ANTIBLOG - AZ AUTONÓM GONDOLAT

Ott tartottunk Makkosmáriai utazásunkban, hogy a jozefinizmus a felvilágosodás nevében megszüntette a fogolykiváltással foglakozó trinitárius rendet, vagyonát, a váltságdíjakra gyűjtött pénzzel együtt a kincstár gondolom humanizmusból lefoglalta, a kegytemplom az enyészeté lett. A kegykép a közeli Budakeszi plébániatemplomába kerül. De a hely a tölgyesben ugyanúgy megmarad az eltűnt szeretteiket hazavárók zarándokhelye.

Különösen a XX. század háborúi alatt és után a hadifoglyok hozzátartozói gyakran folyamodtak itt a Fogolykiváltó Boldogasszony közbenjárásáért. A kegyhelynek gazdára van szüksége. A tízes években Miller József budakeszi plébános az egyház részére megvásárolta a telket, ahol a romok voltak. Piciny kápolnát emeltek, majd a hely új gondozói, a szerviták a templom és a kolostor építésébe kezdtek.

A szervitákról, teljes nevükön Szűz Mária Szolgálóiról is ejtek pár szót, ha már a templom mennyezetszekkói adják a témát. Nem maradhat el a rend latin neve sem: Ordo Servorum Mariae, röviden Servi Mariae, amiből közkeletű elnevezésük ered.

1233-ban hét firenzei gazdag kereskedő - név szerint Bonfiglio, Bonagiunta, Manetto, Sostegno, Amadio, Uguccione, Alessio - elhatározta, hogy addigi életükön gyökeresen változtatva remeteségbe vonul. A várostól távol, egy magas hegyen Szent Ágoston szabályai szerint megalakították a szervita rendet, amit később a pápa is megerősített. Tettüket ahhoz tudnám hasonlítani, mint ha, ma egy multicég igazgatótanácsának tagjai vagyonukat a szegények közt szétosztanák, és vagyontalanul csak az imádságnak és a szegények szolgálatának élnének.

A szervita rend történetének egy későbbi eseményét örökíti meg a másik mennyezetfestmény. Medici Szent Fülöpöt a rend negyedik általános főnökét pápává választották, de ő ezt nem fogadta el. Bár több pápa meg tudta valósítani azt az életet, amit a szerviták is kitűztek maguknak, ő mégis úgy gondolta, a rend közösségében teljesebb életet élhet. (A pápai tiarát az oltár mellet láthatjuk)

Máriatiszteletük különösen erős. A rend neve (Mária szolgáéói) is erre utal. Templomaikban szinte mindig találunk Fájdalmas Szűzanya ábrázolást, az a típust, amit Pietának is neveznek. Az egri templomukban van egy ilyen nevezetes szobor, de érdekes módon Máriamakkon nem találtam ilyent.

Magyarországon csak az 1600-as évek végén jelennek, de hamar megtorpan a rend hazai élete. A XX. században kaptak új erőre többek közt a Makkosmária kegyhely is ennek az éledésnek a része.

1950-re elkészült a templom, Swoy Lajos székesfehérvári még a szerviták részére szentelte, de még abban az évben el kellett hagyniuk a kolostort és az új templomot. A rendet a kommunista diktatúra feloszlatta. Máriamakk erejét bizonyítja, hogy amikor templomokat bontanak le a tobzódó diktatúrában, itt ekkor szentelik fel. Nem csodálkozhatunk, ha a szervita atyáknak menniük kellett. (Emlékszünk a budavári Zsigmond-káptalan templomára, ugyanott a Mária Magdolna templomra, de még számtalan templomot bontottak le. A pécsi Nepomuki Szent János kápolna, a kisebbik dzsámi is ekkor lesz múzeum.)

Szóval a fogolykiváltók. Több szerzetesrend is foglalkozott, foglakozik ma is rabkiváltással. Történetünk szempontjából kettő fontos közülük, a mercediánusok és a trinitáriusok. Utóbbiak a Makkosmária kegyhely első igazi gazdái, ahogy az előző bejegyzésemben írtam. A Zichy család hozta őket az Óbuda melletti kiscelli kolostorukba, és oldallagosan a Máriamakkon is tartottak egy házat.

A másik rendet a mercediánusokat Nolaszkói Szent Péter spanyol lovag alapította a az 1200-as évek elején. Péternek 1218. augusztus elseje éjjelén megjelent az Irgalmas Szűzanya (Beata Maria Virgina de Mercede – innen ered a Mercédesz női név), és arra bíztatta, hogy alapítson egy lovagrendet, amely fő feladatának a mohamedán fogságba ejtett keresztény rabok kiváltását tekinti. Ennek hatására megalapítja az Irgalmas Szűzanya Fogolykiváltó rendjét (hivatalos neve: Ordo Beatae Mariae Virginis de Mercede Redemptionis Captivorum). A látomás emlékét őrzi a Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepe. Eredetileg augusztus elsején ünnepelte az Egyház, majd augusztus első vasárnapján. 1969-ben szeptember 24.-ére tették át. A máriamakki kegytemplom egyik mennyezetszekkója Nolaszkói Péter látomását ábrázolja. A templom búcsúja is szeptember 24.-én van. A réi kegykép így itt Fogolykiváltó Boldogasszony lett.

Mindkét rend a foglyok kiváltásához szükséges pénzt adományokból, koldulásból, a rendtagok bevitt vagyonából teremtette elő, de nem ritkán saját magukat is eladták mások kiszabadítása érdekében. Ilyenkor rabszolgaként saját kiváltásukért dolgoztak, hogy aztán újabb rab keresztény szabadságáért újból magukat eladhassák. Mindehhez a lelki hátteret a buzgó imádsággal erősített hit adja.

A trinitáriusok, vagyis a Szentháromság Rabkiváltó Rendje (leírom ezt is latinul: Ordo Sanctissimae Trinitatis de Redemptionis Captivorum) két francia ifjú Máthai János báró, a párizsi Notre Dame kanonokja, és Valois Félix, az angol királyi házzal rokonságban álló remete alapította. János első miséjén elragadtatásba esett, egy fehér ruhás angyalt látott ruháján kék-piros kereszttel rabláncra fűzött foglyok közt. A magyarázatért Félixhez fordult. Három év előkészület után III. Ince pápa. aki ifjúkori barátjuk volt, 1198-ban jóváhagyta a rendet.

János inkább utazott, maga vitte a váltságdíjat, ami nem veszélytelen feladat, Félix pedig a rendtagokat képezte, a váltságdíjhoz szükséges adományokat teremtette elő. Az általuk kiváltott rabok száma a százezres nagyságrendet is meghaladja. Első időkben az arab kalózok áldozatait váltják ki, majd a mórok fogságába esetteket szabadítják fel Hispániában. A keresztes háborúkban elfogott lovagok kiszabadításán is munkálkodtak, bár ezt a feladatot inkább a mercediánusok végezték.

Cervantesnek a Don Quijote írójának életrajzában olvastam, hogy őt is a trinitáriusok váltották ki az araboktól.

A török időkben Magyarországon is tevékenykednek, de az itteni házaikat csak a török kiűzése után alapítják a bécsi anyaházból, az ausztriai és morvaországi rendtartomány részeként. Első kolostoruk az 1693.ban alapított Illavai volt a Vág völgyében. II. Rákóczi Ferenc Sárospatakon telepíti le őket nagy szükségét látva tevékenységüknek. Az esztergomi érsekek sorra alapítják a további házakat Pozsonyban, Komáromban, Nagyszombaton. Megjelennek Erdélyben is Gyulafehérváron. És ne felejtkezzünk meg a Zichy grófok Óbudai alapításáról sem, aminek filiája a Makkosmária.

Tízezer számra hozzák haza a magyar férfiakat, nőket, gyermekeket Törökországból. Katolikusokat és protestánsokat egyaránt kiváltanak válogatás nélkül. A hazajövetelt barokkos pompával ünnepelték, ezt az alkalmat is adománygyűjtésre használva. Egyszer Gyulafehérvárra kilencven gyermeket hoztak haza és vagy kétszáz felnőttet. A püspök maga szolgált fel a tiszteletükre adott díszlakomán. A hazatértekről gondoskodtak, segítették családjukat felkutatni, a fogságban lerokkantaknak menhelyet tartottak fenn.

II. József az emberiség haladása és a humanizmus jegyében a rendet felszámolta. Azt az ideológiát találta ki hozzá, hogy káros a tevékenységük, mivel a pogányokat arra készteti működésük, hogy a biztos váltságdíj reményében keresztényeket raboljanak el. 1783.ban kisajátította rend teljes vagyonát a kamara számára. Az ingatlanokat és a váltságdíjakra összegyűjtött pénzt lefoglalta, a kegytárgyakat elárvereztette. Még az éléstárban levő élelmet is megvetette a rendtagokkal. Kb. 120 magyar trinitárius szóródott szét az országban. A papok többnyire egyházmegyés szolgálatba álltak, a laikusok világi foglakozást kerestek.

A makkosmáriai ház nem képviselt nagy értéket. A kegytárgyakat és a miseruhákat a környékbeli plébániák vették meg. Így került a kegykép a budakeszi plébániatemplomba. Az épület gazdátlanul maradt, összedőlt, majd a használható építőanyagot elhordták. Itt véget is ért volna a történet, ha a XX. században nem történik valami, amiről a következő bejegyzésemben írok majd.

Annyit azért még meg kell említenem, hogy Ausztrián és Magyarországon kívül a rend tovább virágzott. Ma kb. 700 fogadalmas tagja van. Az afrikai rabszolga-kereskedelemmel vették fel a harcot, és a modern idők rabságaiból, a kábítószer-függőségből és a szenvedélybetegségekből való kiváltásért küzdenek.

(A szentély mennyezetképéből a jelenés alakját kinagyítottam. Mathai Jánosnak egy fehér ruhájú angyal jelent meg kék és vörös kereszttel a mellén, Ez lett a rend habitusa.)

Én Budakeszi felől közelítettem meg autóval, de ha lett volna időm, a külső budai hegyek kedvelt kirándulóhelyéről, a Normafáról indultam volna gyalog. Sok turistát láttam abból az irányból. Némelyikük kocogva érkezett, a templom előtt megfordult, és irány vissza Budapest. A nyirkos erdő avar alatti parányi élőlényeinek kellemes illatában szívesen időzik az ember. A legkellemesebbek a tölgyesek, olyan gombákkal és más organizmusokkal társul ez a nemes fa, hogy szinte kiemel levegője a földi gondokból.

Valahogy így érezhette ezt Traub János is az 1700-as évek elején. János vallásos legény volt, a természet szépségeiben Istent magát érezte. Az ilyen érzsek képi megnyilvánulásokban is jelentkezhetnek. Nem hallucinációkról, képzelgésekről van szó, hanem egyszerűen a szent és profán dolgok analógiájának felismeréséről. Traub János egy tölgyfa érdekes mintázatú törzsén a szenvedő Jézus arcát pillantotta meg. Tudta, hogy az csak egy tölgyfa, a természet rendje szerint, akár a többi ezer az erdőben, Ami történt, az a lelkében történt, a makkfa csak egy jel, hogy a képzelet elérhesse e természetfölöttit. Csak a nagyon elbizakodott ember állíthatja, hogy ilyen kapaszkodó jelek nélkül fel képes érni a szakralitás világába.

1731-ben Traub megbetegedett. Gyógyulásának emlékére vásárolt egy Mária képet egy olasz származású festőtől. Falconeritől. A kép az akkor népszerű kegyhely, a mai krisztinavárosi Vérkápolna kegyképének másolata volt. Ekkortájt szerezte vissza a képet a kápolnaalapító Franczin Péter leánya de erre még visszatérek egy következő bejegyzésben. A kép ugyanis nem a krisztinavárosival mutat hasonlóságot.

Traub a képet felszegezi arra a tölgyfára, amellyel kapcsolatos volt a korábbi jelenés. Ettől kezdve sokan felkeresik, imádkoznak a képnél, és egyre több a csodás imameghallgatások száma. 1737-ben Acsádi Ádám veszprémi püspök engedélyezi a kép nyilvános tiszteletét. Hamarosan kis fakápolna is épül a kegykép fölé.

Ekkor egy másik búcsújáró hely történtével fonódik egybe a Makkos Mária kegyhelyé. Zichy Péter gróf elesik a spanyol örökösödési háborúban, és özvegyét Bercsényi Zsuzsannát kéri az esztergomi érsek, hogy a gróf fogadalmi kegyszobrát, a máriacelli kegyszoborhoz érintett másolatát vigye vissza Óbudára. A kegyhely gondozását a grófnő a fogolykiváltó trinitárius rendre bízza. 1743-ban alapította az óbuda-kiscelli konventet, 1748-ban már teljes pompájában áll a templom és a kolostor. Máriamakk úgy kapcsolódik Kiscellhez, hogy az óbudai trinitáriusok ugyanebben az évben átveszik a gondozását, Zichy Miklós gróf a rendnek ajándékozza azt a budakeszi telket, ahova 1762-68-ig felépítik az első kőtemplomot a kegykép és a tölgyfa törzse számára, mellette egy kis rendházzal, ahol néhány szerzetes állandó jelleggel tartózkodott.

Kik is ezek a trinitáriusok? Ezzel folytatom. Jó illusztrációkat fényképeztem hozzá a kegytemplom mennyezetén.

Akkor most irány a pesti Ferenciek tere, Budapest legnépszerűbb temploma. De most nem megyünk be a templomba csak az előtérbe. A bejárat két oldalánál két kis kápolna van. Minket most a baloldali érdekel.

A padsorokban imádkozó emberek, akiket valami ide vonz a képhez. Halkan megkérdeztem, tudják-e honnan származik ez a kép, de senki se tudta. Csodálkozva hallgatták, hogy a Krisztinavárosi szép lendületes barokk változata azokból az időkből, amikor az országúti ferencesek látták el ott a szentmise szolgálatot, és az eredeti eredetije Olaszországban van, ahol egy rossz életű ember homlokon dobta a Szűzanyát, amitől vérezni kezdett. És ebből az olasz faluból jött Buda első kéményseprője, aki a pestistől megmenekülve hozta a krisztinait.

Elmondtam egy üdvözlégyet, majd megkerestem az autómat egy környékbeli kis utcában. Vissza Budára az Erzsébet-hídon, és tovább Budakeszire. Sietni kellett, mert hamar sötétedik.

És akkor a filiációk, azaz leányadzások. Mert a kegyhelyek szaporodnak, pusztulnak, vándorolnak, mint az élőlények.

A Vigezzo völgyi Re az eredeti kegyhely. Nem a kép, hanem a csoda, hisz ez az ábrázolás, a szoptató Mária lactans a legelső keresztény Szűzanya ábrázolások egyike, sőt pogány előzményei is ismertek. Bizonyára több másolatához is fűződnek csodák. Olaszországban elég gyakori a kegykép eredeti szabadtéri elhelyezéséhez hasonló másolata. Néhányat az internetről le is vadásztam, íme:

Honnan tudni, hogy ezek Réi Madonnák? Galaktotrophusza, vagyis a szoptató Mária, de nem feltétlenül így ábrázolják, sokszor szemérmességből a Szűzanya emlői fölé ruhát festenek. A szokásos Galaktotrofuszáktól eltérően viszont a Kisjézus áldásra emeli a kezét. Igazándiból így nem lehet tejet szívni, éppen befejezi a táplálkozást.

A másik szükséges jellemzője, a feliratos szalag a kép előterében. A szöveg rajta:

IN GREMINO MATRIS

SEDET SAPIENTIA PATRIS

(Az Anya ölében ül az Atya bölcsessége.)

További jellemzője az ábrázolásnak, de nem feltétlenül szükségszerű. hogy Mária homlokára vérző sebet festenek, amint a Réi kép is vérzett.

Igazi filiációnak csak azokat tekinthetjük, amelyek maguk is csodás eseményekhez kapcsolódnak. Ilyen a klatovyi és a krisztinavárosi. Nem a képek maguk tárgyi mivoltukban a fontosak, hanem a hely, amelyhez kapcsolódnak a csodás események. A görcsönyiről feltételezhető, hogy az eredeti krisztinavárosi kép (erre még visszatérek), viszont nem a budai tisztelete ál benne tovább, hanem Görcsöny megszakadt középkori búcsújáró kultusza éledt fel benne.

Én még hat helyen tudok Magyarországon Réi Madonnáról, de biztosan van több is. A pesti és a dunaföldvári ferences templomban. Budakeszin két helyen is, a pécsi Belvárosi templomban és hogy, milyen erős a kisugárzó ereje, még a szegedi szerb ortodox templomban is található egy.

A pécsi a görcsönyi másolata, Kele Pali bácsihoz, a templom nyugalmazott plébánosához kapcsolódik. Ő akkor volt görcsönyi káplán, amikor a képet azonosították. Akkor fényképeztem le, amikor a jezsuita vértanuk emléktábláját megleltem a templom alatt.

Egy kicsit térjünk vissza Franczin Péterhez, aki a török alóli felszabadulás után Buda első kéményseprője volt. Miután a pestisjárvány őt és családját megkímélte, elzarándokolt észak-itáliai szülőfalujába, a híres kegyhelyre, Rébe, és onnan hozott egy olajmásolatot a kegyképről. ami a krisztinavárosi kép eredetije volt. (Ide kattintva megnyílnak az ezzel kapcsolatos bejegyzéseim. )

Felkerestem Franczin Dísz tér 9. alatti házát a Várban. Nem tudom, hogy nézhetett ki az ő idejében, mert többször átépítették, Franczin is egy középkori házat bővített. Mai homlokzatát 1869-ben alakítatta ki az akkori tulajdonos Hofhauser Lajos.

A ház sarkától induló utcát Móra Ferencről nevezték el 1951-ben, mivel három évig itt lakott a nagy író Péterfi Sándoréknál. Eredetileg Kéményseprő utca volt Franczin tiszteletére, majd Bástya utcaként ismerték. Mórára az utca nevén kívül egy márványtábla is emlékeztet. Ugyancsak táblával örökítették meg Meczner Lajos nevét, aki a Várnegyed háború utáni újjáépítését vezette. Talán valakinek az I. kerületben eszébe jut, hogy Franczin Péter is kapjon egy táblácskát.

Menjünk ki az utca végére a mai Tóth Árpád, eredetileg Bástya sétányra. Pontosan a Móra Ferenc utca vonalában, ha lenézünk a várfalról a Krisztinavárosra, ma ez a kép tárul elénk.

A hajdani logodi mező látszik, ahol Franczin kertje volt. Egy olyan húsz métert sétálva házától, akár meg is számlálhatta a veteményt, vagy a fákon a gyümölcsöket. És pont a Kéményseprő utca vonalába építette azt a fakápolnát, aminek a helye mellett nem sokkal áll a mai krisztinavárosi templom. A Fehérvári kapun át a mai zerge lépcső nyomvonalán percek alatt oda is érhetett.

A templomba sajnos nem tudtam bejutni, így maradék időmben felkerestem a kegyhely két vagy inkább három filiációját (leányadzását, vagyis belőle származott kegyhelyeket) a pesti ferenceseknél és Budakeszin. Előtte azonban még egy kis kerülővel nézzük meg, kik szolgáltak a kegyhelyen.

-

Első gazdái a budavári jezsuiták voltak. Franczin alig két utcára lakott a Nagyboldogasszony templomtól, ahol a rend rögtön a török kiűzése után plébániát alapított a középkori templom romjain, és mellé rendházat épített. Ma Mátyás templomként ismerjük a Schulek Frigyes által átépített formában. Jelenleg renoválják a 2007-es befejezési határidőt az állami támogatások késése miatt 2012-re módosítva. A róla készített képet ezért inkább nem teszem ide a blogba, inkább egy régi fényképet mutatok a Schulek-féle átépítés előttről. Hasonlónak képzelhetjük a jezsuiták idejében is.

A jezsuiták a Vizivárosban is megtelepedtek, és Buda ezen részén egy önálló plébániát hoztak létre a Budaváriról leválasztva. Egy képet ez a templom és a ház is megér, most csak azért, mert a XVIII. század eleji pécsi eseményeknek ugyanazok az atyák az atyák voltak a szereplői, akik itt is megfordultak. Később is ezer szállal kötődött a vízivárosi ház a pécsihez, de erre majd egyszer még visszatérek.

Talán emlékszik az olvasó, hogy a kegykép kalandjai a kápolna leégésével kezdődtek, amikor 1723-ban a Fehérvári kapunál a lőportorony felrobbant. A kép a Szent Zsigmond kápolnába kerül. Ne kis kápolnácskára gondoljunk, hanem egy komoly bazilika nagyságú templomra, amely legalább olyan jelentős helye a magyar történelemnek, mint a Mátyás templom. Tkp. ez volt a Budavári Szent István Plébániatemplom, ahol a Szent Jobbot őrizték. A középkori romokon éledező kápolna helyére Mária Terézia emelteti azt a barokk templomot, amit a II. világháborús sérüléseire hivatkozva lebontották. Valahol itt állt, ahol a következő fényképet készítettem, egy percnyire Franczin házától. Emlékszünk, a kegyképet a lánya lopta vissza, de út közben elkapta a várőrség. Igen gyors akció lehetett.

A jezsuitáktól a Karmeliták vették át a már kőből épült vérkápolna gondozását. A jezsuitákat Mária Terézia uralkodásának idején oszlatta fel a pápa elsősorban a dél-amerikai redukciók miatt, de erre is később térek vissza. Nem sokkal ez után II. József a karmeliták házát is megszüntette, a templomot Kempelen Farkas tervei alapján színházzá alakították, ez ma a Várszínház, a Nemzeti Táncszínház.

A karmeliták után a budai ferencesek látták el a kápolna gondozását. A várban a Mária Magdolna templomot vették birtokba a török kiűzése után. Ezt a kolostort II. József vette el tőlük. A templomot Rákosi Mátyás a háborus károlra hivatkozva lebontatta.

A Vizivárosban, a jezsuiták ottani házával szemben a Szent Ferenc Sebei templom melletti kolostorban is megtelepedtek. Ezt is lefényképeztem, ha már a Batthyány téren jártam.

A Szent Vér kápolnát viszont már nem innen, hanem az Ország úti házból vezették. Ez az ágostonosoké volt a bécsi Landstrassei anyaház után elnevezve. II. József a rendet feloszlatta, a kolostorba költöztette a Fő utcai ferenceseket a Vízivárosból és a Mária Magdolna templomból a Várból, helyükre pedig Erzsébet apácák kerültek.

1821-ig volt a Ferencesek gondozásában a Vértemplom, amikor is önálló plébániájává lett a népes városrésszé növekedett Krisztinavárosnak.

Az 1795-ben épült mai templom is kicsinek bizonyult, ezért 1944-ben építészeti bravúrral megtoldották. A szentélyt görgőkre helyezve hátrébb húzták, az így keletkezett teret pedig kereszthajó-szerűen beépítették. A képen jól látszik a betoldás.

És ez után a pesti ferenceseknek, majd Budakeszinek vettem az irányt.

Nemrég betettem egy különös Mária szobrot, hogy rájön-e valaki, hogy hol is fényképeztem. Akkor olyan befejezetlen lett a bejegyzés, bár rájöttek sokan, hogy a Komáromi Szent András templomban van ez az érdekes szobor, amit sok társához hasonlóan öltöztetnek is. Nem tartozik a számon tartott búcsújárós kegyszobrok közé, én mégis oda sorolom. A története az, hogy a vár 1849 évi ostromakor a templom szinte teljesen elpusztult, de ez a szobor épen megmaradt. Az új templomban a legszebb mellékoltárra helyezték. A múlt héten a közelben jártam, és többször is itt vettem részt szentmisén. A hatalmas templomban igyekeztem olyan helyre ülni, hogy a Mária oltárhoz közel legyek. A szentmisék után szentségimádás volt. Az egyik nap szlovákul volt a szentmise. Átmehettem volna a közeli kápolnába magyar misére, de a Mária oltár miatt itt maradtam. Csodálkozott is a mögöttem ülő hölgy, amikor a békekézfogásnál magyarul kívántam békességet.

A város viszont kissé meg lett fordítva. A hídra felhajtó úton a körforgalomban az van kiírva az északi kihajtónál, hogy Komarno - Révkomárom. Tudtommal ez a hely Révkomárom, azaz Újszőny. és a Dunán átellenben van Komárom, az óváros, ahol a Szent András templom is áll. Már többször hallottam így, kezd meghonosodni a rossz elnevezés.

A Szentkuti Madonna visszakerült restaurálás után a rácvárosi templomba.

(Sok minden jut eszembe róla, de aki nézi, előbb utóbb rájön, csak sokáig kell nézni.)

A Görcsönyi templom

A templom előtt egy utcára néző sírbatétel dombormű fogadja az átutazót.

(Ez a kép kisgyermek korom óta bennem ragadt, amint a templom előtt haladtunk el busszal, motorral, autóval Pécsről az Ormánságba menet.)

A templom egy domboldalában van. Mögötte áll a plébánia, és mellette a kastély, ami a jezsuita rendház alapjain áll.

Ezt a templomot 1810-ben építették. Az előző, ami pár száz méterrel arrébb állt ezután kápolnaként szolgűét, majd lebontották. Azt még a jezsuiták építették az árpádkori templom romjain.

A temlomkertben jakabhegyi vöröshomokkőből lourdes-i barlangot építettek.

A templomban a toronyalji bejárat mellett Zsolnai pirogránit korpuszú feszület fogad.

A szenteltvíztartó hajdan török rituális mosakodó medence volt.

Mária Magdolna és János apostol szobrai a torony alatti előtérben. A Pécsi Székesegyházból kerültek ide.

A temlombelső a karzatról

A szentély. A körüljárható régi oltár felett Mária születését ábrázoló képet láthatunk ( Griats Endre alkotása 1880 körül). A kép körül Gebauer Ernő szekkó technikával festett angyalai röpdösnek.

A templom a titulusát még elődjétől örökölte. Az 1300-as évektől a török időkig búcsújáróhely volt.

A temlom mennyezetét Vass Bertalan festette ki 1939-ben. Ez a szentély fölötti részlet Görcsöny pelikános címerét ábrázolja. (A falu Mátyás király korában rövid ideig szabad királyi város volt, akkor kapta a címert. Egyébként a pelikánábrázolás templomokban ilyen különös ok nélkül is gyakori.)

1901 őszén Ferenc József császár és király hadgyakorlat során a görcsönyi kastélyban szállt meg. Erre az alkalomra készült számára ez a díszes szék. Jelenleg papi trónus a szentélyben.

A székesegyház gyertyavivő angyalai.

A kegyúri oratórium a szentély felől-

Görcsöny a jezsuita rend feoszlatása után raholcai Mihálovics családé lett. E templomot is ők építtették.

Keresztelő medence még a régi templomból.

Péter és Pál apostolok a Pécsi Szent Péter és Pál Székesegyházból

Szent Anna (Mária tanítása) és Szent József oltárok. A képek XX. századiak, de az oltárépítmények a híres pécsi ferences asztalosműhely alkotásai.

Di Re-beli Vérhullató Szűzanya kegyoltára kivilágítva.

Az oltárépítmény a pécsi Jakováli Hasszán dzsámiból származik, amikor még keresztény kápolna voltannak a Neselrode püspöknek a sírja felett, akiGörcsöny birtoklásáért a jezsuitákkal perben állt.

Molnár plébános emléktábája a kegyoltár bal oldalán.

És most az "ínyenceknek" két Atzker és egy Dorfmeister egy sorozatból!

Jézus először esik el a kereszttel

Jézust a keresztre szögezik

Levétel a keresztről. Ebből a képből a keret miatt levágtak, így a Dorfmeister szignó is eltűnt róla.

A Jézus Szíve oltár a Dorfmeister képpel.

A rózsfűzér Királynője ismeretlen festőtől.

Egy aranyos kis trecsentós hangulatú Madonna a Kisdeddel.

A diadalíven Gebauer Ernő szekkója. Baloldali rész a fiatal Molnár plébánossal.

Középen a főhelyen a Magyarok Nagyasszonya

A diadalív szekkójának jobb oldala.

Kis Szent Teréz. A XX. századi szent XX. századi szobra

A gyóntatószék előtt eldugva egy díszes stallum

Ugorjunk 1956-ra! A pécsi püspök Virág Ferenc már idős, beteges. Segítségül rendelnek még egy püspököt az egyházmegyébe. Ilyenkor az a szokás, hogy egy már nem létező egyházmegyére szentelik fel a segédpüspököt. Rogács Ferenc így lett a nyugat-törökországi hajdani görög város Szebaste egyházfője. Ugyan elfoglalhatta, jobban mondva visszaállíthatta volna kisázsiai székét is, de ő inkább a pécsi egyházmegye plébániáit látogatta. Így jutott el ötvenhat nyarán Görcsönybe.

Akkor Molnár József volt ott a plébános. 1974-es haláláig 33 éven keresztül szolgált a faluban. Pedig szegény fiatal korában majdnem meghalt gyomorvérzésben. Meg is festette Gebauer Ernő festőművész a templom diadalívére, amíg kórházban volt. így hát évtizedekig a saját képe alatt misézhetett, viszont le tudtam fényképezni a kiváló papot. Íme:

A harmadik szereplő Kele Pali bácsi, a belvárosi plébánia nyugalomba vonult vezetője. Ő is hivatásának legkiválóbbjai közé tartozik. Karcagi születésű, de igazi pécsivé lett, a város és a pécsi szívükbe fogadták. Ne feledjük, ott volt 198-tól plébános, és ma is ott szolgál, ahol a jezsuiták kezdték pécsi működésüket! Történetünk idején ő görcsönyi káplán volt.

Tehát Rogács püspök vizitációra érkezik Görcsönybe. A templom már akkor is olyan ”eklektikus”, a gazdagabb plébániák, székesegyházak kidobott berendezésit, képeit, szobrait gyűjtötte össze. A jószándékkal, de vegyes művészi értékkel összeszedett tárgyak közt felfigyel a püspök a templom hátsó részén egy érdekes képre. Kissé naiv stílusú, de láthatóan igen réginek nézett ki. Azon kevés tárgyak közé tartozott, ami eredetileg is a templomhoz tartozott, sőt az 1810-es években lebontott régi templomban is ott lehetett, talán a jezsuitáktól maradt meg. A püspök javasolja, hogy jobban becsüljék meg ezt a képet.

Ekkor kutatásba kezdenek. A kiinduló pont a kép felirata, ami Re városba vezet. Fel is veszik a kapcsolatot a kegyhellyel. Aztán a réi filiációkkal, a belőle származott kegyhelyekkel, is leveleznek, mint Klatovy és Krisztinaváros. És a kegyképek összehasonlítása egészen érdekes feltételezéseknek ad alapot, de ezt majd a következőkben, mert így is túl hosszú már ez a poszt.

Kiderítik, hogy a Vérhulató Szűzanya Rében tisztelt képének egy kópiáját bírja a templom, ennek megfelelő tiszteletben részesítik.

A görcsönyi plébánia hívei 1957-be a gyülekezési tilalom miatt nem tudta szokásos gyűdi zarándoklatát megszervezni, ezért a templomban a Vérhullató Szűzanya képe köré gyűltek össze imádkozni. A Réi Madonna helyettesítette a Gyűdit. Nyilvános tisztelete ezzel az eseménnyel kezdődött.

Emlékszünk még Nesselrode püspök Nepomuki Szent János kórházkápolnájára, amit előtte török mecset volt? Ezt a kápolnát 1950-ben múzeummá alakították, berendezését egy ideig a püspökség raktározza, majd szétosztja más templomok közt. Így kerül a főoltár a görcsönyi templomba, és a Vérhullató Szűzanya oltárává lesz. Milyen érdekes, hogy annak a Nesszelrode püspöknek a temetkezési kápolnájából kerül oda az oltár, aki Görcsöny birtoklása miatt pereskedve a kegykép őrzőinek pécsi házába lövet ágyúval. A történelem múlása mindent és mindenkit összebékít.