ANTIBLOG - AZ AUTONÓM GONDOLAT

Ott tartottunk nagy zarándoklatot előkészítő nyomozásaink során, hogy találtunk egy kicsike Szent Jakab utat Pécs és a Szent Jakab hegy között. Amolyan mini el Caminot, Via Jacobit. Az ismert nagy Jakab út az apostol sírjához vezet, Francia földről indulva.

Az már kevésbé tudott, hogy Európa szerte több kis Via Jacobi volt, egész hálózatot alkottak. Helyi hagyományok önálló szakaszokat is kialakítottak, de bármelyik kis szakasza is önálló zarándokút lehet. Mindenki egyénileg vagy közösségével akkora távolságot tervez, amekkorára lehetősége van. A kereszténységben nincs kötelező zarándoklat, ahogy az iszlámban, vagy más vallásokban. Az áhítatnak ezt a formáját szabadon lehet választani, akár a hagyomány által nem ismert utakon is.

Több ilyen hálózat is volt, nemcsak a Jakab apostol, hanem mások tiszteletére is. Mostanában felélesztett, vagy inkább felfejlesztett útrendszer a Via Martini, Szent Márton életének állomásai körüli országok Szent Márton titulusú vagy nevű helyeinek felkeresésére. Mária utak is biztosan voltak, de erre akkor térek vissza, amikor a gyűdi út leírásához érek. Ezek az utak metszették egymást, vegyes utak is kialakultak, közös szakaszok keletkeztek, szinte már követhetetlenül. Szép kezdeményezés a magyar kegyhelyeket felfűző Via Margaritarum, a Gyöngyök útja .

A kiindulás a Jeruzsálemi zarándoklatok voltak. Aki tehette felkereste Jézus életének helyszíneit. Aki nem, annak jelképesen be kellett érnie lakóhelye környékének szent helyeivel. A nyugati kereszténység hatásának két végpontja a Szentföld és Hispánia túlsó fele volt. Idősebb Szent Jakab apostol ereklyéi ezt az utat tették meg jeruzsálemi sírjától az új nyugvó helyéig, Santiago de Compostelaig, ez volt a leghosszabb bejárható út, ezzel az összes többit is magára felfűző vonal.

Az arab, majd a török hódítások a keleti részek felkeresését veszélyessé tette, ezért a nyugati kegyhelyek jelentősége megnőtt. Ha a térképre nézünk, mégis hiányérzetünk támad, mert a zarándoklatok virágkorában a latin egyház biztonságosan bejárható területe azért ennél nagyobb volt. 1526-ig Magyarország mindenképp beletartozott, ahogy Lengyelország is. Északabbra is terjedhettek az utak, mert az 1530-as évekig Skandinávia sem volt protestáns.

Az bizonyos, tehát, hogy Magyarország nem maradhatott ki ebből a hálózatból. Miért is maradt volna, amikor számtalan nyoma lelhető fel még napjainkban is. Ez a kis szakasz, amit ebben a blogban tártam fel II András idejében biztosan létezett. Gertrudis királyné gyóntatója Bertalan kapta meg a pécsi püspökséget. Feltehetőleg ő helyezi el Szent Jakab apostol ereklyéiét a patacsi remetéknél. A püspök által összefogott, rendszabályozott remeteközösségből lesz a pálos rend, amikor a pilisi remetékkel közös szerzetesrendet alapítanak. Erre a történetre majd a gyűdi zarándoklat után térek ki valamikor részletesebben e blogban. Most még maradjunk a Rókus dombon, ahonnan a Jakab hegy még jó pár óra gyalog, és nézzük meg Szent Rókust közelebbről!

Tridenti rítusú szentmise a pécsi Líceum templomban

Lipovszky Gergely atya

(Kedves teológus hallgatók, meg akik a szentmise után elkértétek a képek megtalálási helyét! Nyugottan hozzészólhattok a bloghoz!)

Helyszínrajz a Rókus domb környékéről

A zöld karika a domb tetején levő mesterséges fennsík, plató.

A piros kör a szentképtartó oszlopot és alatta nyugatra a forrást, a szent kutat jelöli.

A piros x a Xavér templom.

Az Idrisz baba türbéjét kékkel karikáztam be. Mögötte a gyermekkórház (ma már klinika) épülete, szembe vele délre a sörgyár.

A sárga útvonalak az eredeti útvezetés, a barna utak csak a hetvenes évek közepe óta haladnak így, előtte nem léteztek.

A Xavér utca mindkét fele, a Radnits utca vége a Xavér templommal szemben is, a Damjanich utca Rókus dombbal szembeni keleti őldala be volt építve. A Damjanch utcából a Rókus dombbal szemben nyílt a lebontott Kisgyűd utca, a Radnics utca nyugati oldalának kertjeibe ékelődve.

Én a Radnics utca keleti oldalának legközepén laktam. Északra erősen emelkedő utca, a házunk előtt még meredekebbé vált.

Palermói Szent Rozália és Szent Rókus a pestisesek védőszentjei. A Szent Rókus kápolnából a Xavér templomba vitt szobrok pótlására készültek a Zsolnai Gyárban pirogránitból a XX. század elején. A Xavér templom ikonosztázionák felállításakor az egykori jezsuita, jelenleg ciszterci gimnáziumba kerültek.

(Az előző bejegyzés képei:

1. Idrisz baba türbéje, a volt Szent Rókus kápolna

2. A türbe egyetlen meghagyott, a jezsziták által beépített részlete, az ajtókeret

3. A jezsuiták járványkorházának helyére a XX. század első éveiben gyermekmenhelyet építettek. Ma gyermekklinika)

A feltételezések után nézzük a tényeket, amik valamelyest alá is támasztják, amit írtam.

A Rókus dombtól nem messze, tulajdonképp még a dombon áll egy török köri építmény, Idrisz baba türbéje. Egy mohamedán szent ember sírja ez, aki még ma is ott nyugszik. 1591 óta. Cselebi Evlia orvosnak, Pecsevi (Pécsi) Ibrahim jövendőmondónak nevezi, Mindkettőjüknek igaza lehetett akár. Annyi bizonyos, hogy török zarándokok később is jártak a sírnál.

A területet 1686-ban a jezsuiták kapják meg. Ismerjük már ezeket az időket, ugye a pestis… A jézus társasági atyákról is tudjuk, hogy ekkor a belvárosi plébániát vezetik egy török dzsámiból átalakított templomban a város közepén, és működtették azt a gimnáziumot, amelyiknek majd háromszáz év múlva én is tanulója voltam. Mindemellett egy járványkórházat is működtettek itt a türbe mellett a mai gyerekkórház helyén. A legalkalmasabb terület volt, a Szigeti külvároson túli terület, hogy a betegeket távol tartsák a várostól, mégis megfelelő ápolásban részesíthessék. Voltak, akik meg is gyógyultak, bár a pestis akkor a fertőzöttek többségét elvitte magával a túlvilágra. Mint már tudjuk a szerbeket a katolikus egyházzal való unióra bíró egyik jezsuita atya, Bittevi Mihály Radonai püspök helynöke is a járvány áldozata volt, a betegek gondozása közben kapta meg a kórt.

A türbét kápolnává alakítják a pestises szentek Szent Rókus és Palermói Szent Rozália tiszteletére. Egy kicsit átalakítják, nagyobb ablakokat vágnak, új ajtót tesznek a keresztény templomoknak megfelelő tájolással. Az 1961-es műemléki helyreállítás az ajtó kivételével próbálta a jezsuita korszak nyomait eltüntetni. (Milyen érdekes, hogy ebben a blogban ez már harmadik török szent épületből kialakított keresztény templom a jezsuiták belváros templomával és Nesselrode Szt János kápolnájával együtt.)

A pestis áldozatait a kápolnából temetik. A járványtemető a Rókus domb ,máig beépítetlen területe volt. Ide megyünk vissza a következő részben.

A járvány elmúltával a kórház területét a katonaság veszi át Nesselrode jezsuita ellenes intézkedései részeként, de erre is még visszatérünk. A kápolnából lőszerraktár lesz. Berendezését a Xavér templomba viszik, amiről szintén szükséges egy poszt.

És ne felejtsük, gyermekkorom pécsi részét itt töltöttem a szomszédos Radnics utca közepén. Itt vagyok otthon.

(Az előző bejegyzés képei:

1. A Havihegyről a Jakab hegy kéklő csúcsa így látszik.

2. A Rókus domb)

Amióta ember él a vidéken, a Rókus domb bizonyosan kedvelt helye. Jó a klímája, belátható a környék, a patakok és a forrás vizet ad, minden együtt van, ami a biztonságos élethez szükséges. Talán már 6000 éve is szent hely volt, amikor a Szent Jakab hegyen várost emeltek letűnt népek.

A hely titka is a Szent Jakab hegyében rejlik. Annyira fontos ez a hegy, hogy egy külön sorozatot érdemel a blogomban. Most csak annyit elég tudni róla, hogy amikor Szent Jakab apostol földi maradványait Santiago de Compostelába vitték, egy darab az ereklyéből ide is jutott. A Nagy el Camino az apostol Compostelai sírjához vezet. A kis Szent Jakab út a nagy mintájára Pécsről a Jakab hegyi zarándokhelyig vezethetett.

Az útnak állomásai, elmélkedő és pihenőhelyei vannak. Nézzünk egy lehetséges útvonalat, olyat, amit a mai turista is gyakran választ, ha a kedvelt Jakab hegyi kirándulóhelyre indul:

Indulás a város közepén, a Belvárosi templomtól, ami ugye, 300 éve a jezsuitáké volt. A ferencesek temoplománál a Szigeti kapun hagyjuk el a belvárost. A Kórház téren az ispita mellől ránk köszön a Nepomuki Szent János kápolna minaretje, és a fogadó mellett elindulunk a Makár, ma Alkotmány utcán. A Xavéri Szent Ferenc templomnál a Xavér utcán át a Rókus dombra jutunk. Innen Bálicson át a donátusi Szent Donát kápolnához. Csurgón keresztül máris Szentkúton vagyunk. Nem kell az Égervölgyig lemenni, mert a Remeterétről is szép lankás úton juthatunk a Szent Jakab pálos kolostorig, de akár érinthetjük mégis az Égervölgyet Magyarürög ősi templomát is útba ejtve.

Ez lehetett a pécsi kis el Camino már a középkorban is, Az úton állomások a pihenésnek, imádságnak, elmélkedésnek. Templomok, kápolnák, szent szobrok, feszületek, oszlopok. Térjünk vissza ennek tudatában a Rókus dombra. arra a helyre, aminél távolabb ezen az Úton kuruc, labanc, rác dúlásainak idején, a pestis pusztításakor nem ajánlott menni.

Most olyan helyre viszlek el benneteket, amiről kevesen tudják, miért is áll ott ma már a város közepén. Egyszerűen üres területnek vélik, be is akarták építeni, de valami szerencse folytán ez elmaradt. Pedig a döntéshozók nem sokat tudnak erről a területről, számukra egy nehezen rendbe hozható, a meredek domboldal miatt nem is nagyon parkosítható terület. Amolyan nyűg, amit a legjobb lenne a belső városrészek magas telekárán eladni. Sorba is állnak az ingatlanbefektetők, de valami miatt mégis mindig elodázódik a dolog.

A pécsi Rókus dombról van szó. Nemhogy csökkent volna itt a nyár közepére már sárgásra kisült fűvel borított zöld terület, hanem a művészeti gimnázium építésekor még a szemben fekvő domboldallal, a Kisgyűd utca és a Damjanich utca végének lebontott területével még nőtt is. Kutyafuttató. szemetes, kaszálhatatlan lejtők, elhanyagolt sétányok, ez a két domboldal együtt a pécsi Kisgyűd.

Dombnak hívják, pedig csak a pécsi hegy egy kis kiszögellése, inkább csak egy völgyoldal. Valaha eddig tartott a Sziget külváros, feljebb szőlők, kijjebb kertek voltak. A hely többszörösen is tisztelt, szent volt. Nem hiszek a földsugárzásban, meg az ilyen butaságokban, de itt az érzéketlen ember is érez valamit, talán ezért nem adta még el építési teleknek egyetlen városvezető sem.

A Radnics utca közepéről lefelé és fölfelé is oda lehetett jutni. Inkább a lejtőnek indultunk, mert fentnek hirtelenebb az emelkedő, az edzett ember is szaporábban veszi a levegőt. Az utca vége nem úgy ment, mint most. A Radnics, a Xavér és az Alkotmány utca egy háromszögletű teret alkotott, aminek a közepén állt a Xavér templom. A nyolcvanas években rendezték át az utcák vonalát, és idegenetítették el ezzel a kis Xavér templomot. A Xavér utca pedig a Rókus dombig mindkét oldalon be volt építve. És ami az utca különlegessége volt, a patak, ami a közepén folyt hosszában, sőt még az Alkotmány utca egy kis szakaszán is végigszaladt, ott bújt el két ház közé. Mi lett vele?

Eltűnt azzal a világgal együtt, amit a blogban szeretnék visszahozni.

(Az előző bejegyzés képei:

1. A mecsekszentkúti harangláb. Alul a szent kút, felette belül kápolna és kívül Szent József, Immaculata és Jézus Szíve szobrok

2. Az Immaculata a harangláb kozépső üvegezett szoborfülkéjében

3. A kápolna a harangláb alsó szintjén az ajtóüvegen keresztül fényképezve. Baloldalt hátul az üvegdobozban egy kisded Mária szobrocska van.

4. Szentkút kellemes kirándulóhely a Mecsekben

5. A szentkúti oltár a rácvárosi templomban jelenleg restaurálás alatt a kegyszobor nélkül.)