ANTIBLOG - AZ AUTONÓM GONDOLAT

Veni, veni Emmanuel
Captivum solve Israel
Qui gemit in exilio
Privatus Dei Filio

Gaude Gaude Emmanuel
Nascetur pro te, Israel

Veni, veni, O Oriens
Solare nos adveniens
Noctis depelle nebulas
Dirasque noctis tenebras
Refrain

Veni, Clavis Davidica
Regna reclude caelica
Fac iter tutum superum
Et claude vias inferum

Gaude Gaude Emmanuel
Nascetur pro te, Israel

Veni, veni Adonai
Qui populo in Sinai
Legem dedisti vertice
In maiestate gloriae

Gaude Gaude Emmanuel
Nascetur pro te, Israel

A félreértett karácsony

Annyi mindent látok, ami arra utal. hogy karácsony üzenetét nem értik sokan. Miért nem? Ebbe most nem kívánok belemenni, talán túl nagy a zaj, nem is hallatszik ki mögüle.

Nézzük sorra a félreértéseket:

1. A karácsony december 25.-én kezdődik, illetve régi szokás szerint az előző nap napnyugtával. A karácsonyt megelőző időszak az advent nem a karácsony része. A kereskedők már annak tekintik, pedig az advent lényege szerint visszafogottabb, kissé böjtölős, virrasztós időszak, nincs helye még a karácsonyi díszeknek. Nagyobb hatása lenne az ünnepi díszeknek, ha előtte valóban kicsit szolidabb várakozás lenne.

2. A karácsony tizenkét napig tart. Államilag csak két munkaszüneti nap van, de a többi nap, karácsony harmadik, negyedik, sőt tizenkettedik napja is az ünnep része.

3. Nem a karácsony a legnagyobb keresztény ünnep. Az a húsvét, de még a pünkösd is jelentősebb.

4. Jézus nem valószínű, hogy december 25.-én született. Mivel nem olyan jelentős keresztény ünnep, ezért olyan nagy jelentősége nincs a pontos napjának. Inkább az ez időtájt gyakori pogány ünnepek ellensúlyozására, vagy ”kereszténnyé tételére” tette ekkora az egyház.

5. Karácsony nem a szeretet ünnepe, ahogy húsvét sem az örömé. Ezeket az ünnepek szekularizációjaként találták ki, hogy a nemkeresztények is ünnepelhessenek. Van köze a karácsonynak a szeretethez, ahogy minden keresztény ünnepnek, mert az Isten ember iránti szeretetét fejezik ki, de külön szeretetet ünnepe nincs. Biztos szép dolog lennem de absztrakciókat az egyház mindig valami konkrét esemény vagy személy kapcsán ünnepelt.

6. Nem csak és nem is elsősorban Jézus születését ünnepeljük karácsonykor. Azt is, mint a történelmi eseményét, de az idők kezdete előtt létezett az Ige, a Fiú, a második isteni személy. És nemcsak öröktől ”született”, megszületik bennünk újra és újra. Ezek olyan értelmei az ünnepnek, amitől igazán kereszténnyé lesz. Egy kisfiú születésének ugyanis nem tulajdonítanánk már kétezer éve ekkora jelentőséget.

Ha azt hitted, olvasó, hogy az összes magyarországi Vérző Homlokú Szűzanya képet megemlítetem az előző bejegyzésben tévedsz! Viszont megkíméllek a teljes listától, igyekeztem csak a legérdekesebbeket felkutatni. A szegedi és a dunaföldvári még tartogat titkokat, még visszatérek rájuk. Volt olyan szándékom, hogy talán valaki a blogomat olvasva ráismer még ismeretlen Szoptató Szűzanyákra, Réi Madonnákra, ahogy Kunszentmártonban 1941-ben került a karmelitákhoz egy addig ismeretlen, a görcsönyi típusú, de láthatóan később másolt kép. Vagy ott van Sopron közelében a petőfalvi kegykép is, ami szintén Re filiációja, de egy későbbi hullámban, a rózsát kezében tartó változatban, ami egy másik vonal.

Sopron környéke amúgy túlcsordul a kegyhelyektől, legutoljára is egy nap három csalogatott magához, amikor ott jártam, és hazafelé éjjel tíz órakor (!) még megajándékozott az út egy szentmisével a sümegi ferenceseknél. Úgyhogy lenne anyagom a rei képen kívül is.

Ma pl. a Segítő Szűzanya egy búcsújáró helyén voltam, ott, ahol Szulejmán szultán bűzös beleit eltemették. Valamikor régebben azt hittem, ott is a Fogolykiváltó Boldogasszonyt ünneplik, de erről a plébános nem tud, csak a Lucas Garanach kép megszokott ünnepeit tartják. Viszont nagyon érdekes volt, amit a helyi szertartások rendjéről beszélgettünk. Arról, érdeklődtem, van-e valami leírt szerkönyve a helynek. Nincs. ”És honnan tudtad, mikor idekerültél, hogy mit és hogyan kell csinálni a búcsúkon?” kérdeztem, és a legrelevánsabb választ kaptam: ”Hát a Mari néni megmondta!”

A Mari nénik pedig fogynak. Kicsit arra is gondoltam ezzel a bloggal, hogy olyan, ”Mari néni” szerepet is betőlt a világhálóra mentve azt a kivesző kultúrát, aminek fontos üzeneteit érthetjük meg a búcsújáró helyeken.

A blog elvileg interaktív műfaj. Azt vártam, hogy akkor akit ez a téma érdekel, ezerrel itt kommentezik. Néha meg is jelenik Marina Debrecenből, és ezzel kész is. Miles a templomos eltűnt a szlovák éjszakában, de az is lehet, hogy valahol Csehországban keres kerektemplomokat, de a blogja néma, az enyémen meg akkor hogyan járhatna?

Akkor itt vannak azok a kommentelőim, akik nem a téma érdeklődői. Ők a legnagyobb meglepetés. Aranyosak, nagyon megszerettem őket. Irracionálisnak tartom, hogy pont ezt a blogot követik. Talán mégsem véletlen. Talán ők is részei annak a nagy kultúra örökítő folyamatnak, ami az emberiséget megtartja emberiségnek, és nem válik azzá mégsem, amerre indult, hogy kirabolja és elpazarolja a teremtést önmagát is felszámolva. És talán valami rajtuk keresztül is átadódik a következő nemzedéknek abból, amiket itt összeszedtem. Nem a tényeket, hanem a hozzájuk való viszonyt.

Hű. de mélyen akarok szántani, pedig ez csak a felszín!

Akkor nézzük a kegyképeket egy kicsit közelebbről meg! Ami egyből feltűnik, hogy egyik sem a réi falkép pontos másolata. Nem is volt feltétel a részlethű kópia készítése, ahhoz, hogy az eredetinek kijáró tiszteletben részesülhessen a másolat is. A kor ízlése, stílusa, a festő egyénisége mind módosíthat a képen.

Kettő viszont nagyon hasonlít egymásra, valószínűleg egy festő készíthette. Ez a görcsönyi és a klatovyi. Szinte minden részletben megegyeznek. A sziluettek egybevágóak, a ruhán a rejtélyes jelek Mária kendőjén azonosak és azonos helyen vannak, a Kisjézus arca, a feliratok, nem is sorolom, sok tekintetben mintha fotókópiák lennének, A legszembetűnőbb eltérés Mária arca. A görcsönyié kissé durván festett, karikatúra-szerűen körtearc valószínűtlenül csodálkozó szemekkel. Vagy ennyire volt képes a festő, vagy valamit üzenni akart vele. Klatovyban viszont láthatóan a fej előtt van az arc és a haj, úgy, ahogy nem szokás ábrázolni, a kendő alól teljesen kint hagyva. Valószínűleg nem ez az eredeti arc, hanem a görcsönyinek megfelelőt nem tartoták elég szépnek, ezért ráfestettek. A kép vizsgálatakor valóban több réteg festéket mutattak ki. Ezek lehettek restauráló, az elfakult réteget élénkítő átfestések szigorúan az eredeti festés nyomán, de ilyen szépítések sem ritkák, Mivel mindkét kép Rére utal, feltételezhetjük, hogy ezeket valóban onnan hozták kéményseprő gazdáik. A klatovyi füstfaragót ismerjük is, de ki lehetett a görcsönyi gazdája?

Emlékszünk, miután Franczin Péter lánya visszalopta a Szent György prépostságtól, a jezsuiták mégis három évig nem tetté ki a saját kezelésű kápolnába, pedig előtte ők követelték. Ez talán egy kis fogódzó. Sok mindent lehet három év alatt tenni. Ré egy sor másolatot készítetni. Erre olyan hely a legalkalmasabb, ahol a legkevésbé keresnék. A budavári házban, ahol a plébániájuk is volt ezt nem tehették, de egy másik házuk sem volt erre alkalmas, sem a közeli vízivárosi, sem más távolabbi. Volt viszont egy olyan hely, ami nem számított rendháznak. Ez volt Görcsöny.

Nézzük meg a krisztinavárosit! Könnyedebb, realistább változata az előbbieknek. A szemek szintén tágranyíltak, ha nem is annyira, de a kendő nem emelkedik a fej fölé. mint ahogy a bizánci háromosztatú szabály szerint az előzőeken eltúlozva láthatjuk. Hiányoznak a Szűzanya ruhájáról azok a rejtélyes jelek is, talán nem is véletlenül. Feltételezhetjük, hogy ez nem az eredeti. Az valószínűleg úgy nézhetett ki, mint a görcsonyi, sőt leginkább azt feltételezhető. hogy az az eredeti Franczin-féle kép.

Egy lényeges eltérésről még ne szóltam. Ez a szoptató motívum. Csak a két analóg képen nem táplálja Mária a Kisjézust. Ez alapján viszont nem biztos mégsem, hogy a görcsönyi lenne az első krisztinavárosi kegykép. Erre választ a Makkosmáriai ad. Az ottani képet 1731-ben vásárolta Traub János egy Falconeri nevű festőtől azzal a megnevezéssel, hogy a krisztinavárosi Vérhullató Boldogasszony képe. És rátekintve inkább a görcsönyi változat lehetett a mintája, mint a mai krisztinavárosi. Kb. akkor történt, hogy Franczin lánya visszaszerzi az eredetit, tehát a jezsuiták rejtelmes három éve csak ezután következik. Apró részletekbe nem érdemes belemenni a másolat és modellje közti különbségekbe, hogy Mária kendőjén a titokzatos jelek csillagszerű pöttyök lettek, a kendő kevésbe emelkedik a fej köré, inkább a szoptatás érdekes a számunkra-Az összes kép közül csak az analógok (Görcsöny-Klatoví) nem szoptatósak. A többinél a nagyon barokkos lendülettel átfestett pesti ferencesekéinek kivételével még Mária mellének az alakja is megegyezik. Kicsit természetellenes, de nemcsak az alakja, hanem a helyzete is. A Galaktotrophuszák szinte mindig valamilyen abszurd emlőtartással ábrázolják Máriát. Hogy ennek valami jelzés értéke van, vagy a festők anatómiai ismerete hiányos, most nem lényeges. Falconeriről utóbbit nem feltételezhetjük.

Tehát a Magyarországi ősképnek feltételezett görcsönyi nem szoptat, de testvére a klatovyi sem. A megoldás az, hogy az eredeti Krisztinavárosi a görcsönyi szoptatós változata volt, vagy tényleg a görcsönyi volt, csak átfestették. A klatovyin kimutatták a több réteg festéket, de nem reprodukálták az alsóbb rétegek kinézetét. Feltételezhetjük, hogy mindkét kép esetében egy restaurációs célú átfestésnél jótékony szemérmességgel Mária kilátszó mellét lefestették részben Mária ruhájával, részben a Kisjézus arcának kiegészítésével a profilnézeten túl. A makkosmáriaival összehasonlítva ez kézenfekvő feltételezés.

A mai krisztinavárosi tehát a réinek csak unokája, azokban a dolgokban hasonlít rá, amit a XVIII. századi jezsuiták lényegesnek tartottak réi mivoltából koruk ízlésének megfelelően. A ferencesek amikor a kápolnát megkapták, ennél is barokkosabb másolatot készítettek talán többet is. Anatómiailag pontosabb, a szoptatás tekintetében mégis szemérmesebb. Valószínűleg templomaikban próbálták a kultuszt terjeszteni, így kerülhetett a pesti és a dunaföldvári templomukba, de lehet, hogy a több helyen is felfedezhetjük.

Nézzük csak meg jobban a budakeszi plébániatemplom főoltárát! Ugye ismerős! Nagyon hasonlít a makkosmáriai kegyoltárra, sőt a kép és a képet keretező díszítés teljesen ugyanaz.

Budakeszin a XVIII. században betelepülő németek a romos templomot inkább hagyták összedőlni, építettek egy nagyobb, impozánsabb barokkot. Hoztak magukkal Németországból, pontosabban Würtenberg tartományból kegytárgyakat, szentképeket. Az egyik ilyen képet az un. Mariaschnee-t helyezték a főoltárra.

Máriaschnee magyarul Havas Boldogasszonynak fordítható. A kép ma is megtalálható az egyik mellékoltáron egy ugyancsak Németországból hozott Szenvedő Jézus szobortorzóval együtt. Ha a képet megnézzük, nem a megszokott Havas Boldogasszonyt látjuk. Az ugyanis a római Santa Maria Maggiorében őrzött képről készült másolat szokott lenni, amit a hagyomány szerint Szent Lukács evangelista festett. Itt viszont egy öltöztetett. aranypártával koronázott szobrot látunk, ami jobban hasonlít a Máriagyűdi kegyszoborra, mint a Havi Boldogasszonyokra. Svábföld valamelyik búcsújáró helyének a kegyszobra a kép modellje. A búcsúkiváltsággal együtt búcsúnapot, néha többet is kapnak a kegyhelyek. Ez a német templom augusztus 5.-ét kaphatta, Havas Boldogasszony napját. Az ünnepek számát sem akarták szaporítani, meg nem is biztos, hogy volt ott olyan neves nap. mint pl. Rében a kép vérhullatásának napja, április 29.

Érdekes, hogy Krisztinavárosban is a Havi Boldogasszony napja a búcsúnap, és nem az eredeti Réi nap. Makkosmárián, meg tudjuk, hogy a trinitáriusok miatt lett Fogolykiváltó Boldogasszony napján a nagybúcsú.

Nem sokkal a templom befejezése után a közeli Makkosmária kegyhelyet bezáratja II. József. A berendezést árverésre bocsájtják a királyi kincstár javára. A falut is birtokló Zichy grófok gondoskodnak róla, hogy a kegyúrságuk alá tartozó kegyhely legféltettebb kincse, a kegykép és annak aranyozott ezüstkerete ne kerüljön idegen kézbe, ezért a budakeszi plébánia részére megvették az oltárral és a nevezetes tölgyfa törzsével együtt. A búcsúkiváltságok is a képhez kapcsolódnak, így Budakeszi temploma kegytemplom lett. Máriaschnee ekkor adta át a helyét Mariaeichel-nek (a makkos Máriának) vette át, de búcsúja megmaradt augusztus 5.-ének.

Közben a templomromhoz is sokan zarándokolnak. Pestről jövet a falu temploma felé útba is esik a kolostor helye. A XX. század nagy háborúi során a hadifoglyok hozzátartozói nagy számban keresik fel a Máriamakki erdőt a Fogolykiváltó Boldogasszony közbenjárását kérve. Budakeszi szorgalmazza is a kegyhely felélesztését, a plébánia meg is veszi a volt rendház telkét a szervita rend számára.

A kegytemplom építésekor mégis összeütközésbe kerülnek. A kegyoltárt ugyanis minden tartozékával együtt visszakérik. Swoy Lajos fehérvári püspök igen bölcsen dönt. A kegykép és a tölgyfatörzs a szervitáké lett, minden más maradt a helyén. gy most Makkosmárián a kép eredeti, a keret másolat, a Budakeszi plébánián a keret eredeti és a kép másolat. Így lett néhány kilométeren belül két egyforma kegykép egyforma keretben.

Egy kicsit még nézzünk szét a templomban!

Novemberben már elég korán sötétedik. Elég félelmetesek ilyenkor a szőlőhegyi utak, különösen, ha a köd is nehezíti a kátyúk észrevételét. Úgy botorkáltam be Budakeszi központjába, hogy szinte észre se vettem. hogy megérkeztem. Mindenütt az egyforma sötét szürkeség. Az úton valahogy egy régi Mária imádság járt az eszembe, az Axion esztin, amit Aranyszájú Szent János liturgiájából ismerek:

Valóban méltó dicsérni téged, Istenszülő,
a boldogságost és szeplőtelent
és a mi Istenünknek Anyját
ki a keruboknál tiszteltebb
és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy,
ki az Istent, az Igét
sérülés nélkül szülted,
téged, valóságos Istenszülő,
magasztalunk.

Hogy egy latin szertartású kegyhelyen, miért ez jutott eszembe, nem tudom. Annyira nyugati itt minden. A Galaktotrofúza is ezer éve már inkább Maria Lactans, és a szerb ortodoxok is úgy fogadják vissza szegedi templomukba, mintha az olaszföldön teremtődött volna. Pedig Rében valami rejtélyes okból egy bizánci képet festettek a templom külső falára, bár a felirata latin. Szóval a legabszurdabb itt a sváb-magyar Budakesziben egy bizánci imádsággal búcsúztatni a Szűzanya kegyhelyét.

De úgy látszik, nincsenek abszurditások, az Istenszülő megadta a lehetőséget, hogy az Axion esztinnel ünnepélyesen és közösségben köszönthessem szentmiseáldozat közben!

A templom kivilágítása elveszett a ködben. Azon gondolkodtam, érdekes fotótéma-e, vagy csak olyan élvezhetetlen ködkép lesz-e. Állványt is elő kellene venni hozzá, meg exponáló zsinórt. Hosszú előkészületek a nyirkos hidegben. toporgás a sárban, ahelyett, hogy sietnék. Még 250 kilométer nem a legjobb útviszonyok közt. Azért közelebb megyek a templomhoz. Úgy tudom, mellette az Árpád-kori elődje alapfalai, megnézem, ha tényleg érdemes, akkor elő a fotófelszerelést! Csak úgy próbaként lenyomtam a templom kilincsét. Nyitva volt. Az énekből, a pap öltözetéből, a szólea vonalára tett Jézus és Mária képről. ami egy teljes ikonosztáziont pótolt, rögtön rájöttem, ez Aranyszájú Szent János liturgiája. A helyi görögkatolikusokhoz időnként kijár Budapestről egy pap, hogy ne csak a latin misét hallgassák.

Így valódi szentmisével zárhattam a Makkosmáriai zarándoklatot, az egyik legszebb Mária-imádságot kétszer is elmondva alatta. Áldoztam is. Az ilyen diaszpóra közösségek, mint a budakeszi görögkatolikusok, eléggé zártak. Gondolom, csodálkoztak, ki lehetek. A pap áldoztatáskor mindenkit nevén szólít. Én ilyenkor a Szentség vétele előtt mondani szoktam a nevemet, hogy a pap ne hagyja ki az áldoztatási szövegből. A bor Krisztus vére, a kenyér Krisztus teste. Ott és akkor így volt teljes, a kettő egyszerre.

A liturgia után kiszaladtam a fényképezőgépemért, de előtte megkérdeztem, a Krisztus Király ájtatosságra gyülekező latin hívektől, fényképezhetek-e. Örültek neki, hogy érdekel a templom. A görög papot még a purifikálás közben elérte a fényképezőgép a proszkomídia oltárnál. bizonyságul, hogy tényleg bizánci liturgia volt.

És a poszt végére az Axion esztin, ahogy Divna Ljubojevics énekli. Magyarul feljebb található a szöveg, de ide írom görögül is, hátha valaki így követi:

Άξιον εστίν ως αληθώς
μακαρίζειν σε την Θεοτόκον,
την αειμακάριστον και παναμώμητον
και μητέρα του Θεού ημών.
Την τιμιωτέραν των Χερουβείμ
και ενδοξοτέραν ασυγκρίτως των Σεραφείμ
την αδιαφθόρως Θεόν Λόγον τεκούσαν,
την όντως Θε&

MAKKOSMÁRIA, KEGYTEMPLOM

A kegytemlplom belső tere

A főoltár

A kegykép a főoltár fölött

A kegykép közelebbről

(A keret eredetije Budakeszin van, ez itt másolat, de a kép eredeti.)

A főoltár mogöti rács takarja el annak a tölgyfának a törzsét, amelyen Traub János a szenvedő Krisztus arcát látta, és a kegykép is erre került.

A szerviták oratóriuma a főoltár mogött

A Prágai Kisjézus

ASzent Kereszt oltár

Egy modern Immaculata (Szeplőtelenül fogant

(Érdekes, hogy a barokk Immaculata ábrázolások szinte természetellenesen kitekeredett testtartásban ábrázolják Máriát, jelezve, hogy várandós. A barokk jellegzets testtarásának ez az eredete, amit más ábrázolások is átvettek, nemcssak a Napba Öltözött Asszonyra alkalmazták. Ez a modern szobor viszont nem jelzi a Szűzanya állapotát, arról csak a beavatottaknak kell tudniuk, mint az olvasóimnak ezek után.)

1950-ben újból feloszlatja az állami önkény a Makkosmária kegyhelyet gondozó szerzetesrendet. Előbb II József űzte el a trinitáriusolat, ekkor Rákosi Mátyás a szervitákat. Egy harmadik hasonló esemény is bekövetkezett pár éve, de ne vágjunk a dolgok elébe. Azért is elnézést kérek, hogy ezeknek a sötét lelkű alakoknak a nevét is megemlítem, mintha megemlékezni akarnék róluk. Semmi ilyen szándékom nincs, de a kegyhely történetéhez ez is hozzátartozik.

A szerzetesrendek templomai a feloszlatás után az egyházmegyékhez kerülnek. Így lesz a budakeszi plébániáé újra a kegyhely.

A megszűnt rendek tagjaira sanyarú sors vár. Igen ritka, hogy egy szerzetes valamelyik egyházmegyében papként tevékenykedhet tovább. Tamás János jezsuita atyának sikerül a székesfehérvári egyházmegyében elhelyezkednie. A püspök Makkosmáriára helyezi, hogy ne legyen az állami hatóságok szeme előtt. 1951 november 23.-án megkezdődik a kegyhely jezsuita korszaka.

A diktatúra megszüntetni akarta a szerzetesrendeket, de a rendtagok számára a világi hatóságok intézkedési nem adhatnak felmentést a fogadalmuk alól. A feloszlatást szétszórattatásként élték meg, titokban tovább működtek. János atya körül Makkosmárián szinte konspiratív módon zajlott a rend élete. Titokban tett fogadalmak, lelkigyakorlatok színhelye a templom. Két jezsuita kispapot is maga mellé vett, készítette őket a papszentelésre. Budapesten lakásokon szerveztek szemináriumokat, így tartották a rendi gyűléseket is. 1955.ben ideiglenesen, majd 1979-tól teljes jogkörrel az atya volt a jezsuiták magyarországi tartományfőnöke.

Tevékenysége nem kerülte el az ÁVH figyelmét. 1955 őszén keresik Makkosmárián, de ő Pesten tartózkodik. Pár nappal később önként feladja magát. Államellenes szervezkedésért tíz év börtönre ítélik. A forradalom napjaiban szabadlábra helyezik, majd visszakerül. 1958-ban kegyelemmel szabadul.

Jelentős nap a rend életében 1978. június 13.-a. A jezsuiták római generálisa látogatja meg a kegytemplomot és János atyát. Az eseményre az ország összes jezsuitája összegyűl, a rendfőnököt Lékai László bíboros kíséri. A mise után a generálist fogadja hivatalában Aczél György és Miklós Imre az egyházügyi hivatal vezetője. Ezzel névlegesen elismerték a magyarországi jezsuiták működését.

Tamás János SJ a szervitáktól egy felszentelt. de befejezetlen templomot örökölt, amit az állami hatóságok engedélye nélkül építettek fel. János atya befejezi szinte teljes egészében önerőből az építkezést. Szerencsére az egyik skolasztikus jezsuita valaha építőipari szakmát tanult, így szakember is volt a három szerzetes között. Bevezettették a villanyt, a vizet. parkosították a környéket. A gyalogút helyén kavicsos kocsiutat létesítettek. A templom és a sekrestye berendezését is teljessé tették.

Tamás atya 1984-től többször kórházi kezelésre szorult, ezért a tartományfőnökségről lemondott és nyugdíjba vonult. A székesfehérvári papi otthonban hunyt el 78 évesen 1993-ban. Nyugállományba vonulása után a kegyhelyet újból a budakeszi plébánia gondozta. A telekkönyvi bejegyzés szerint még mindig a szerviták tulajdona, de gondját viselni nem tudják. 1997. és 2000. között a domonkosok látják el, Antalóczy Péter Márton OP atya lakik itt, aki a Pázmány egyetem docense. A szervitákkal ugyan húsz éves bérleti szerződést kötnek a dominikánusok, de a feladat meghaladja az erejüket, három év után kénytelenek felmondani. Amit sem II. József sem Rákosi nem tudott elérni, reméljük, ennek a rejtőzködő, de elődeinél semmiben sem jobb hatalomnak sem sikerül elérnie, hogy eltűnjön végleg az a kegyhely, ami annyi mindenről mesél, erősítve hitünket és a Boldogságos Istenszülő iránti tiszteletünket.

Azon a ködös novemberi napon a kolostorban lakó család nyolcadikos fia mutatta meg a templomot. Nagy érdeklődéssel hallgatta a történeteket, amiket a falak meséltek. Leírtam hát, és neki ajánlom e sorokat.