Máriaábrázolások - Passió-Madonna
Ez az ikontípus még mindig az Eleusza-csoportba tartozik. A kép története elég kalandos. Eredetileg Ő volt a Segítő Szűzanya, míg Nyugaton a Granach-féle Mariahilf, a Passzaui Madonna át nem vette a helyét, bár sok helyen, pl. Észak-Amerikában vagy a redemptorista szerzetesek ezt a változatot jobban kedvelik.
Azért Passió-Madonna a neve, mert a két angyal, Mihály és Gábor, a szenvedés eszközeit tartják a kezükben, mintegy előlegezve már a Kisded ábrázolásában is Krisztus szenvedését, ami által megváltotta a világot. A kereszt, a lándzsa és a nádszálra tett spongya talán kivehető.
Az első kegykép Kréta szigetéről származik. A képrombolás előtt a bizánci világban elterjedt lehetett, mert a ciprusi Arakoszban is látható egy ilyen freskó. 1499-ben a képet Rómába mentik, ahol a Szent Máté templom kegyképe lesz. Sorsa követhetetlen, annyit tudni, hogy a templomból eltűnt. A lepantói győzelmet a török fölött még az előtte mondott imameghallgatásnak tulajdonítják, de a későbbi nyertes csatákat már a Passzaui Madonnának tulajdonítják. Az ikon eltűnik. 1865-ben előkerül, és IX. Piusz pápa a redemptorista szerzeteseknek adományozza, akik a római székhelyükön az alapítójukról nevezett Szent Alfonz templomba helyezték.
Ünnepe június 27, még a Passzaui Madonnáé inkább május 24, de a két kép kultusza nem igen választható külön. Ha jön a jó idő, még visszatérek a Mindenkor Segítő Szűzanyára magyarországi kultuszhelyeiből is bemutatva.
