ANTIBLOG - AZ AUTONÓM GONDOLAT

Ahogy a Hedégétriákból is bemutattam három híres csodatevő ikont az orosz egyház hagyományaiból, beteszek ide három híres orosz Eleusza, orosz nevén Umilényije (Érintés) ikont is. Azt a hármat választottam, amelyik a számomra legkedvesebb. Talán egyszer eljutok ezekbe a városokba is, és fényképes élményveszámolóval szolgálhatok róluk, történetükről. Sajnos, amikor én Oroszországban jártam az ateista rezsim alatt, a még el nem pusztított egyházi emlékek látogatását még korlátozták.

A pocsajevi lavra kegyképe különösen érdekes. A monostor száz évig a római egyház joghatósága alá tartozott, de ugyanazt a bizánci liturgikus életet élték a bazilita szerzetesek, mint manapság. A kegyképnek és a monostornak XIV. Kelemen pápa teljes búcsút adományozott. A kép máig használt díszes kerete is a pápa ajándéka. Talán egyszer többet is látok ebből a városból, nem csak elsiklok a vonattal mellette az alakból lesve Tyermopol előtt az ukrán síkságból kiemelkedőjellegzetes ukrán kupolák és tornyok sokaságát.

Elmélkedés az Eleusza előtt

Isten a szeretet és a szeretet az Isten. Ki Istent szülte, a szeretet szülte e világra. Belőle és általa jön, mert benne testesült meg a szeretet Istene.

Bár Nála nincs hatalmasabb, mégis emberként milyen védtelenként jött a világra. Ez az emberi természetének lényege, csak így tudta üdvözítő tervét megvalósítani.

Belépett tehát a történelembe gyenge, piciny kis tehetetlen gyermekként. Teljesen ráutalta magát egy asszonyra. Az ő léte a mi váltságunk. Aki őt neveli, a mi üdvösségünket óvja, védi, táplálja. Ezért a Szűzanya minannyiónk Édesanyja.

A védtelen gyermek számára az édesanya a minden, a teljes függőség. A kisgyermeknek ez a függőség jó, nélküle nem tud élni, sem lelkileg, sem testileg fejlődni.

Milyen lehetett Máriának ez a többszörösen egymásba ágyazott viszony? Ő is, mint minden ember, Isten gondviselésének függvénye. És az ő gondviselésére bízta magát maga az Isten. Valahonnan ebből fakad, hogy Mária a legszentebb minden szent közül. Ő az, aki Istent nevelt kinek isten csüngött az ajkán. Ez a kapcsolat az Eucharisztiánál is mélyebb értelmű. Minden csók, mit a gyermek Jézus nyomott édesanyja arcára egy tökéletes teljes liturgia.

Ez a kép kell, hogy visszatükröződjön minden anya és gyermek viszonyán. Az első emberpár sem tudta volna úgy szeretni gyermekét, ha a Szűzanya nem szereti Istengyermekét. Mert ez az anyai szeretet a történelem felett áll, annyival magasabb nála, hogy vissza is hat az időben, mert ebben a szeretetben nincs idő. Jézus, mint történelembe lépett ember felnövekszik, és akkor már nem tartja a karjában az édesanyja? Nem, az igaz anyai szeretet nem szűnik meg, ha a gyerek felnőtt lesz. Az anyagelvű logika ezt mondaná: önállóan tud élni, minek az anyai szeretet. Az állatokban ki is alszik ilyenkor az ösztön. Hogy bennünk nem, az a Szűzanya szeretetének történelmet legyőző kiáramlása. Ott volt a kereszt alatt, és ott is az ölében tartotta fiát. Ugyanez a kép, csak az érzések mások Máriában. De itt még csókot hintenek egymás arcára.

Eszembe jut édesanyám. Még emlékszem, ahogy kisgyermekként az lébe vett. Eszembe jutnak a gyermekeim, édesanyjuk ölében, az én ölemben is. Érzem, ahogy piciny szájuk az arcomra nyom egy puszit.

Máriaábrázolások - az Eleusza

Ez a kedvenc ikonom. Van már talán tizenöt éve, hogy Athénban betértem egy ikonfestő műhelybe. Ha külföldi, akkor turista, valami szuvenírt akar a pénzéért, gondolta a művész, és a német márkára beárazott képek közé vezetett. Hamar kiderült, hogy a kis ösztöndíjamból nekem nem telik ilyenre, engem csupán a képek érdekelnek. Ha ilyen kiderül, akkor vagy kidobják az embert, vagy beavatást nyer a műhely legrejtettebb titkaiba is. Szerencsémre ez utóbbi történt. Láttam, hogy születnek a képek a turisták számára szuvenírnek, és beljebb, amint a templomok, és a hívek számára egészen más alapelvek szerint, sokkal meghittebb ecsethasználattal. A képek típusairól beszélgettünk. A festőt érdekelte a szentek és az ünnepek latin neve, ő is erősen hite, hogy az ortodox és a katolikus egyház egy Egyház része, és ugyanaz a vallás.

Mikor elbúcsúztunk, levette a festőállványról a majdnem kész ikont, és nekem ajándékozta.

Ez a típus az Eleusza (Ελεούσα = Irgalmas) vagy másik nevén Glükophilussza (Édes csókú). Általában dexio, azaz jobbos állású, de néha Mária bal kezébe is kerülhet a Kisjézus. A gyermek arca anyjához simul. Különsen kedvelem, azt a változatot, amelyikben a szájuk összeér, és olyan, mintha egy száj két fele lenne Jézusé és Máriáé.

Az ikon tömörített szimbólikus üdvtan. Csak azt dolgozza ki, ami a lényeg, hogy más ne terelje el a figyelmünket. Festett elmélkedés, ami újabb és újabb elmélkedés tárgya lehet. Én azt hiszem, ezt a képet nem is kell magyarázni. Nézni kell, és engedni hogy hasson.

Ha már Oroszországban járunk, néhányat hadd tegyek ide az orosz Hodégétria kegyképekből. Mindegyiknek saját legendáriuma van csodajelekkel, gyógyulásokkal, szabadulásokkal, a pogányok, tatárok feletti győzelmekkel. Másolataik szerte a világon elterjedtek vallásos oroszok közt, de az ortodox világban más népek is átvették, sőt a katolikus egyház sem zárkózik el tiszteletüktől. Van is köztük olyan, amelyiknek volt katolikus korszaka, és a pápától kapott búcsúkiváltságot. Lássunk néhányat a Csodatevő ikonokból:

A legidősebb lányom hozott Szentpétervárról egy ortodox naptárat. Tavaly abban követtem, mennyivel több ünnepet és böjtöt kellene tartani, ha nem a római egyházhoz tartoznék.

Ebből a naptárból fényképezetem ki ezt a dekszio ikont. A kisfiam vette észre, hogy három keze van. Sokan azt hiszik, hogy az ikonfestő eltévesztette másoláskor, de ennek egészen más, szimbólikus oka van. Ezt a Hodegetria változatot Háromkezűnek, Trojerucsnyicának (Троеручица) nevezik.

Néhány híres Hodegetriát azért nem állom meg. hogy itt ne mutassak meg.

Miles Christi blogjában kutatta Jézus halotti leplének sorsát. Ott említette a komstantinápolyi őrzési helyét, a Blahernai (Βλαχερνίτισσα) templomot. Ha egy Hodegetát úgy festenek, hogy az megégettnek tűnjön, akkor az arra utal, hogy az ebben a templomban őrzött kegykép tűzvészben megégett.

Két Mária-kép a szentlőrinci templomból.

Eleusza (Idősebb L. Granach: Mariahilf)

és Hodegetria-dekszikratusza egy XIX század fáből faragva többször átfestve.

A talapzat és a keretdísz Szatyor Győző munkája.

(Reményeim szerint még sok Hodégétriával és a dekszio változatával találkozunk még ezen a blogon. Készülök a zarándok sorozatban a Havas Boldogasszonyos bejegyzésekre, de sok más hodogeoni típusú Mária-képet szeretnék ott bemutatni, köztük több kegyképet.

Ne zavarjon senkit, hogy képet mondok, és lesznek köztük szobrok is. Végül is a szobor is kép, csak plasztikusabb. Elsősorban nyugaton terjedtek el a síkból kiemelkedő szobrok, de keleten is Egyiptomtól Szírián át Bizánc vidékéig kerülnek elő kisebb-nagyobb kő, fa, bronz és más szobrok, domborművek a korai keresztény időkből. Talán a képrombolás után vették át a táblaképek keleten a szinte kizárólagos szerepet. Nyugaton viszont szobrok nélkül ma már szinte nem is tudunk templomot elképzelni. Én azért a latin Imago szó fordításaként, ami ugyan képet jelent, de szoborra is használják, a kép szót a szoborra is használom gyűjtőfogalomként.)

Máriaábrázolások - a Deksziokratusza

Egy olyan ikontípust mutatok be, amiről csak sejtéseim vannak. Ez a Hodégétria tükörképe. Talán egy figyelmetlen másoló fordítva festette le? Különösen a balkezes, vagy a kétkezes emberek hajlamosok erre. Az is lehet, hogy pecsétre vagy fanyomathoz a nyomódúcra amikor bevésték, nem vették figyelembe, hogy a nyomat megfordul. Azért is írom ezeket a posztokat itt a blogon, mert hátha valaki segít, és egy hozzászólásban megírja, mi is az igazság. Azt is szívesen veszem, ha valamit tévesen tudok, és kijavítja a kommentelő. A blog műfajának ez az egyik előnye.

Tehát elterjedt a bal és jobb oldalt megcserélő Deksziokratusza, ahol a jobb (dexiosz) karján tartja a gyermek Jézus Mária. A reneszánszban már csak a kompozíció döntötte el, hogy jobb vagy bal kezébe helyezzék a gyermeket, de előtte nyugaton is, és a tradicionális ikonfestő iskolákban keleten ma is jelentése van szimmetriasértés irányának. Valahogy úgy van ez, mint a szerves vegyületeknél, hogy ha aszimmetrikus, akkor nem mindegy, hogy balra vagy jobbra forgatja a fényt, az egyik vegyület élettanilag fontos lehet, az ugyanolyan másik pedig akár mérgező is. Természetesen ez a kémiai hasonlat csak egy merész analógia, más törvényszerűségek uralkodnak a természetben, mint a keresztény szimbolikában.

Imádság az Istenszülőhöz a Deksziokratusza ikon előtt

Máriaábrázolások - a Hodégétria

A Boldogságos Szűz Máriát még életében megfestette a hagyomány szerint Szent Lukács evangelista. Lukács orvos volt, de az festőecsetet is szakavatottan kezelte. Több képről is tartja a hagyomány, hogy az evengelista alkotása. Hogy többször is lefestette a Szűzanyát, saját maga készített másolatokat, vagy a korai málatokat is az ő keze művének vélik? Nem tudni, viszont az eredetiségért több kép is verseng. Közös jellemzőjük, hogy a kis Jézus általában Mária bal karján ül. Anyja kissé jézus felé fordul, jobbjával rámutat, mint a világ üdvösségére. A kis Jézus egész alakos, ő is kissé balra fordul, jobb kezét áldásra emeli, bal kezében pedig csukott könyvtekercset tart. Legtöbbször a felső sarkokban lefátyolozott kezű angyalok vannak, de ez sok az eredetiekkel azonos tiszteletben részesülő másolaton lemaradt.

A kép a nevét a konstantinápolyi Hodegon monostorról kapta (Οδηγήτρια, oroszul is Одигитрия ) . Az ottani kép csodálatos módon átvészelte a képrombolás korszakait, és a XIII. századtól terjedt el a tisztelete. Sajnos, amikor a várost a törökök 1453-ban bevették, elpusztult. Viszont több ma is meglevő ikonról állítják, hogy tkp. az, vagy legalábbis még Lukács festette a hodogeoni képet több példányban. Ilyen a Czestochowai kegykép is, amelynek dedikált másolatát Magyarországon Sopronbánfalván és Márianosztrán őrzik, de ezekről hamarosan külön posztot írok.

A másik híres Hodegétria, amelyiknek szintén elsőbbséget tulajdonítanak, Rómában van, a híres Havas Boldogasszony kegykép a Santa Maria Maggioréban. Őróla is fogok írni, különösen magyarországi kultuszáról. Már kétszer találkoztunk is vele ebben a blogban, a budakeszii Máriaschnee formájában, valamint a krisztinavárosi rei Madonna is a Havi Boldogasszony napjára kapott búcsút. A pécsi Havihegyről, ha írok majd, látjuk nem véletlenül, mert ahogy Rómában is a pestistől védte a városokat.

Imádság a Hodogeoni Istenszülőhöz

Üdvözlégy mindenkor és mindenek előtt Szent, Istenünknek Szülője!

Téged, akit az Örömhírt megörökítő orvos megfestett, téged valóban méltó mindig és mindenütt dícsérni,

de kiváltképp azokon a helyeken, ahol közbenjárásodra megmutatta Istenségét

Szent fiad, és elhárította a bajt, romlást, betegséget a hozzád esdeklők felől.

Ahogy a fekete haláltól is megszabadítottad az előttünk élőket, úgy minket is szabadíts meg minden belőlünk és felénk áradó testi és lelki nyavalyától,

hogy méltóképpen minden erőnkkel a Te fiad, az Isten nagyobb dicsőségére cselekedve teljenek napjaink!

Ámen!

Kissé leálltam a zarándokhelyek bemutatásával. pedig anyagom lenne bőven. Máriamakk után is sorra jártam a Mária kegyhelyeket, csak le kellene ülnöm, hogy a élményeimet megosszam a fényképeimmel együtt. Előtte azonban egy-két elmaradt dolgot kell pótolnom. Egyszer a csodákról kellene leírnom a véleményemet, hogy a kegyhelyek számtalan szokatlan eseménye mennyire különös egy olyan áltudományokban szkeptikus, ugyanakkor mélyen katolikus embernek, mint én. Aztán itt van a máriaábrázolások kérdése. A Szűzanyát eredetileg nem csupán a művész kénye-kedve szerint ábrázolták, hanem viszonylag kötött szabályok szerinti képtípusok alakultak ki. Talán ezzel kezdem.