HTML

ANTIBLOG - AZ AUTONÓM GONDOLAT

Friss topikok

  • S.A.: Bálvány szobrok? Bálványszobor az, amit a pogányok imádnak. Magát a szobrot. Tudtommal a katolikus... (2014.04.01. 12:00)
  • N.: Ez nem Immaculata, mert nem a Holdon lép Mária, nem a Kígyó fejét tapossa. Ez egy Mária mennybevit... (2013.07.26. 20:04)
  • Somogyi Antal: Kedves Sarolta! Örülök, hogy sikerült egy-két dolog kivételével jól leírni a livodai életet. Mivel... (2012.11.29. 17:57)
  • Somogyi Antal: Hű, ez a kommentsorozat most esett le nekem! És teljesen véletlenül a bibliai Lázárról írok. :D (2012.11.14. 23:36)
  • Somogyi Antal: :) Örülök neked Szkippi! (2012.10.13. 20:42)

2011.10.21. 17:52 Hökkentő

Tehát létezik a latin nyugat és a nemcsak görög, de görög alapú kelet. Elnagyolva azt mondhatnánk, hogy egy latin betűs és egy cirill betűs fele van kontinensünknek. (A román írás eredetileg cirill betűs volt.)

A határ folytonosan változik. valahol a Karélia, Fehérorszország, Ukrajna, a Kárpátok keleti láncai és Bosznia körül fut a határ széles átmeneti sávokkal. A középiskolás történelmi atlaszban van is egy olyan térkép, amelyik az első évezred vallási viszonyait ábrázolja, és ott meg is húzzák ezt a határt. De nem mernek elszakadni a mai szeteroetípiáktól, így többek közt a mai lengyel-ukrán határon is helytelenül futtatják ezt a vonalat. Így pl. Lemberg, a nyugat egyik központja a kelethez került. Az első évezredre ezt még nagyobb hiba alkalmazni.

A köztudatban az van, hogy az 1054-es egyházszakadás óta van ez így. A valóságban, mint előző bejegyzésemben írtam, ez sokkal régebbi kulturális kettősség. Másrészt az 1054-es eseményt sokáig nem vették figyelembe. Többször visszavonták az exkommunikációt, szinte minden jelentősebb zsinaton bejelentették az egységet. Aztán mindig történt valami, ami ezt megtörte.

A két féle életszemlélet közti különbséget a lovag és Odüsszeusz összehasonlításával szoktam szemléltetni. Valahol ebben a blogban ezt már leírtam, de, mivel lusta vagyok visszakeresni, leírom újra.

A lovag a krisztusi szereteteszmény túlhajtás, sokszor már képmutató módon. Hármas fogadalmából (Gottendienst, Herrendienst, Frauendienst) következik a nyugati életfelfogást a reneszánsz rombolása ellenére a felvilágosodásig, nyomokban máig meghatározó egyenes viszonyulás a dolgokhoz. A lovag sohasem támad senkit hátba, az ellenségeivel is gáláns.

A kelet megmaradt Odysszeusz életeszményénél. Homérosz ráaggatta a ”leleményes” állandó jelzőt, ami valójában cselszövőt jelent. Az erények hírében áll, de azokat, ha nem szükséges nem gyakorolja. A legjobb férj, de egy nimfa könnyen feltartóztatja, amikor hitveséhez kellene hazatérnie. A mai napig is ő a példa. Pl. míg nyugaton a hazug politikusok ellen a még többnyire jóérzésű emberek lázonganak, keleten a tömegek az ilyen embert tartják alkalmas, jó vezetőnek.

Hogy mi okozza ezt a különbséget a két kultúra között? Ennek több oka lehet. Általában sanyarú török uralommal hozzák kapcsolatba a Kelet természetét, amikor is a megélhetésért, sokszor a puszta túlélésért leleményessé, ravasszá kellett válni. Az alsószentmártoni kereszt kapcsán e blogban már leírtam, milyen volt a török uralom alatt a Balkánon az élet. Viszont a török még sehol sem volt, amikor Bizánc már az intrika és cselszövés melegágya volt. A különbség egyik meghatározó okát másban látom.

 

A keleti kereszténységben két felfogás van a liturgiáról. Az óhitűek szerint a liturgia a valóságos Isten valóságos megjelenítése, amihez az, hogy emberek is jelen vannak, csak lényegtelen kellék. A templomot is szigorúan úgy tagolják, hogy beavatottságuk szerint elkülönítik a népet. A trapezában van a kereszteletlenek helye. A megkereszteltek a hajóban, a szolgálattevők az elrekesztett szentélyben kapnak helyet. A liturgia bizonyos pontjain kizárják a beavatatlanokat. A Hiszekegy előtt elhangzik, hogy ”az ajtókat, az ajtókat zárjátok be!”. Régebben voltak is ajtók a trapeza és a návisz között, amivel ekkor kizárták a kereszteletleneket. Ma már többnyire az első tér a nők temploma, ezért nincsenek már ajtók. A legnagyobb hittitkok idején viszont a mai napig kivonul az illetéktelenek a szentélyből, csak az áldozópapok lehetnek bent, még egy függönyt is elhúznak az ajtók mögött.

Ugyan vannak keleten is újhitű mozgalmak, Oroszországban sokszor a cárok képviselték a reformokat az eretneknek kikiáltott sztároobrazecekkel szemben, a lényegében mégsem értek el változást. A szentségeket is formálisan veszi a nép, a csecsemőt a kereszteléssel egyszerre bérmálják, egészen kis gyermekek is áldoznak. Nem szükséges, hogy a tömegek beavatottan átéljék a titkokat. Ugyanígy Isten szava sem feltétlen kell, hogy eljusson a néphez. Amikor nyugaton a már nem érthető görög nyelvet kiszorította a templomból a latin, keleten is megjelent az ószláv nyelvű liturgia. (Az igazság az, hogy nyugaton is, a glagolita liturgia máig élő hagyomány Horvátország egyes mindig is a nyugati egyházhoz tartozó vidékein.)

A nyugat az Evangéliumot az emberek közé vitte. Keleten is a hajó a felolvasás helye, de nyugat képes volt a teljes liturgiát ennek alárendelni. Folyamatosan reformálta is ennek érdekében. Na nem a divatok, konjunkturális nyomások hatására, de folyamatosan reformálta. Így az Örömhír az emberek életének kerete lett. Nyugaton ezért elképzelhetetlen, hogy püspökök arról prédikáljanak, hogy más népeket ki kell írtani, vagy hogy papok a templomtoronyból lőjék a más nemzethez tartozókat.

Mondják sokan, hogy ezek a vadhajtások az autokephal nemzeti egyházak sajátjai. Az autokephália csak újkori jelenség, autonóm egyházak voltak, ráadásul az az érdeke helyzet állt elő, hogy a szerb egyház pl. Magyarországon működött, Szerbia Konstantinápoly fennhatósága alatt volt. De ez az autokephal-sovinizmus sem létezhetne, ha az Ige köztük lenne. Nem akartam én ezzel véleményt alkotni a keleti egyházakról, bizonyság erre, hogy rendszeresen részt veszek liturgikus eseményeiken, de ez, amiről itt írtam, nem tagadható valóság. Európa keleti része enélkül nem érthető.

 

Még annyit ideírnék, hogy az óhitű felfogásnak többször találkoztam egy igen érdekes következményével. A szent hely, szent idő és a szent ember mentes a bűntől- Az az én nyugati felfogásomban azt jelenti, hogy ott, akkor, és azok tartózkodjanak a bűntől. Keleten pedig azt, hogy nyugottan bűnbe eshetünk ott, akkor és ők, az nem számít. Ez a nőcsábász pópák mentsége is, de pl. Alsószentmártonban máig él a zöld nap szokása. Ezt nagycsütörtökön tartják, és semmi másról nem szól, mint hogy aznap bármit megtehetnek ellenségeikkel, az nem bűn. Betörik az ablakokat, leakasztják a kapukat, leöntik kromofággal az autókat. Figyelem! Nagycsütörtökön ne nagyon tévedjen arra senki!

 

3 komment

2011.10.17. 19:28 Hökkentő

Тијело Христово примите,

Источника бесмертнаго кусите.

Кусите и видите, јако благ Господ,

Алилуја, алилуја, алилуја.
.
Nyersfordításban:
Krisztus teste, vegyétek,
Ízlejétek a hallhatalanság forrását.
Ízleljétek és lássátok, mily áldott az Úr,
Alleluja, alleluja, alleluja.

6 komment

2011.10.16. 07:47 Hökkentő

Szólj hozzá!

2011.10.16. 07:45 Hökkentő

Kelet és nyugat

 

Diocletianus előtt császárnak lenni nem jelentett életbiztosítást. Ha már fél évet tudott valaki az imperatori pozícióban maradni, szerencsésnek mondhatta magát. Diocletianus úgy vette elejét annak, hogy ellenfelei eltegyék, hogy megosztotta velük a hatalmat. A birodalmat földrajzilag is ketté osztotta, magának a keleti, Maximianusnak a nyugati felet szánta, ahol mint augustusok uralkodtak. Mindketten további két-két részre osztották részbirodalmukat egy-egy caesart véve maguk mellé, akik egyben fogadott fiuk és örökösük is lett, sőt még lányaikat is hozzájuk adták. Így lett a kelet caesarja Galerius, a nyugaté pedig Constantius, a későbbi Nagy Konstantin apja.

A kettéosztás maga igen érdekes. A provinciákat megyékbe fogja, úgy hogy az Illiricum két megye, Pannonia és Moesia közt oszlik meg, de a keleti caesar uralma alatt. A kelet és nyugat határa a nagy pannoniai és itáliai megye közé kerül. De itt nem is ez az érdekes, mert itt sok változás lesz még, ezen a területen dől el szinte minden, ami Európa sorsát meghatározza.

A két szélső rész Constantius és Diocles negyede. A keleti részek a hellenizmus kulturális hatása alatt vannak. Itt keveredett össze Alexandrosz és utódai idején minden, ami az ókori kelet. A mai multikultihoz nagyon hasonló kulturkeverék jött létre. A klasszikus görög alapokat megfertőzte és átjárta Egyiptom, Babilon, Perzsia és egy csomó keleti kultúra hatása, még Indiáé is. Nem mondható ez a kultúra olyan magasrendűnek, mint bármely alkotója volt, inkább valamiféle megbomlott rend volt, amiben megint csak a mai multikultihoz hasonlított. Az összekötő nyelv itt a görög volt a latin a közigazgatás nyelve volt. Vallásilag leginkább a nyúédzshez tudnám hasonlítani ami ott volt. Keleti vallástöredékekből összerakott beavatásos misztériumok zavaros szimbolikával, de a kereszténység is jelen volt, sőt itt született.

A nyugati rész puritánabb és tisztán latin, a bennszülötteket sikeresebben integrálja. A germánok ugyan folyamatos fenyegetést jelentenek, de római és a germán racionális gondolkodásmód találkozik, és egy gyakorlatiasabb kultúrát hoz létre. Róma városa maga ide tartozik szinte egymaga a metropoliszok közül, talán Carthago még jelentős központ, a gall, brit részek lakosai nem annyira nagyvárosoba tömörülnek. Itt majd később jelennek meg a városok egészen más jelleggel. Keleten viszont ott van Antiochia, az egyiptomi Alexandria, Jeruzsálem és a Constantinus által nagyvárossá tett Konstantinápoly, azaz Bizánc.

Ez a két szubszrátkultúra, a kétféle pogányságnak, azaz a keleti misztériumvallásoknakak és a nyugati letisztultabb gyakorlatiasság pogányságnak hatása a kereszténység idején alapvonásaiban megmaradt. A hitelveket különösen keleten sikerült az igaz hit keretein belül tartani (innen az otodox, azaz igazhitű kifejezés), amit nyugat is elfogadott. Az igazi különbség inkább csak formális, a liturgia külsőségeit jellemzi. A kelet a hagyományt tartja inkább fontosnak, a nyugat pedig azt, hogy az Ige érthetően eljusson mindenkihez. A liturgikus nyelv kezdetben az Evangélium görög nyelve. A nyugat bevezeti a latint, mondván azok a nyelvek is elfogadhatóak, amin Krisztus keresztjére íratta a feliratot Pilátus. Keleten is megjelenik a szír, asszír, kopt liturgikus nyelvek, sőt a Birodalmon kívül mások is (malabár, amhara, stb.) A nyugat viszont a latinban egységesedik.

Maga a liturgia formája is eltérést mutat. A kelet megmarad a Szent Jakab hagyománynál, amit aztán Nagy Szent Bazil és Aranyszájú Szent János továbbfejleszt. Nyugaton a római egyház liturgiája és a gall egyházak szokásai alakítanak ki egy másik liturgikai rendszert.

Ennél sokkal súlyosabb a politikai megosztottság. Keleten tovább él a Római Birodalom több, mint ezer évig. A nyugat viszont elsősorban germán vezetésű romanizált vagy germán lakosságú államokra szakad, ahol igazán csak a germánok hoznak létre nagyobb birodalmat. Igazán az ellentéteket egy olyan esemény mélyíti el, amire az adekvát válasz inkább az összefogás lehetett volna. Megjelenik az iszlám. A keresztény államok számára elveszik a Közel-kelet egy része, Afrika és Hispánia. Mindez Bizáncot sokkal súlyosabban érinti, különösen az után, hogy a török törzsek megjelentek. Ettől kezdve a nyugat viszonya a kelethez pusztító. Már a keresztes háborúk sem azért indultak, hogy a keleti keresztény uralmat visszasegítsék állítani, hanem nyugatosítani akartak. Aztán a nyugat elvesztette a hitét. Előbb még külsőségekben tartotta magát, aztán nyíltan nem keresztény lett. A kelet már mint gyarmatosítandó terület jelent meg. Tkp. ez tart máig, a XX. század nagy háborúi is ezzel a folyamattal kapcsolatosak, nem véletlen, hogy mindkettő a kelet-nyugati határral kapcsolatban robbant ki.

Hű, de hosszúra sikerült ez a bejegyzés, ahhoz képest, hogy úgysem fogja elolvasni senki.

2 komment

2011.10.15. 14:27 Hökkentő


 

Visszatérve a szlávokra, megállapítom, hogy igazán a szlávságot, amit a szláv néplélek jelent csak ortodoxként, esetleg görögkatolikusként lehet megélni. Vannak mohamedán szlávok is, de ők inkább törökök, vagy valami furcsa átmeneti kultúra megtestesítői. A nyugati, latin kereszténységhez tartozó szláv népek is csak másodlagosan szlávok. A lengyelekről köztudott az a tréfás megjegyzés, hogy elsősorban lengyelek, aztán katolikusok, és ha van idejük, akkor szlávok is. A csehek szlávsága, csak arra való, hogy más népeket tudjanak a maguk befolyása aló vonni. A katolikus délszlávok kultúrája is inkább magyar vagy osztrák jellegű.

Mindez fordítva is lehet igaz, az ortodoxia szlávvá tehet népeket akár lélekben is, ahogy Macedónia-Trácia vidékén történt.

Illíria ilyen szempontból összetettebb. Egy olyan szláv beltengerré vált, ahol a nemszláv népek által tagoltan különféle kis népek alakultak ki, amiket családi klánok próbáltak nagyobb területi uralom alá vonni Magyarország és Bizánc kettős szorításában. A kelet és nyugat határa itt a legkevésbé követhető. Nagyon durva egyszerűsítés lenne, mégis ezt sugallja ma a tömegtájékoztatás, hogy a horvát-szerb határ, finomabb esetben a az etnikai határ lenne a kelet és nyugat, a latin és a bizánci kultúra határa. Bár ilyen egyszerű lenne. Az alsószentmártoni sorozatomban elkezdtem leírni, milyen volt a török időkben a Balkán. Szláv, vlach és görög néptöredékek próbáltak berendezkedni valami sajátos túlélésre. A nagy kelet-európai síkság is valójában egy ilyen átvonulási terület volt, ahol a keleti nomádok és a nyugati germán terjeszkedés nyomása, a gyakran felperzselt mező fogta össze a kis törzseket és alakított államokat.

Megpróbálok mindennek az elejére menni. Mondhatnám Ádámig, Éváig visszavezetni a szlávság történetét. Nem akarok történelmi keresztmetszetet adni, csak azokat a momentumokat elem ki, amiből megérthető a szláv néplélek. Ez az Ádám-Évára utalás viszont nem csak kedélyes túlzás, valóban addig vezethető vissza a történetük, ahogy ezt Nesztor a krónikás megírta. Vele személyesen is volt módom találkkozni a Kijivo-Pecserszkaja Lavrában, a földalatti sírkamrákban.

De előbb egy fontos kérdést szeretnék tisztázni: mi az Európán belül, hogy kelet meg nyugat?

 

11 komment

2011.10.15. 08:05 Hökkentő

Kik a kerubokat titkosan ábrázoljuk és az elevenítő Háromságnak háromszorszent éneket ajánlunk,

tegyünk félre mostan minden földi gondot; mert a mindenek királyát fogadjuk, kit láthatatlanul hordoznak az angyali rendek. Alleluja, alleluja, alleluja!

Ez a kerubének szövege. Rövid időn belül kétszer énekli a nép a második részben kis változtatással. A mikor a kenyeret és a bort az oltárra viszik és közvetlenül utána. A titkos esemény legtitkosabb részébe vezet ez az ének. Ekkor még csak kenyér és bor, de nemsokára Krisztus teste és vére (Tjela i krova Kristova)

És termszetesen Divna Ljubojevićtől is beillesztem:

Szólj hozzá!

2011.10.14. 22:26 Hökkentő

Царице моя преблагая, Надеждо моя Богородице,
Приятелище сирых и странных Предстательница,
скорбящих радосте, обидимым Покровительнице!
Зриши мою беду, зриши мою скорбь,
помози ми яко немощну, окорми мя яко странна.
Обиду мою веси, разреши ту, яко волиши:
яко не имам иныя помощи разве Тебе,
ни иныя предстательницы,
ни благия утешительницы, токмо Тебе, о Богомати,
яко да сохраниши мя и покрыеши во веки веков. Аминь.

Царица моя преблагая, Надежда моя, Богородица,
приют сирот и странников защитница,
скорбящих радость, обиженных покровительница!
Видишь мою беду, видишь мою скорбь;
помоги мне, как немощному, направь меня, как странника.
Обиду мою знаешь: разреши ее по Своей воле.
Ибо не имею я иной помощи, кроме Тебя,
ни иной Защитницы,
ни благой Утешительницы --
только Тебя, о Богоматерь:
да сохранишь меня и защитишь во веки веков. Аминь.

Szólj hozzá!

2011.10.13. 17:19 Hökkentő

Nem polkorrekt manapság néplélekről beszélni, de én az ilyen hisztikkel, mint polkorrektség, nem foglakozom. Az előző bejegyzésemről ugyanis a szláv néplélek jutott eszembe. Mert igenis létezik néplélek, amit hamvas géniusznak nevez, amit az angol folk lore akart eredetileg kifejezni. Az a kollektív lelki folyamat, ami nem feltétlen jellemzi egy nép minden tagját, de az egészben mégis ott van.

A szláv néplélek, a szlávság sokkal egyszerűbb, mint a magyarság, viszont sokkal mélyebb és szélsőségesebb. A titkok megélésében is mélyebb. Még tizenéves koromban tanultam meg a szegedi szerb paptól, hogy az utolsó vacsora szláv nyelveken tajna vecsera. Nem úgy nevezik, hogy utolsó, hanem, hogy titkos. Kijevben a lavra trapeznaja palatája, amikor ott jártam pár évvel ez után ateista múzeumnak volt berendezve. A falon a sok vacsora és evés-ivás jelenet volt felfestve az evangéliumokból. Ezekhez nem nyúltak az ateisták szerencsére. Minden egyes jelenet egy-egy mezőt töltött be a falon, úgy hogy egyetlen egy kisebb falrészre irányultak. Ott volt az utolsó vacsora, a tajnaja vecsera. Mindenek közt a legtitkosabb a legközpontibb helyen. Ugyanígy az ikonoztázionokon is a királyi kapu fölé kerül az ábrázolás.

Miért is titkos? Mert az Oltáriszentség alapítása ott történt. A vacsora után, amikor már Júdás elment, hogy megtegye, amit meg kellett tennie. Csak azok maradhatnak jelen, akik méltók. A liturgia is, amikor eljut arra a részre, hogy az Oltáriszentség legyen a központban, a méltatlanokat kizárja. Régen az előtér és a templomhajó közt is voltak ajtók, ilyenkor azokat bezárták, ezzel kirekesztették a beavatatlanokat.

Hogyan jutott eszembe a szláv néplélek? Az előző bejegyzés videóját csak végig kell nézni. A moszkvai ikonfestő iskola, szerb ikonok, és ez a sajátos bizánci, de mégis szlávos zene azzal a nyugati polifóniát utánzó, mégis keleti stílusával valamit a szláv lélekből árul el. A Jóistennek kedvesek a szlávok. Nekünk magyaroknak nem mindig. De hát az nem is biztos, hogy különbözőek vagyunk. Nekem egészen más véleményem van a népek származásáról, mint a tudósoknak. Annyira egyek vagyunk, hogy ha megtudnánk, nem is lenne háború a népek közt. Hogy a Jóisten a Bábel tornyánál összekeverte a nyelveket? Ezzel is csak jót tett, mint mindennel, amit tesz. Csak még nem látjuk egészében, színről színre. Mert még titok.

Szólj hozzá!

2011.10.13. 15:54 Hökkentő

 
 

Az imádság egyre fontosabb számomra. Mindig is imádkoztam, de ahogy haladok előre a korban, mélyebb és mélyebb értelmei tárulnak fel ugyanannak a kapcsolatnak, amit Istennel kialakítottam. Ebből a blogból úgy tűnhet, mintha ez valami kultúrtörténeti alapú viszony lenne  ez a Teremtővel. Igen, van ilyen aspektusa is, de igazán ez a lélek mélyén van, egészen mélyen, ahol már nincsenek szavak sem. És lehet szavak nélkül is imádkozni. Sőt talán az igazi imádság szavak nélküli.

Még iskolás koromban hallottam először Aranyszájú Szent János liturgiájából a kerubéneket. Nem is igazi imádság, hanem egy imádság felajánlása: ”háromszor szent éneket ajánlunk.” De ezt nem akárhogy tesszük, hanem titkosan. Titkosan angyalokká válunk. Ez nem igazi átváltozás, csak amolyan átélés, talán szerep. A szövegben az van, hogy ”kik a kerubokat titkosan ábrázoljuk”. A titok latinul misztérium. És innen elfogynak tényleg a szavak, csak annyit tud az ember szólni az Úr színe előtt, hogy Szent, Szent, Szent. De képes erre az ember? Nem, de kerubokat ábrázolva igen.

Ha szláv nyelvű liturgián veszek részt, érdekes módon, nem a heruvim (kerubok) szó ragad meg bennem, hanem a tájno, titkosan szó. Valahogy úgy van elhelyezve a szövegben, hogy az a magva. Az ismétlés is is csak ennyi: ”titkosan, titkosan ábrázoljuk.”

Az egész kereszténység semmi több, mint ennek a titoknak a megélése.

 

 

1 komment

2011.09.16. 10:24 Hökkentő

1 komment

süti beállítások módosítása