ANTIBLOG - AZ AUTONÓM GONDOLAT

És Leonárdó közismert Madonnája, de nem folytatom a híres Maria Lactansokkal, mert találtam egy spanyol lapot , amit, ha a képre kattintotok, megnyílik. De még ott sem törekedhetett a gyüjtemény összeállítója teljességre.

Kedvenc Festőmtől, Dűrertől

Jean Fouquet Lactans Madonnája (1450 körül)

Ugye ismerős? Az idősebb Lucas Granach az Eleusza típusú Mariahilf képet Maria Lactans változatban is megfestette.

Galaktotrophusza a Szentpétervárról kapott naptáramból

A kép felirata szó szerinti fordításban: A Legszentebb Istenszülő "Tejitató" ikonja. Ez a "Mlekkopitátyelnyica" a Galaktotrophusza tükörfordítása. Gala görögül tejet jelent, ez a szó szerepel a Tejút görög nevében (gala-axis = tejtengely), amit minden galaxis gyűjtő neveként is használunk.

Máriaábrázolások - a Galaktotrophusza vagy Maria Lactans

Ezzel a típussal már találkoztunk itt a blogon, az észak-olaszországi Ré kegyképével és annak filiációival kapcsolatban, mint Magyarországon Görcsönyben, Krisztinavárosban, Makkosmárián és még sok helyütt , amikre talán itt a blogban visszatérek.

Meghitt, emberi pillanatot ragad meg, akár az Eleusza. Mária táplálja a kis Jézust tejével. Neve is erre utal: Galaktotrophusza, azaz Szoptató, latinul Maria Lactans. Abban is az Eleuszához hasonlít, hogy erős érzelmeket kelt szemlélőjében, ezért igen elterjedt ábrázolási mód egyes korokban.

A keresztény művészet már kezdetek óta ismerte, ezért levezetése a Hodegetriából vagy az Eleuszából téves. Már a Prszcilla katakombákban találkozunk vele- Az ókeresztény korból Egyiptomból származik sok lelet szobrocska formában. Sokan az óegyiptomi Hóruszt szoptató Íziszre vezetik vissza. Kétségtelen, sok pogány szoptató istennő létezik, szinte minden kultúrában Ízisztől az Amalthea kecskéig. Viszont szinte minden anya képes a szoptatásra pogány istennők példája nélkül is. Miért ne találná meg a keresztény művészet is a témát. Esetleges kapcsolatok lehettek, de miért pont a Galaltotrophuszával? A legtöbb Hóruszgyerek-Ízisz szobor inkább Hodégetria-jellegű. Azzal a képpel kapcsolatban miért nem merül fel ugyanez? A kereszténység terjedése idején egyébként az Ízisz kultusz, mint misztérium vallás, az egész Római Birodalomban jelen volt.

Egyiptom másként kapcsolódik a Mária kultuszhoz. A Szent Családnak Egyiptomba kellett menekülne Heródes féltékeny gyermekgyilkosságai elől. Gyermekkorát Jézus itt töltötte. Erre büszkék is az egyiptomi keresztények, különösen a koptok, a régi egyiptomiak leszármazottjai. Különösen erős a Gyermekjézus kultusz köztük. Ennek kifejeződése a Szoptató Mária ottani népszerűsége. De Szírián és Bizáncon át eljutott nyugatra is, bár olyan nagyon nem kellett „eljutnia”, mert már a római katakombákban jelen volt.

Bizáncban érdekes módon ennek a típusnak nincs külön nevezetes kegyképe, mint a hodegeoni ikon vagy az athoszi Akszion Esztin. A képrombolás után egyszer csak megjelenik.

Nyugaton is népszerű. A középkori bizáncias minták után a reneszánsz már a testi valóság és a szakralitás összhangjának megmutatásával játszadozott e téma kapcsán. Ezért kedvelte szinte minden művész a korai reneszánsztól napjainkig.

A nyugati példákkal ellentétben a keleti ikonokon anatómiailag egészen abszurd helyeken találjuk Mária kebleit. El ne higgyük azt a típusmagyarázatot, hogy a többnyire szerzetes ikonfestő nem látott még szoptató anyát, ezért festette meg a valóságtól eltérően. Akkor is, mint most, diszkréten tudtak a nők szoptatni akár mások előtt is, úgy hogy nem mutogatták magukat, de azért kiderült, hogy nem a hónuk alól jön a tejük. A szürreális helyzetű testrész inkább az ábrázolás transzcendenciáját fokozta.

Hű. de sokat tudnék még írni erről a képtípusról. Több van belőle, mint hinnénk. Nem csak a képtárakban a híres festők híres művei közt, hanem még sok ismeretlen a régi templomokban. Egy részüket még fel kell fedezni, ugyanis szemérmesebb korokban félreértelmezték, és átfestették Mária keblét letakarva. Ilyen a görcsömyi kép is. Másikakat eleve úgy másoltak szoptatás nélkül. Sok Eleuszának és Hodegetria-jellegűnek hitt képről derülhet ki, hogy eredetileg Galaktotrophusza.

Hát ennyi fért egy blogbejegyzésbe. Így is hosszóra sikeredett. Jöjjenek a képek!

Máriaábrázolások - Akszion Esztin

Egy másik, a pelagóniai ikonhoz hasonló ábrázolás az Akszion esztin (Valóban méltó). Ő is Eleusza, annak egyik altípusa. Az elnevezés egy imádság kezdete a Szűzanyához, amely a Aranyszájú Szent János liturgiájába kétszer is elhangzik. (Ide kattibóntva pár bejegyzésen keresztül erről írtam, meg is hallgatható több változatban. ) Az ikon csodája egy Athoszi monostorban ez alatt az imádság alatt történt.

Máriaábrázolások - Pelagonitissza

Gyakran összetévesztik az Eleusszával, sokan annak egy altípusának tekintik. Itt Jézuska elégedetten játszadozik. Feláll édesanyja ölében, elfordul, de rögtön vissza is fordítja a fejét anyukája felé és kezével az arcát érinti. Mária féltően tartja derekát, lábát. Többnyire dekszio helyzetű, de előfordul bal oldalon is a Gyermek.

A makedóniai Pelagonia (görögül Πελαγονíα, szláv-macedon nyelven Пелагонија) vidékéről származik. Az eredeti eltűnt a török hódoltság idején. Ma a szláv és a görög makedónok is magukénak tekintik, kulturális identitásuk része, és sajnos nem mindig tárgyszerű viták kereszttűzébe kerül. Számomra az egyetemes kereszténység egyik nagy kincse.

Milyen érdekes, a két alaptípus, amit bemutattam, a Hodegetria és az Eleusza nyugati, latin egyházban tisztelt változataiból mindkét kegykép megtalálható Innsbruckban.

A római Santa Maria Maggiore Hodegetria kegyképét, amelynek Lukács kezétől való eredetiséget tulajdonítanak, sokáig nem engedték másolni. A tiltás feloldása utáni első dedikált másolatok egyikét a jezsuiták Innsbruckban helyezték el. Különösen pestis járványok idején terjesztették kultuszát, és több filiációja is keletkezett. Ezek a Havas Boldogasszony, német területen Máriaschnee kegyhelyek. Többségüket ekkor alapítják a járvány elmúltának emlékére, de néhány régebbi kegyhely is átveszi ezt a titulust. Sőt mások is a Havas Boldogasszony napi főbúcsút kapják, mint a Buda-Krisztinavárosi, aki ugye a Ré-beli leánya. Az egyik leghíresebb insbrucki filiáció a pécsi Havi Hegyi Boldogasszony, akiről egy hosszabb sorozatot tervezek.

A másik innsbrucki kegykép egy híres Eleusza. Őt az idősebb Lucas Granach festette Drezdában. Mária, a keresztények segítsége címet adta neki. Kalandos úton Passauba kerül, ahová az uralkodó a török elől menekült, mikor Bécs alatt jártak lófarkas zászlaikkal. A kép előtt rettegve imádkozó császár kapta a hírt, hogy a török eltakarodott. Azóta ez a kegykép pápai jóváhagyással Máriahilf (Segítő Szűzanya) néven elterjedt Ausztriában és Magyarországon. Csak Pécsett három dedikált másolatát találtam. Azon a helyen Szigetvár mellett, ahol Szulejmán szultán bűzös beleinek türbéje állt, szintén a Segítő Szűz kegyhelye áll dedikált kegyképpel. Sajnos most téliesítve van a kegytemplom, de ha jön a tavasz, kifóliázzák, és akkor egy szép sorozatot tudok készíteni róla ide a blogba.