ANTIBLOG - AZ AUTONÓM GONDOLAT

Verrocchio festménye Tóbiásról és az Angyalról. Tóbiás modellje talán az ifjú Leonardo da Vinci volt.

A Szentírásban 29 olyan személyt találtam, aki angyalokkal találkozott. Nagyon kevés a Szentírás terjedelméhez képest.

Vlad Tepes csak azt akarta, hogy szeressék. De ezek a hálátlan bojárok és jobbágyok nem voltak hajlandóak szeretni. Kénytelen volt, hát karóba húzatni őket.
Ezek után már lehet nem szeretni?

Angyalkommunikáció – vagy mégsem?

Beszélgetünk az angyalokkal. Legtöbben ezt észre sem veszik. Sokáig én sem, de egyre jobban figyelek rá, és egyre erősebb a meggyőződésem, hogy szólnak hozzám.

Egy ateista honlapon olvastam, hogy „aki istennel beszél, az imádkozik, akihez isten beszél, az skizofrén”. (Isten neve kis i-vel volt, a forrás szellemének megfelelően) Mi is a skizofrénia? Durván azt lehet mondani, hogy a személyiség ketté hasad, két egymástól független, eltérő jellemű személy él egy emberben. Ez mindenkép beteges dolog, súlyos esetben még veszélyes is lehet. Viszont mindkét személyiség csak azzal a tudással, képességekkel rendelkezhet, ami a betegben kialakulhatott élete során. A skizoid beszélgetés a két személyiség közt performális jellegű. Na ezt meg kell magyarázni.

A gondolat az elménkben születik, ami olyan, mint egy káposzta. (Nem ér a nevem, káposzta a fejem!) Koncentrikus gömbök a levelek. Legbelül van a torzsa, ahol a gondolatok születnek. Ezt nevezte Chomsky kompetenciának. Nincs nyelvi formája, nem szó, nem lehet elmondani. Ahogy jön kifelé a leveleken szavak jelennek meg benne, nyelvtani formát vesz fel, formálódnak a mondatok. Ha nagyon figyelünk befelé, érzékelhetjük is ezt a folyamatot. A koncentrikus levélrétegen meg-meg áll a gondolat olyan kis ismétlődés-szerűen.

A külső rétegen már szabályos beszéd, Legalábbis, ha meg van a képességem a helyes beszédhez. Ez a performancia. Néha marad egy kis kompetális jellege, olyankor ő, ő, izé …, nem találom a szavakat.

A skizofémia tehát valahol a külső levelek szintjén is hasítani akarja áldozata személyiségét. Ezért aki hangokat hall, az nagy valószínűséggel kezelésre szorul. Azért csak nagy valószínűséggel, mert lehet, hogy valaki csak megtréfálja, vagy azon ritka eset történt vele, amikor az angyalok valóban performális kommunikációt használtak. Ilyen a történelemben nagyon kevés volt. Velem sem történt.

(Május 13. - Fatimai csoda - performális angyalkommunikációk előzték meg. Görgetsd oda a blogot!)

Szent Mihály viszi át a lelkeket a Paradicsomba (Bosch Jeromos)

Még mindig Szent Mihály

Szent Mihály főangyal taszította le a Jóisten ellen lázadó Sátánt és angyalait a pokolba. Harcuk szüntelenül folytatódik, mert a Sátán is szeretne rajtunk uralkodni. Ez a harc nem tart örökké, Mihály győzelmével fog végződni az Antikrisztus legyőzésével. Az esemény helye az Olajfák hegye lesz, de nem tudni, hogy az anyag, a test világában vagy az üdvösség világában levő hegyről van-e itt szó. Az utóbbi hely jelképes.

Mihály védi meg a kiválasztottakat. A holtak is az ő segítségével távoznak a paradicsomba, élők számára viszont tüzes kardokkal zárja el az utat. A végítélet napján az ő szavára támadnak fel a halottak. Az ő kezében van az a mérleg, amin lelkünket megmérve az Öregkorú ítélkezik felettünk. Ekkor felmutatja a keresztet, a lándzsát, a szegeket és a töviskoronát. (Ezért nem árultam el nagyheti sorozatomban, melyik Luginusz-lándzsa az igazi. Április 7. és előtte.)

A Sátán elő akarta adni Mózes holttestét, hogy a zsidók istenként imádják. Mihály ezt megakadályozta, ezért lett a zsinagóga (görög szó – gyülekezet) fejedelme. Ma az egyház (görög eklészia) fejedelme.

Szent Mihály számunkra annyira jelentős, de felfoghatatlan, hogy nem is nagyon tudjuk kifejezni. A keresztények jámbor kollektív képzelete Szent György nem valódi, hanem legendás alakjában is megjeleníti Mihály tulajdonságait. Erről írtam Szent György napján, nézd meg az archívumban! (Április 24.)

A rossz a világban a bűn következménye. A bűn tudva és akarva tett rossz. A kör bezárult, innen csak maga a Jóisten hozhat ki.

Itt van még a bűn is

Ezt a szót, hogy bűn, le sem írtam mióta létezik a blog. Pedig az a diszkrepanciapötty a világban, amit rossznak nevezünk, a bűn miatt lett. A bűn és a rossz nem azonos. A kegyelem felől közelítve tehát az egyik ok, a másik okozat. Szembeszegülés Istennel, aminek következménye, hogy a rossz megjelenik.

A mi emberi világunkban ez a megközelítés megint nem praktikus. A mi bűneink, az én bűneim ugyanúgy táplálják a rosszat, mint a Sátán és angyalainak ellenszegülése, de mivel én fizikai tér-időben is létezem, ez a közvetlen oksági kapcsolat egymástól látszólag távolabb esik. Ahhoz, hogy tudatosan próbáljam magamat a bűneimtől megszabadítani, anélkül, hogy felesleges bűntudatot keltenék magamban, ide is kell egy praktikus definíció. Előveszem azt, amit kis leendő első áldozóknak tanítottam:

Ha rosszat teszek, nem feltétlenül követtem el bűnt. Csak az válik bűnné, amiről tudom is, hogy rossz. De ekkor sem feltétlenül bűn, ha rosszat teszek, csak ha akartam is, hogy rossz legyen.

Egészen más így a bűn erkölcsi fogalma, mint a jogi. Lehet a bűnös is akár szélsőséges helyzetben etikailag bűntelen.

És mi van akkor, ha tudom, hogy rossz, amit teszek, és meg is akarom tenni, mert egy nagyobb rosszat hárítok el vele? (Ez a mondat arra az ukrán asszonyra utal, de nem ítélkezhetünk felette!)

Nagyon tömör a blog, annyira, hogy már az igazság rovására megy a tömörség. Pedig nem időzhetek tovább a jó és rossz kérdésénél. Ha praktikus szempontból azzal a közelítéssel éltem, hogy a jó az a szeretet irányába hat, tartozom még a szeretet meghatározásával. Itt a blogban most nem teszem, tegye inkább Baglióne (János a keresztneve!) a XVI. századból. A képben minden benne van. Címe:

A SZENT ÉS A PROFÁN SZERETET

És mit kezdjek ezzel?

Tehát a jó és a rossz apriori fogalmak, megkülönböztetésük képessége velünk született. A személyiség fejlődősével együtt bontakozik ki, közben torzulhat. A Sátán és angyalai ezt is akarják. Ahhoz viszont, hogy a nevelésben a fogalompárhoz tartozó képességek fejlődését egyengetni tudjuk, kézzelfogható meghatározások kellenek. Megkísérlem a lehetetlen, definiálom a definiálhatatlant.

Az etikai jó az, ami a szeretet irányába hat, rossz, ami a szeretet iránya ellen hat. Ennyi bőven elég, ebből kifejthető minden. Bármi többet mondanánk az már viszonylagos. Így a szép, az lehet rossz is, a jó érzés lehet csalóka, és sorolhatnánk tovább, sőt írjatok ilyeneket!

A szeretet, mint a jó iránya kinyilatkoztatott igazság. A jó Istentől van, Isten pedig János apostol levele szerint a szeretet. Mivel a felfoghatatlant akarta felfoghatóvá tenni, ennek értelmezése sohasem lehet tökéletes. Nem is fér a blog műfajába, hogy részletesebben írjak róla. Mielőtt elriasztalak benneteket, engedjétek meg, hogy csak Duns Scotus Szentháromság-magyarázat kísérletére utaljak, ahol bármi közt lehet a kapcsolat szeretet lehet. Ami nem az, az nem Istentől való. Mihálynak ezeket kell szétvagdosnia.

A Jó, a Rossz és Szent Mihály

Szent Mihály tehát ennek a szűk, ember számára belakható világnak a jó pólusa a Sátán ellenében. Még egyszer hangsúlyozom: nem az egész teremtett világnak, mert az jó, jónak teremtetett.

Kerülgetek itt két fogalmat, illetve egy fogalompárt: jó-rossz. Természetesen, mint minden szó, ezek is csak szövegkörnyezetben nyerik el jelentésüket. Van rossz fog, ami kellemetlen, rossz étel, ami lehet, hogy másnak ízlik és jó, rossz vakolat, ami lehet, hogy az öreg háznak még jól is áll.

Az angyalok kapcsán persze az erkölcsi jóról és rosszról beszélünk. És most azt várnánk, adjak pontos definíciót. Nem lehet. Ez azzal függ össze, hogy csak a mi szűkebb világunkban tűnik komplementer fogalompárnak, tudásunk róluk viszont azon kívülről származik, ahol a rossz csak egy múló pontocska.

A jó és a rossz megkülönböztetésének képessége velünk születik, lelki fejlődésünkkel együtt bontakozik ki. Ez a fejlődés torzulhat, eltolódhat a két fogalom határa bármilyen irányba, de a túlzott eltolódás kóros. Olyan rendellenesség is lehet, hogy azokra a dolgokra is erkölcsi jó-rosszt rendelünk, amikhez nem lehet, mint pl. a rossz cipő, ami önmagában nem erkölcstelen.

Van itt még egy kérdés. Ha nem határozzuk meg a fogalompár tartalmát, mondván apriori, mi alapján tudjuk felismerésének képességét fejleszteni?