A mára rendelt Szent Evangélium Mt 11,28-30

Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű -- és nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes és az én terhem könnyű.''

Nada te turbe...

A mára rendelt evangélium: Mt 5,43-48

Hallottátok, hogy azt mondták:

,,Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.''

Én viszont azt mondom nektek:

Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért,

hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak,

mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra,

s esőt ad igazaknak és gazembereknek.

Ha ugyanis csak azokat szeretitek,akik titeket szeretnek,

mi lesz a jutalmatok?

Nemde a vámosok is ugyanezt teszik?

És ha csak a testvéreiteket köszöntitek,

mi rendkívülit tesztek?

Nemde a pogányok is ugyanezt teszik?

Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.

Mt 5,38-42 a katolikus egyház ezt rndelte mai evangéliumnak a Hegyi beszédből. Amíg a Miatyánk folytatására nincs időm, ezen érdemes elmélkedni:

Hallottátok, hogy azt mondták: ,,Szemet szemért, és fogat fogért''

Én viszont azt mondom nektek: ne szálljatok szembe a gonosszal,

hanem aki megüt téged a jobb arcodon,

fordítsd oda neki a másikat is.

És aki pereskedni akar veled és el akarja venni a köpenyedet,

engedd át neki a ruhádat is;

s ha valaki kényszerít téged egy mérföldnyire,

menj el vele kettőre.

Aki kér tőled, annak adj, és attól, aki kölcsön akar kérni tőled,

el ne fordulj.

Atyánk! Szenteltessék meg a neved.

Jöjjön el az országod.

Add meg a szükséges kenyerünket minden nap.

Bocsásd meg a bűneinket, amint mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek.

És ne vigy minket kísértésbe.

(A másik Miatyánk Lukács evangéliumából)

A "jöjjön el a te országod" tagmondatnál leálltam a Miatyánk elemzésével. Isten országáról ugyanis az négy evangélium szinte egésze szól. Nehezen szedem össze magamban egy posztnyi terjedeleműre, de előbb-utóbb csak sikerül. A nagyhétig végezni szerettem volna a Miatyánkkal, és a passiót szerettem volna elővenni, ahogy már a blogolás elején szándékoztam. Találtam is egy kálváriát a baranyai Perekeden, ahol nem a ferencesek által elterjesztett via dolorozás stációk vannak, hanem a János passió jeleneteihez készítettek állomásokat, ezekből a képekből indultam volna ki. A nagyhéten viszont külföldön leszek, ahol nem jutok annyit géphez, hogy blogolni tudjak.

A máriabesnyői éléyeimmel sem akartam a miatyánkos sorozattal megtörni. Mindenesetre ott valami olyan élmény ért, ami a szkepticizmusomat kezdi megtörni. Lett egy igazi kegytárgyam. Azelőtt az ilyesmit megmosolyogtam, legjobb esetben szelíd toleranciával hallgattam arról, hogy ez majdnem bálványimádás. Az angyalos sorozatom is azzal a szándékkal indult, hogy bebizonyítsam, nincsenek angyalok, csak a Szentírás szerzői alkalmaztak a mondanivalójuk megerősítése érdekében ilyen képi megszemélyesítéseket. Aztán különös dolgok megszakították a blogsorozatot, mintegy kikérve maguknak, hogy tagadjam őket. Kultúrtürténeti érdekességek léptek elő a maguk valóságában. A szkepticizmusomat a paradigmarendszerek függetlenségének elve váltotta le.

Valami a közeljövőben történni fog, amit még magamban is félve gondolok át. A tudatom nem hiszi, hogy tudhatom, az eszem nem veszi be. Még várok a megfogalmazásával, de érzem, nem kerülhetem ki. Jónás felett is elszáradt az árnyat adó bokor, és már nem volt hova bújnia, a Nap égető sugarai bezavarták a városba, ahol szólnia kellet az emberekhez...

Jöjjön el a Te országod!

A görög eredetiben a baszileia szó jelenti az országot. A szó a baszileosz, király szóból származik, tehát szó szerint „jöjjön el a Te királyságod” szerepel a szövegben. A mai ember az ország alatt politikai-hatalmi egységet ért, a királyság pedig államforma, a monarchia egyik formája, ahol nem császár, nagyherceg, vagy hasonló uralkodó van az állam élén, hanem király. A monarchia ellentéte a köztársaság, ahol az államfő nem életfogytig gyakorolja a hatalmát, és nem is örökítheti. Olyan köztársaság is van, ahol nincs is államfő, hanem valami testület gyakorolja ezt a hatalmat.

Az klasszikus ókorban is szinte minden államformára találunk példát, de a királyság volt a legelterjedtebb, az archaikus időkben szinte kizárólagosan. Akkor még a területi egységek a nép emlékezete szintjén még vérségi köteléket is jelentettek. A király hatalma a családfő, az atya hatalmából eredt. A család, a nagycsalád, a nemzetség, a törzs, a törzsek szövetsége így állt össze nemzetté, amit a király személye jelképezett. A közös származástudat miatt fontos, hogy a király a nemzet ősatyának egyenes leszármazottja legyen. Szinte minden nép rendelkezik genealógiával. A mi kultúrkörünkben ennek alapja az Ótestamentum nemzetségtáblája Ádámtól Noéig, majd szétválik a szemita, hamiták és jafetiták csoportjaira. A magyar és az indoeurópai keresztény népek Jafetra, az arabok, arameusok és más közel-keleti népek Szemre, az etiópok Hámra vezetik vissza őseiket. A nemzetségtábla egyben a király családfája is, mint aki a legközvetlenebb leszármazottja a közös ősnek. Ezen az elven háborúk indultak, a legitimitás többet jelentett, mint manapság. Az iszlám két nagy irányzata a síita és a szunita is aszerint szakadt el egymástól, hogy Mohamed vérvonalát elismerik-e, pedig ez már egy későbbi történet.

Az ősatyák az egekbe, valamilyen metafizikai térbe emelkedtek az istenek közé, vagy az Isten közvetlen közelébe. A pogány királyok egyenesen istenek leszármazottjai. Ilyen értelemben a király az isten megtestesülése, és egyben a népet is megszemélyesíti egymaga. Mai szemmel az ilyen istenkirályok valami fényűző despotának tűnnek. Az igazi zsarnokok mégis a természetfeletti kapcsolatukat elvesztő uralkodók közül kerültek ki, őket már nem kötötte a néphez isteni felelősségük.

A zsidóság tiltja az egy Istenen kívül bárki és bármi és bárki más kultuszát. A közös őst ugyan metafizikai magasságba emeli, az üdvözülteket is Ábrahám kebelébe képzelik, de külön kultusza nem alakul ki. Az Úr nem is engedte a zsidóságnak, hogy királyaik legyenek. Bírák kormányozták a népet, mígnem az Úr a nép kívánságára mégis megengedte, hogy királyt kenjenek fel. Azért felkenésről beszélünk, mert olajjal való leöntéssel vált a király királlyá eltörölhetetlen jeggyel. De ez már nem az a nép volt, törzsek szakadtak el, más népekkel keveredtek, más birodalmak igáját kellett elszenvedni.

Nehéz időkben a nép vezetőt vár, aki kivezeti népét az elnyomásból. A messiás egyfajta felkent uralkodó, akit Isten küld. Jézus valóban az. de nem egy népé, hanem az egész emberiség számára hozta el az üdvösséget. Krisztus Király kultusza a római császárok kyriosz kultusza ellenhatásaként fogalmazódik meg. Nem Krisztus királysága alakult ki történelmileg, hanem ez a szimbólum fogalmazódott meg a dominátus korában, amit jelképez, örök valóság. Ugyanakkor a Szentírás is szól Isten országáról, Krisztus nem evilágból való országáról.