ANTIBLOG - AZ AUTONÓM GONDOLAT

Mit csinál ez a lány? A megfejtőnek jutalom!

Újra jelentkezem, folytatom a blogot. Legutoljára Júdás csókjánál tartottam. Akkor nagyon megviseltek a történtek, most is a hatása alatt vagyok, de valami nagyszerű is történt. Jézus él! Meghalt, de él! Feltámadt! Krisztus feltámadt!

Elkezdem hát elölről, mi is történt.

Én Antal, a Jóisten méltatlan hírnöke, most elmondom az egész történetet.

Az éjszakákat az olajfák hegyén töltötte azokban a napokban. Útba esett Lázár háza felé, és ilyenkor nagyon kellemes hely volt. Akik keresték nem is sejtették, hol tartózkodik, pedig nem rejtőzött. Teliholdnál nem is lehetett a sötétség leple mögé bújni, ő nem is akart. A tizenkettő általában mindig vele tartott. Péter, János és András voltak legtöbbször közvetlenül mellette. A hetvenkettőből elvétve ha maradtunk ilyenkorra vele. Én Andrással beszélgettem arról, hogy mit mondott a vacsoránál, de pontosan ő sem értette. András javasolta, hogy aludjunk egyet az egyik fa alatt. Köpenyeinkkel betakaróztunk, és hamar álomba merültünk.

Álmom különös volt. Angyalok szálltak föl s alá Jézus körül. Ő imádkozott. Térdelt. Arca egyre halványabb lett, a teste reszketett. Az angyalok erősíteni jöttek őt. Némelyek a reszketést próbálták megállítani, mások angyali nyelven beszélgettek vele, így próbáltak erőt önteni belé. Soha ilyen esetlennek nem láttam, még utána sem, pedig nem akármi várt még rá. Egy nagyobb sereg angyal távolabb tüzes kardokkal tartott távol egy egész sereg démont. Volt ott minden: bika és kosfejű, két testű derékban összenőve, lólábú és elmondani sem tudom még milyen szörnyeteg. A kifáradt angyalok, mint valami fürge halak az árral szemben emelkedtek az égbe, ahonnan friss erőben lévők jöttek helyettük. Ha ébren vagyok, tudom, hogy az angyalok, a bukottak sem így működnek, de ott olyan valóságosnak tűnt mindez.

Egyszer felébresztett minket, hogy most ne aludjunk. Az arca pont olyan volt, mint álmomban: megviselt és gyötrött. Én megkérdeztem, hogy hívjam-e akit csak tudok a többi hetvenkettő közül, de ő azt mondta, hogy nem szeretné, ha így látnák. Én is távolabb mentem. Csak Péter, János és András maradt egészen a közelében. Gondoltam, ha ők vele vannak, nem lehet baj. Egy darabig küszködtem lecsukódó szemhéjammal, de csak elnyomott megint az álom.

Ugyanott voltam álmomban is, mint ébren és ugyanakkor. Felálltam és Jézus közelébe mentem. Szólni akartam hozzá, de nem volt hangom. Meg akartam érinteni, de nem volt testem. Amit éreztem, az ő érzései voltak, de csak annyi belőlük, amennyit el voltam képes viselni. A remegés, a hidegrázás, aminek ellenére mégis izzadás öntötte el, mind számomra is érezhető volt. Egy darabig csak néztem, és éreztem, amint a homlokán megindul egy verejtékcsepp. Végigfut a halántékán, majd lecsöppen. A föld elitta, de egészen másként, mint az izzadságcseppet szokta. Maga a csepp is súlyosabb volt. Nyomában kerek vörös folt maradt. Vércsepp. Ettől kezdve csak a kerek vércsepp kiszáradt nyomát láttam. Olyan picivé lettem, hogy egy hatalmas vörös stadionnak tűnt. Megértettem, hogy magára kell hagynom, csak az angyalok maradhatnak vele. Egyre halkabban hallottam szavait. Csak annyit vettem ki, hogy az atyja akarata legyen, ne az övé.

Fegyverzajra ébredtem. Ijedten felugrottam, közelebb akartam menni, de összecsuklottam. A ruhám teljesen átnedvesedett az izzadtságtól. Összekuporodtam, és egy fa mögül ki-ki lesve néztem a történteket.

A templomőrség katonái voltak. Fáklyákkal jöttek, de a telihold is világított. Júdás vezette őket. Jézus felállt, és maga elé tartott kezével lökött egyet a levegőbe. Erre mind elvágódtak. Hamar feltápászkodtak és elindultak Jézus felé. Ekkor már tanítványai is ott álltak mellette. Júdás arcán valami egészen különös mosoly volt, amikor elindult. Remény és beigazolódás ült ki egyszerre a tekintetére. Igazi örömmel indult Jézus felé. Vállára tett kezeivel magához húzta, és egy csókot nyomott az arcára. Ahogy távolodott a két tekintet, Jézus megszólalt:

„Júdás, csókkal árulsz el?"

A katonák ebből a jelből tudták, kit is kell elfogni. Elindultak felé. Péter megilyedt a fenyegető léptektől, előre lépett pár határozott lépést, és kirántotta az egyik katona kardját. Az teljesen lemeredt a váratlan tettől. A kardot jobb kézzel vette el, mert a katona bal oldalán lógott. Rögtön átvette a bal kezébe. Ügyetlenül hadonászott vele, miközben valamit ordibált. Addig lóbálta a fegyvert, még levágta a katona jobb fülét. Mostmár mindketten kiabáltak. A katona jajgatott, Péter meg azt bizonygatta, hogy ő életét is adná Jézusért. A katonák csak néztek: ki ez a bolond, mit is tegyenek vele?

Jézus először Pétert csitította le. Bal karját, amiben a kard volt ragadta meg. Szemébe nézett, valami olyasmit mondott neki, hogy aki fegyvert ragad, a fegyvertől fogja életét elveszteni. Péter a kardot, Jézus Péter karját engedte el, majd a katonához ment. Az a tenyerét a füle helyére tette. Ujjai közt folyt a vér végig az alkarján, a könyökénél csöppent le egyre szaporodóbb ütemben. Jézus lehajolt, felemelte a levágott fülkagylót. Felemelte. Jobb kezével a katona könyökét húzta le, másik kezével visszaillesztett a fület. Majd jobb kezét a katona fejére tette, egy darabig várt, elengedte, visszalépett eredeti helyére. A katona csak némán állt. Száraz bal kezével tapogatta meg a jobb fülét. Meggyőződött róla, hogy ugyanúgy áll, mint előtte. Végigsimította jobbkarján a ragacsos, félig alvadt vért, és leült a földre. Sokáig ott maradt még miután társai elvonultak is.

A templomőrség két tisztje megragadta Jézust. Egy harmadik kötéllel előrefogva megkötözte a kezeit. Szorosan körbevették. Elindultak a város felé. A fáklyáik miatt könnyű volt őket távolabbról követni.

Folytatom

szép ének

A szöveg görögről magyarra fordítva: 

Kisztus feltámadt a halálból. Legyőzte halállal a halált, és a sírbanlevőknek életet ajándékozott.

Harang

Krisztus feltámadt!

Hrisztosz aneszti!

Христос Воскрес!

Christus resurrexit!

Ha Mashiyach qam!

Hristos a Inviat!

Kriste aghsdga!

Tha Crěosd air čiridh!

Interjú Caius Cassiussal

Caius Cassius a Cassius nemzetség egyik legismertebb tagja. Egyháztörténetből, jogtörténetből egyaránt ismert személyiség, a Caesart meggyilkoló Cassius közeli rokona. A nemzetség Longinus melléknevű ágához tartozik, így ezen a néven is emlegetik.

C.: Igen, családom több tagja is hírnevet szerzett magának. Eredetileg patriciusok voltunk, de Viscellinus konzul meggyilkolása után kiléptünk a rendből, ezért plebejusként emlegetnek minket, de családunk mindig is a legbefolyásosabb rómaiakat adta a hazának.

Egy kicsit önről is hallhatnánk?

C.: Igen, bár személyem körül több félreértés keletkezett. Pomponius összekevert Caligula sógorával Lucius Cassius Longinussal. A kegyes hagyomány pedig úgy véli, hogy remeteként éltem, még a vak helytartó ki nem végeztetett. Hát akkor én voltam a helytartó. Valóban már félig vak voltam addigra, de azért saját magam ellen nem adtam ki parancsot. Csak a szemem romlott meg, nem az elmém.

Mi is történt a szemével?

C.: Már korán, huszonéves koromban szürke hályog támadta meg. Emiatt századosként nem csapatnál szolgáltam, hanem Pontius Pilátus mellé osztottak be elsősorban jogi tanácsadónak. Engem kért meg a Jézus keresztre feszítésének felügyeletére. A halál beálltát siettetni akarták a közelgő ünnep miatt. Attól féltek, hogy mivel a tisztátalan testekhez nem nyúlhatnak, ott fognak bűzleni hét napig. A katonák megkezdték a lábszárcsontok összetörését, hogy az elitéltek ne tudják tartani magukat, így megfulladjanak. Jézus már halott volt, hogy megkíméljem a megcsonkítástól, ahogy a kiképzésen tanultam, a negyedik és ötödik borda közt meglékeltem. Víz és vér áradt belőle. Halottnak nyilvánítottam. A szememre fröccsent vér azonnal eltüntette a hályogot. Viszont idősebb koromra újból előjött, és meg is vakított.

Milyen kapcsolatban volt Jézussal?

C.: Már jóval a kivégzés előtt figyelték, mint Rómára kockázatot jelentő személyt. A jelentésekből én semmi rosszat nem olvastam ki, sőt egyre jobban csodáltam. Feltámadása után nem juthattam a közelébe, de később már barátságba kerültem tanítványaival. Kivégzését nem javasoltam Pilátusnak. Részben az én jogi tanácsaim, részben felesége álma miatt habozott, de aztán engedett a tömeg nyomásának.

Ön keresztény?

Igen, ha latinul kérdezi: kristianus, azaz krisztuskövető vagyok. A szó mai értelmében természetesen nem. Már akkor voltak közösségek különösen a városokban. Én nem tartoztam egyikhez sem, de jó viszonyt ápoltam velük. Már Rómában éltem az üldöztetés idején. Jogi védelmükre keltem, sőt a házamban is rejtegettem őket. Néró emiatt is száműzött Szardinia szigetére, bár gazdagságom és tekintélyem is irritálta. Viselkedésem is kissé eltért az átlag rómaitól, igyekeztem inkább Jézus szerint élni.

Hogyan alakult politikai karrierje?

C.: A száműzetés előtt Szíria helytartója voltam. Békés időszakot teremtettem, katonáim kondíciójára is ügyeltem. Segítettem András, Jakab és Tamás apostolok missziós útjait, bár a diplomáciai segítségen kívül nem fogadtak el semmit. A pártus trónért folytatott küzdelemben Meherdatest támogattam, de az Eufrátesz mellett csatát vesztett. Emiatt nehezebb volt a keleti misszió további támogatása. Aztán jött Szardínia, ahonnan már teljesen vakon tértem vissza Rómába.

Jogelméleti munkássága is jelentős. Szólna erről egy pár szót!

C.: Apósom, Tubero művét folytattam. Elsősorban a polgárjog területén alkottam. Tíz kötetben foglaltam össze kutatásaimat. Jelentősnek tartják Ferox-kommentárjaimat is. Megtisztelnek vele, hogy mestereimet meghaladva az engem követő jogász nemzedéket rólam nevezték cassianinak.

A legtöbben mégis a lándzsa kapcsán ismerik.

C.: Igen, az a bizonyos lándzsa. Az egyik római katonától ragadtam el. Szokványos fegyver volt. Megvan ma is, de nem árulom el, melyik az. Nem a bécsi, hogy megnyugtassam a Hitlerkutató dilettánsokat. Jogászként azt a kérdést teszem fel, hogy qui prodest, kinek az érdeke? Heródes lándzsája-féle változat már Szíriában elterjedt. Elsősorban a zsidó keresztények próbálták az ószövetségi folytonosságot ezzel is igazolni. Lehet-e valóban, hogy Mózes, Saul és a többiek ugyanazt a fegyvert használják? Különben is, az akkor bronzból lenne.

Azt, hogy Julius Caesartól kaptam volna, a Habsburgok kedvéért költötték. Ők ugyanis Caesartól eredeztetik magukat. A mai féltucatnyival szemben több száz felbukkant belőle a történelem során. A legfájóbb számomra, hogy alantas érdekből sokszor azt az aspektusát tekintették, hogy Krisztuson ez a szerszám ejtett sebet. Én a lábszárának eltörését akartam megakadályozni, ha már halott volt. Eleget kínozták, nem kell még halálában is gyalázni. A különféle titkos páholyok mintha ezt a hullagyalázást akarnák folytatni. Üzenem nekik: Jézus él, én színről színre látom, de ők már nem bánthatják. Ezt tanúsítom!

A legveszélyesebbek azok, akik az Arimateai József szálán szövik tövább történetüket. Józsefet ismertem, a farizeusok közt a legderekabb férfiú volt, Jézus barátja. A legenda szerint azzal a kehellyel együtt, amellyel Jézus vérét felfogta, a lándzsát is elrejtette. Az eredetileg áriánus Meroving család érdekeit szolgáló mese Jézus feltámadása helyett meggyógyulásáról és új életéről beszél. Nálam hitelesebben senki sem tanusíthatja, hogy meghalt, hisz magam győződtem meg róla. E legenda kitalálói szerint Mária Magdolna Jézus felesége volt. Ismertem az összes megfigyelő jelentését, Jézusnak nem volt se felesége, se ágyasa, se semmilyen szerelmi kapcsolata. Ráadásul a történet összekeveri a Mária nevű nőket, a Magdalai Máriát, Lázár nővérét és még a szamariai bűnbánó asszonyt is. Az egész mögött azok állnak, akik hatalmukat a világra ki akarják terjeszteni, de útban van nekik Krisztus és az Ő egyháza.

Híradórészlet egy kereskedelmi TV-ből

Jeruzsálem. Véglegesen megoldódott a Jézus ügy. A városban földrengés pusztított.

Tegnap keresztre feszítették és meghalt a Názáreti Jézus az utóbbi időkben a tisztességes farizeusokat leginkább felháborító zavargó. Az események csütörtök éjjel váratlanul felgyorsultak, a világsajtó is csak szombat reggelre értesült a fejleményekről. A szabbat és az ünnep miatt munkatársunkat sem tudjuk kapcsolni. A városban még a közszolgáltatások is leálltak, soha nem látott buzgalommal tartják a szombati munkatilalmat. Az egyetlen működő faxról, a helytartói palotából küldte el Opport István tudósítását. Ebből idézünk.

Jézust csütörtök este fogta el a templomőrség az Olajfák hegyén, ahol az éjszakát töltötte tanítványaival. Kisebb dulakodás után bekísérték a főtanács soros elnökének, Kaifásnak házába. A gyalázatos ott sem tartózkodott az istenkáromló beszédtől, ezért a vád egyértelműen megállt, lehetett kérni Pilátustól az ítéletet. A helytartó először bizonytalankodott. Mivel Jézus galileai, elküldte az ünnepre Jeruzsálembe jött Heródeshez, Galilea és Perea fejedelméhez, de onnan is visszaküldték. Pontius Pilátus nem találta bűnösnek, de a nép haragjától félve megostoroztatta. Azzal is próbálkozott, hogy az ünnepre való tekintettel a szokásos amnesztiában részesíti. A nép igazságérzete azonban Barabás szabadon bocsátását követelte. Barabás ugyanis csak egy rablógyilkos volt, a nép szószólói szerint nem vállalható a visszavonhatatlan halálbüntetés. Mi van, ha kiderül utóbb, hogy ártatlan?

Megszületett nagy nehezen az ítélet: Jézust keresztre kell feszíteni. Pilátus magánvéleményét is közölte, minek kapcsán diplomáciai bonyodalmakra lehet számítani.

Az ítéletet római katonák hajtották végre a Koponyák hegyén. Jelen voltak a főtanács tagjai és a templomőrség. Két másik bűnözővel együtt feszítették keresztre Jézust. Elvetemültségére jellemző, hogy még ott is folytatta nyugtalanító beszédeit. Úgy hat óra tájban állt be a halál. Sokan kapcsolatba hozzák az akkor bekövetkezett földrengéssel és a szokatlan sötétséggel. A helytartóság képviseletében eljáró százados nem engedte lábszárcsontjait eltörni, ezért lándzsával megnyitotta oldalát, hogy a halál beálltáról meggyőződjön. A holttesteket még az ünnep beállta előtt eltávolították a hozzátartozók.

Jeruzsálem újra csendes, remélhetőleg az is marad a rendbontó kikapcsolása után. Az ország ünnepli az egyiptomi kivonulás emlékét. A földrengés kisebb kárainak helyreállítása után minden visszatérhet az eredeti kerékvágásba.

Nemrég kaptuk a hírt, hogy holtan találták Iskarioti Júdást, a neves üzletembert. Többen úgy vélték, hogy Jézus követőit ő fogja a főtanáccsal való kiegyezés útjára vezetni. A Homo economicus című gazdasági lap szerint Júdás gazdasági társasággá kívánta alakítani a Jézus körüli csoportot. Ezek után a legvalószínűbb, hogy teljesen felszámolódik a Jézus-kör. A tőzsde a hírre még nem reagált.