tartják, mert félnek attól, hogy megszegése az égi haragot vonja maga után. A böjtölőket a közösség tisztelete veszi körül, mindenben segítik fogadalmuk betartását. Többnyire kívánnak is valami nagyobb jelentőségű dolgot cserébe a böjti lemondásért.

A nagyböjt utolsó hete a nagyhét a legszentebb idő. Ahogy szent helyen sem, szent időben sem lehet vétkezni. Ezt nem úgy értelmezik, hogy nem követnek el bűnt, hanem úgy, hogy az akkor és ott elkövetett bűn, nem bűn. Nagycsütörtökön, ahogy ők mondják zöldcsütörtökön ezért bármit megtehetnek. Kicserélik a kapukat, félreverik a harangot, megtréfálják egymást. Éjszaka sokszor elég durván az ellenségeiket is meglepik jelentős károkat okozva törnek, zúznak, az ablakokat betörik, manapság az autókat karcolják össze.

Különleges nap még a monostor főbúcsúja, aminek eredte már a homályba veszett, egyszerűen cigánybúcsúnak mondják. Eszék környékén, Baranjában ez az ónaptár szerinti Péter-Pál napja. Pélmonostoron tartják a nagy evészetet, ivászatot. Mióta könnyebb a határon az átjárás, az alsószentmártoniak közül is sokan elmennek. Ez a nap már a modern időkben lett nyárára téve, az eredeti cigánybúcsú, amit Szentmártonban tartanak, az a novemberi Arkangyalok napja, az Arangeldán, vlachul Arangilu. Erről az ünnepről itt írtam. Ez a nap a sokác (katolikus) búcsút, Szent Márton püspök napját nem sokkal követi. A katolizálás után is tartották, de ma már csak az öregek tesznek fogadalmat ilyenkor valami jelentős dolog beteljesedéséért. És természetesen leisszák magukat. A hetvenes években még olyan jelentős ünnep volt, hogy ezen a napon Alsószentmártoni cigány a fegyelmi felelősséget vállalva sem ment el dolgozni a munkahelyére. Az ünnep maga talán segíthet a szentmártoni cigányok előző lakhelyeinek felkutatásában, mivel olyan helyen élhettek, ahol a kolostor főünnepe ez volt.

Mint kiderül az eddigiekből az ünnepek eredeti vallási tartalmakat csak részben őrizték meg. Funkciójuk a közösség, elsősorban a nagycsalád összetartása és hogy legyen olyan időszak, amikor szinte kötelezően rendes ételt kell enni, és lehet is bőven. Meg sokak számára a hétköznapi szenvedésekből való kilépés ideje is, amit sajnos gyakran az alkoholfogyasztás is segít.

Vallásos áhítatra a mélyebben hívők, mondhatnánk, a karizmatikusok, otthon külön helyeket, sarkokat jelölnek ki, és ezeket a többi balkáni néphez hasonlóan díszítik. Ezzel folytatom.

Alsószentmártoni zarándokok a grábóci Archangelszki szábor (Arangilu) ikon előtt.

2 komment

Címkék: Szentmártonicsoda

2010.08.31. 18:35 Hökkentő

Az alsószentmártoni csoda V.

A szentmártoniak hitvilágát ígértem, hogy megpróbálom e lehetőségekhez képest bemutatni. Azért csak a lehetőségekhez képest, mert a blog nem alkalmas arra, hogy komolyabban belemenjek, részletesen kielemzett példákat hozzak állításaimra.

Lankó József alsószentmártoni plébános, azaz a „Tiszi” szerint a cigányoknak saját vallásuk van, ami hasonlít a kereszténységre. Én a cigányokhoz nem értek, csak néhány kisebb csoportját tudtam ennek a nem is egységes népnek megismerni, úgyhogy csak Alsószentmártonnál maradok.

A szentmártoniak magukat szerb cigányoknak nevezik. Újabban terjed a muncsány, muncsány beás elnevezésük is, amit a nyelvészek találtak ki. Ugyanis a szentmártoni nyelv a beás nyelvhez a t-c hangzók átalakulása tekintetében pont úgy aránylik, mint a román nyelv nyelvjárásai közül a havasalföldi (munténiai muncsán) és az erdélyi (ardelán).

Mindez persze nem jelenti azt, hogy Havasalföldi származásúak lennének. A Balkán ugyanis tele volt hajdan elszórt vlach, vagyis román nyelvű népekkel. A feleségem családfáját kutatva pl. Kréta szigetén találtam egy Jovanovics nevű őst, aki a XIX. században települt Magyarországra. Valahogy úgy képzeljük, hogy falunként, sőt falurészenként más-más nép lakta az egész Balkánt. Szerbek, makedon-bolgárok, albánok, különféle vlach csoportok, görögök, néhol nem is kis számban törökök is, itt-ott katolikus horvátok, sőt még egyéb afrikai, ázsiai néptöredékek, akiket a Török birodalom más részeiből hurcoltak ide. Az oszmán uralom alóli felszabadításkor megkísérelték a homogén nemzetállamok kialakítását, de a ma napig is a balkáni puskaporos hordó egyik gyújtózsinege az etnikai inhomogenitás. Hogy a szerb cigányok a sajátos vlach nyelvükkel honnan származnak, rejtély. Cigánynak tartják magukat, de a cigányok többségét alkotó kálderás-kolompár népekkel sem nyelvi, sem kulturális rokonságban nem állnak, sőt arcra, testformára megkülönbözteti a gyakorlott szem őket, ahogy maguk is megteszik ezt a megkülönböztetést, sokszor eléggé rasszista felhangú lenézések közt a romacigányok felé.

Magyarországon az elmúlt századokban minden balkáni, a Török birodalomból származó jövevényt egyszerűen görögnek neveztek, csupán a szerbeket különböztették meg, rác néven. Ennek az oka az volt, hogy a szerb egyház gyakorlatilag áttelepült Magyarországra, és kulturális autonómiát épített ki, még a többi balkáni nép a szerb egyház szervezetében a „többiek” értelemben használt „görög” nevet kapták. (Érdekes, hogy az apostolok idejében, ahogy az újtestamentumban is használják, a görög szó szintén gyűjtőfogalom volt, a nemzsidó rómaiakra.) A görögök tehát nem csak görögök voltak, hanem elsősorban vlachok. Az alsószentmártoniak emlékezetében is a legrégebbi azonossági pontot úgy említik, hogy „görögök voltunk”. Ez semmi mást nem jelent, mint hogy a Balkánról jöttek, és görögkeleti valláson voltak.

De mit jelentett a görögkeleti vallás a Balkánon? Ne a mai egyházszervezetre gondoljunk, mert a plébánosnak megfelelő paróchusok, a falvak, városrészek lelkészei szinte teljesen hiányoztak. Nagyobb területek lelki gondozását közvetlenül a monostorokból látták el. Egy-egy egyházmegyében csak néhány monostor volt, a legrangosabb élén maga a püspök, a vladika állt. A vladika pedig a konstantinápolyi Fanar városrészben székelő patriarchának volt alárendelve. Annak ellenére, hogy a szultán időnként felszegeztette a Fanar deszkafalaira a pártiárkákat, elég fontos szerepet szánt a Fanar görög lakosainak a birodalom irányításában. A ráják, azaz a keresztények hivatalos ügyeit, a bíráskodást a porta a hajdani államalakulatok teljes felszámolása után a vladikákra bízta. Ezért hordanak a keleti püspökök a mai napig zárt korona alakú püspöksüveget, és állnak megfelelő alkalmakkor olyan kör alakú szőnyegen, amin sast ábrázolnak. Ezt a szokást a Török birodalmon kívül is átvették, de eredetük a vladikák világi hatalma, amit a szultán ruházott rájuk. Mivel a keresztények világi hatalmi szervei voltak a püspökségek, még püspök és érsek dinasztiák is kezdtek kialakulni, mint pl. a mai Montenegróban a Petrovics-Nyegos család. Itt ugyanaz a nagycsaládi klánrendszer működött, mint Alsószentmártonban.

A pasztorációt tehát a monostorok világi teendői is akadályozták, de közlekedési nehézségek, a portyázó hadaktól való félelem miatt a hívek sokszor és sokáig pap nélkül maradtak. A vándorló kalugyerek között időnként csalók is felbukkantak, de a valódi szerzetesek is hiányos képzettségükből adódóan néha téveszméket, babonás nézeteket is terjesztettek. A szentségekben rendszertelenül részesült a nép. A keresztségben és vele együtt a bérmálásban még mindenki részesült, hisz ezzel vált kereszténnyé, de a többi szentséghez csak kevesen juthattak.

A házasságkötés pl. csak a kiváltságosoknak járt, mivel a szokás az volt, hogy szekérnyi ajándékkal vonult a monostorba a násznép. Valahogy így működik az szentmártoniak vallásgyakorlása is. A keresztséghez ragaszkodnak. Viszonylag nagy ünnepséget rendez ilyenkor a nagycsalád malacsütéssel, de a többi szentséget csak a vallásosabbak kérik. Házasságot is ritkán kötnek. Gyakori a próbaházasság, hogy jobbára a menyjelölt a vőlegény házába költözik, de az sem ritka, hogy a vőjelöltet fogadja be az após családja minden kötelezettség nélkül. Ha az együttélés sikeres, vagy ha a lány áldott állapotba kerül, együtt is maradnak. Ha nem, akkor szétválnak, és a falu tudatában újra hajadon, illetve nőtlen állapotúvá válnak, Az élettárs szót nem ismerik, rögtön feleség lesz a nő, ha társa van. A modern idők hasonló szokásaitól függetlenül így éltek ősidők óta. A családalapítás feltételei közt nem szerepel az egzisztenciális biztonság megadásának képessége, mert a pár a nagycsalád keretein belül találta meg a megélhetését. Ma már a kiscsaládok is igyekeznek anyagi önállóságra, ilyenkor az általában már több éve együtt élő pár összeházasodik, saját házba költözik.

A másik fontos eseménye az egyéni létnek a keresztelésen és a házasságon kívül a temetés. Ahhoz ugyanúgy ragaszkodtak, mint a kereszteléshez, hogy a halottat pap, vagy valamilyen egyházi ember temesse. Ilyenkor üzentek a monostorba, és a pap megérkezéséig virrasztottak. A halottvirrasztás nemcsak a Balkánon volt szokás, hanem szinte egész Európában, de a szentmártoniaknál máig él. Közegészségi okokból már halott nélkül, annak csak jelképes jelenlétében végzik. Sokáig ragaszkodtak a halott jelenlétéhez. Lankó atya nem akart háztól temetni miután a ravatalozó felépült. Volt olyan eset, amikor emiatt a már katolizált család a mohácsi szerb papot hívta temetni. Úgy mondták, a szakállas papot. Pedig Lankó tiszinek igazán nagy szakálla van, a szerb paróchusnak meg csak olyan jelzés értékű kecskeszakállkája volt. A virrasztást felváltva végezték. A sógorság feladata volt a virrasztók etetése, itatása. Akkora lakomát nem rendeznek, mint keresztelőkor, de illik jól tartani a vendégeket. A sírnál bérelt siratóasszonyok adják meg az alaphangot, aztán már megy a keserves sírás magától. Az özvegyeket, gyermekeket sokszor úgy kell erővel visszatartani, hogy ne ugorjanak a halott után a sírba.

Hű. ez most hosszú és nehéz szövegnek sikeredett! Ha lenne érdeklődés folytatnám.

(Vladika főpapi ornátusban. Ez az öltözet bizánci eredetű, de a Török birodalomban alakult ki. -

- A budai szerb püspök a 2010. évi gráboci bűcsúliturgián. )

12 komment

Címkék: Szentmártonicsoda

2010.08.27. 19:57 Hökkentő

Az alsószentmártoni csoda IV.

Miroszlávval két éve személyes csoda történt. Kissé eltávolodott a Jóistentől, de egy fiziológiai jelenség, a szeme káprázása segítette visszatérni hozzá. A rácsodálkozás élményében részesült, ezért ilyen értelemben beszélhetünk csodáról. Szűkebb értelemben, hogy a természet rendje felborult volna, nem. Miru az eseményt a helyén kezelte. Nem mondta el, csak olyan embereknek, akikben megbízott. Nem is akart belőle nagyobb ügyet csinálni, mint amekkora. Saját számára jelentős, de még a szűkebb közössége számára is csak egy érdekes eset, aminek olyan nagy jelentősége nincs.

Eltelt két év. Közelednek a helyi önkormányzati választások. Elég sokan indulnak a polgármesteri címért, köztük a régi polgármester is. Az elmúlt ciklus nem sok jót hozott a falunak. Nem a polgármester hibájából, az egész ország szűk esztendőket nyögött. Ilyenkor az olyan szegény településekre, mint Alsószentmárton, még rosszabb idők szoktak jönni. Munkahelyek szűntek meg a megyében, a megélhetés egyre nehezebb, a munka nélkül maradtak segélye csökkent, feltételei megszigorodtak. A helyi közhasznú munkákon való részvétel sokaknak létkérdés. Szervezte is ezeket a polgármester, szorgosan rendbe is tették a falut, még a külterületeket is. Kissé talán el is túlozták az elhagyott területeken a növényzet gyérítését, mindenütt szépen kaszált területek keletkeztek, mintha valahol Németországban lennénk, csak a házak szegényesebbek. Sajnos azokat a magról, gyökérről felnövő facsemetéket is kivágták, lekaszálták, amelyek 5-10 év múlva a falu lakóinak tűzifát adott volna. De hát a közmunkán valamit csinálni is kell.

Érdekes ember a polgármester. A falu felső rétegéhez tartozik anyagi tekintetben. Olyan középosztály szintjén él, ami ott olyannak hat, mintha milliárdos lenne. Egy bátor vállalkozó, mindent elvállal, fakitermelést az erdészetnél, házak építését, ami adódik. Mint vállalkozó is sok embernek ad munkát. Nevét is leírom, hisz nem titok. Vas Péter. Petrovicsról magyarosított, meg a Péter-Pero név összevonásából Perics néven emlegetik helyben.

A falu társadalmi szerkezete nagycsaládi-kliensi típusú. Néhány gazdagabb család köré csoportosulnak a szegényebb családok. Elsősorban rokoni alapon alakulnak ki a klánok, de sokszor a sógorság esetleg barátság vagy elköteleződés felülírja a vérségi kapcsolatokat. Vannak egészen összetartó, egymást segítő klánok is, de olyanok is, ahol csak a klánvezér szűkebb családjának a gyarapodása a cél, sokszor törvénytelen eszközökkel is. A XX. század második felében ez a nagycsaládi struktúra lazult, különösen azok közt akik a telepről a faluba költöztek önálló gazdálkodásra alkalmas házba, de a társas kapcsolatok szintjén teljesen nem szakadt meg. Így a mai Szentmárton társadalma is klánok és klánvezérek viszonyaiban írható le.

(Ez a struktúra egyértelműen a Balkánról ered, de érdekes, hogy a baranyai svábok szintén ilyen nagycsaládi viszonyokat alakítottak ki. Ők a közösen vállalt jobbágyterhek miatt alakították ki ezeket a közösségeket, és szinte napjainkig, százötven évvel a jobbágyság eltörlése után is élnek ezek a kötődések.)

Alsószentmártonban tehát a polgármester-választás a klánvezérek megmérettetésének, a klánok erőfitogtatásának egyik terepe. Ahhoz, hogy megértsük, hogyan kerül ebbe az erőtérbe egy vallási jellegű csoda, meg kell kicsit világítanom a szentmártoniak hitvilágát Ezzel folytatom.

1 komment

Címkék: Szentmártonicsoda

2010.08.25. 11:41 Hökkentő

Az alsószentmártoni csoda III.

Miru a fényes kereszt láttán közelebb került Istenhez. Ez valóban csoda. Elsősorban Miru számára. Ő ezt nagyon jól tudta, kérte is a társait, ne beszéljenek róla senkinek. A másik Miroszláv is csak két év elteltével mondta el akaratlanul olyan helyen, ahol felkapták az esemény hírét.

Mi is az, hogy csoda? Természetük szerint a csodák kétfélék lehetnek. Az első típus, az, amikor a természeti törvényeknek ellentmondó dolog történik. Esetünkben Miroszlávval ilyen nem esett meg. A fényes keresztet csak ő látta, bár társai nem is nézték olyan hosszan a lenyugvó Nap fényével szemben a feszületet. Ami vele történt, viszont, amennyire elmondása alapján vélhető, semmi más, mint a szemidegek természetes viselkedése. Ha sokáig nézünk egy erősen kontrasztos képet, akkor a negatívja, mint érzet megmarad a szemünkben. Ki is próbálhatjuk, sok ilyen ábra található optikai csalódások gyűjteményeiben. Ilyen értelemben nem történt csoda.

A csodák másik típusa, a tágabb értelmezés szerint nem történik semmi, ami a természet rendjével ellentétes lenne. Egyszerűen csodálkozást vált ki valami. Esetünkben egy jelenség, ami a szem fiziológiájának természetes következménye. A vallás valójában nem más ebben az értelemben, mint csodálkozás. rácsodálkozások sorozata. A világ dolgai elveszítik maguktól értetődőségüket, a hívő ember számára minden Isten különös ajándékává válik. Ebben az értelemben csoda minden levegővétel, a napfényben táncoló porszemek, gyermekeink mosolya, az, hogy eljutunk céljainhoz, megkapjuk a mindennapi kenyerünket, minden csoda. A jóleső fáradtság is, de az értelmes szenvedés is. Mert a hívő ember a szenvedés értelmét túl képes tenni a fizikai világon, hisz ezt Krisztus feltámadása által megmutatta. A kis rácsodálkozás-csodák így állnak össze olyan csodává, ami már a természet törvényei fölött áll.

Miru ebben a kegyelmi állapotban állt a Livoda-kereszt előtt. Ez neki szóló ajándék volt. Szenvedéseiért jutalom? Bűneire bocsánat? Egyik sem, ez ok és viszonzási vágy nélkül kapott kegyelem a Jóistentől. Folyamatosan érkezik tőle, csak nem mindig vagyunk abban az állapotban, hogy képesek legyünk rácsodálkozni.

(Folytatom.)

3 komment

Címkék: Szentmártonicsoda

2010.08.24. 20:03 Hökkentő

5 komment

Címkék: Szentmártonicsoda

2010.08.24. 16:01 Hökkentő

(Ez a Livoda-Tótokföldjei út. Középen áll egy gesztenyefa, ott elágazik. A fa alatt áll a híres kereszt. )

Az alsószentmártoni csoda II.

Tehát vagy két éve a két főszereplő Miroszláv és Miroszláv, kiknek vezetéknevüket itt nem írom ki (bár egyikük német neve a kereszten is szerepel) éppen arra tértek haza a munkából. Társaikkal együtt megálltak a Livoda-keresztnél. A nem német nevű Miroszláv, úgy húsz év körüli fiatalember kissé bánatos hangulatban volt, éppen elhagyta a szerelme, meg hasonló dolgok gyötörték. A másik Miroszláv meg vigasztalni akarta. Azt mondta neki, nézzen a keresztre, imádkozzon, és Isten majd megsegíti. A nap már nyugovóban volt, a kereszttől jobbra. Miroszláv meg csak nézte a keresztet, hátha segít. Sokáig nézte, aztán becsukta a szemét. Még mindig a keresztet látta fényes kontúrokkal. Aztán kinyitotta szemét, és még mindig látta a fényes keresztet az igazi mellett.

Ez lenne az első csoda. Eltelt két év is, hogy senkinek se nagyon mondták. Nem is nagyon gondoltak rá. A kereszt továbbra is gazban állt az idén nyárig….

(Folytatom.)

3 komment

Címkék: Szentmártonicsoda

2010.08.24. 15:54 Hökkentő

A Tenkestől a Szársomlyóig így látszik a Villányi hegység a Livada-kereszttől. Ez a kép, tkp. annak a képnek az ellentétes nézete, ami a képre kattintva megnyílik.

Szólj hozzá!

Címkék: Szentmártonicsoda

süti beállítások módosítása