A gyűdi út előkészületeinek végkövetkeztetésének kimondásával még egy kicsit várnom kell, bár gondolom, aki figyelmesen olvasta a sorozatot, sejti, mi is lesz az. Addig, amíg várni kell rá, látogassunk el egy olyan helyre, ami az európai zarándokút-hálózatnak része volt, de ugyanúgy lemarad a mai Via sancta térképekről, mint a magyarországiak. A mieink országunkat ért veszedelmek süllyesztették abba a feledésbe, amiből szeretném kihozni, ezt, amit bemutatok a protestantizmus. (Annyiban hasonló a két ország kegyhelyeinek sorsa, hogy nálunk is az egyik csapás a kegyhelyekre szintén a protestantizmus volt.)
A dániai Odensebe látogatunk. Odin viking isten kultuszának volt központja a Fyn sziget belsejében, de folyóján keresztül a varégok hajóval tudták a tengerről megközelíteni. A keresztény korszak elején az ilyen pogány kultuszhelyeket könnyebb volt inkulturálni, vagyis keresztény kultuszhellyé alakítani, mint felszámolni. Szent Knut (Kanut) király is így gondolkodott, amikor Szent Albán földi maradványait ide hozatta.
Ez az a kor, amikor még nem dőlt el, hogy Dánia a Német-Római birodalom része legyen, vagy nagy északi birodalommá váljon nemcsak Skandináviát, hanem a Brit-szigeteket is magába foglalva. A külső hatalmi érdekek a belső viszonyokban is tükröződtek II. Knut szerencsétlenségére. Trónjára ácsingózó fivére és gonosz anyja megölette a fiatal királyt. Az egyház végül is igazságot szolgáltatott, amikor Knutot a szentté avatta. Nem messze Albán sírjától temették el őt is, és idővel mindkét sír fölé katedrális épült.
A zarándoklatok már Knut életében eletében elindultak Alban ereklyéihez, vagy talán helyesebb úgy mondani, hogy az Odin kultuszhelyet felkeresők Szent Albánhoz jöttek attól kezdve, így váltak kereszténnyé. Szent Knut sírja csak növelte a hely értékét.
1536-tól Dánia és az egész skandináv vidék protestáns, a zarándoklatoknak egy csapásra vége. A Szent Albán katedrális elgazdátlanodik, összedől. A helyén a vallásszabadság bevezetése után a XX. század elején épül egy katolikus székesegyház, de a kisszámú katolikusság nem tudta a püspökséget fenntartani, ma plébániatemplom Szent Albán tiszteletére.
A Szent Knut székesegyház sorsa szerencsésebb. 1526-ban készül el gyönyörű szárnyas oltára. Protestantizmus ide, puritanizmus oda, a városnak nem volt szíve a lutheránussá vált templomból kidobni a még festékszagú szentekkel zsúfolt oltárt. Knut hamvait az öccséivel együtt az altemplomban elfalazzák, majd napjainkban újra kibontják.
Van egy harmadik szereplőnk is, a nagy büdös germán isten Odin. Ő visszament ahonnan jött, a pokolba, bár ebbe nem nyugodott könnyen bele. A nemzeti romantika felélesztette, és a viking őseiket felfedező dánok egy hatalmas rádióadó tornyot beveztek el róla. Európa második legnagyobb tornya volt a párizsi Eiffel-torony után. Érdekes, hogy saját hívei robbantották fel. A lerombolásra Hitler adott parancsot. Azóta csak egy négyzetes falcsonk és a város neve őrzi a pogány isten emlékét.
Albán és Knut katedrálisai, sok viszontagság után ma meghatározói Andersen városa képének. Két vallás néz a két toronyból egymásra, de Krisztus közös Evangéliuma mégiscsak Odin tornyának romjai fölé emeli őket.
